Don't you dare forget me ever again. [Klance] ✔️

Chapter 9

Lance POV

[- Lance nem aludnod kène?

[- He? Ki vagy, ès honnan tudod, hogy fent vagyok?

[- Keith.. csak új telefonom lett, na mindegy ès egyèbkènt onnan tudom, hogy fent vagy, hogy válaszoltál.

[- Ha nem lennèk fent akkor most ezt fölöslegesen írtad volna.. ennek így nincs èrtelme.

[- hm igaz, na jó amúgy meg itt vagyok a házad közelèbe onnan tudom. :)

[- Minek vagy te itt?

[- Sètálni voltam de erre tèvedtem aztán gondoltam rád írok ha fent vagy 🙄

[- Aham... Nos okè akkor jó èjt 😒

[- Naa... Nem akarsz beengedni?

[- Eltaláltad 😌

[- Akkor bemászom az ablakon :3

[- Be ne merj mászni.. mert esküszöm, hogy leütlek egy serpenyővel.

-Már kèső.- ijedtsègemben elejtettem a telefont az asztalra ès hátra fordúltam.

-Mondd te normális vagy? Tudod te, hogy hány óra van?!

-Aham, várj.- rá nèzett az órára.- hajnali 1 múlt 6 perccel.- vissza nèzett rám mosolyogva.

-ahh Keith fárasztó vagy...- sóhajtottam ès a fejemet az asztalra hajtottam.

-Tudom.

Csend volt a szobában pár percig aztán meg törtem a csendet.

-Nos ès.. hogy-hogy ilyen vagy? Úgy èrtem sokkal másabb vagy, mint règen.- hátra fordúltam ismèt vele szembe mivel ő közben leült az ágyamra.

-Nem tudom.. talán mivel már nem vagyok annyira gyerek.. szóval úgy is mondhatjuk, hogy az emberek változnak az idővel.

-Hmh.. valamièrt jobban tetszett a csendes Keith- mosolyogtam rá ő pedig vissza rám.

-Nos.. nem mindig vagyok beszèdes.. ès nem is mindenkivel.- keresztbe fonta a karjait.

-Áhh, èrtem.. nos lenne mèg egy kèrdèsem

-Mi az?

-Hogy,hogy nem kerülsz? Mármint.. előző suliban èvvège felè kerültèl. Mert majdnem meg csókoltalak.

-Áhh, igen ezèrt is vagyok itt rèszben. Szóval.. azèrt bocsi. Nem volt veled bajom meg azzal sem amire kèszültèl csak hírtelen volt meg akkor utána nem tudtam, hogy álljak szembe veled. Tehát választottam a könyebbik utat.

-A könnyebbik út az volt, hogy kerülsz èvvègèig?!

-Igen.

-Jesszus te nem vagy normális.- keresztbe fontam èn is a karjaimat.- ezèrt mèg jössz nekem egyel.

-He? Mièrt is? Te miattad volt.

-Miattam? Szóval most már èn vagyok a hibás?- egy hirtelen lendülettel álltam fel a szèkemről.

-Eddig is te voltál baka!- ő is ugyan úgy fel állt.

-Mi az hogy?! Èn nem.- oldalra fordítottam a fejemet erre ő csak halkan el nevette magát.- mi az...?- fordítottam vissza felè a fejem.

-Semmi, csak mèg mindig gyerekes vagy.

Vissza akartam neki szólni de ekkor ő kapott a lehetősègre ès az ajkait az enyèmnek nyomta. Meglepődve nèztem őt mire ő csak lassan mozgatni kezdte az ajkait az enyèimen..

Egy pár másodpercig mèg így álltunk majd ő eltávolodott.

-Ezt most mièrt?..- kèrdeztem ès az arcom enyhèn vörös lett.

-Oh csak be pótoltam..-el mosolyodott.

-De.. minek ès mièrt ès..- nem tudtam befejezni amit akartam mert a kezèt a szám elè tette..

-Csak fogd be ès örülj neki..

Vettem egy mèly levegőt aztán rá jöttem, hogy igaza van. Inkább kussban kène lennem ès örülnöm, hogy ez tènyleg megtörtènt.

Keith elvette a kezèt a számról èn pedig vissza ültem a szèkembe.

-Szóval.. csak ennyièrt jöttèl? Mármint amiket el mondtál.

-Aha, nagyjából... Ja meg mèg valami.

-Hallgatlak.

-Holnap suli után nincs kedved csinálni valamit?

-Nos.. attól függ mi az a 'valami'.

-Nem tudom mèg, majd kitalálom a suliban.

Sóhajtottam ès bólintottam egyet. Keith ezután vègre haza ment èn pedig vègre lefeküdhettem aludni....

--------------

Sziasztok, igen tudom nagyon règen volt már rèsz amièrt elnèzèst kèrek de vagy nem volt időm vagy nem volt inspirációm ;-;

Most majd ha minden igaz több rèsz lesz ès jönnek az izgalmasabb rèszek, addig is kitartást, már nincs sok hátra a szünetig 💓💓💕💕