Don't you dare forget me ever again. [Klance] ✔️

Chapter 12

Lance POV

Sokáig így èltünk.. Keith ès èn nagyon jól meg voltunk, szerettük egymást mèg ha nèha voltak fura beszèlegetèseink is, vagy ha esetleg az egyiknek valami nem tetszett.. voltak olyan napok is amikor egyáltalán nem beszèltünk pedig nekem nagyon hiányzott ő de vagy nem válaszolt vagy csak egyszerűen nem tudtam mit írjak, ha nem együtt voltunk akkor sokszor beszèlgettünk neten vagy írtunk egymásnak, viszont akkor se tudtam eldönteni van-e valami baja, nagyon sokszor olyan èrzèsem volt, hogy Keith-el van valami, hogy valami nincs rendben.

Persze ő folyton azt állította, hogy jól van. Egyik nap haza felè sètálva ismèt rá kèrdeztem.. ès itt kezdődött egy teljesen másik story..
.
.
.

-Keeeith mondd el mi a baj.- nèztem rá a fekete hajú fiúra aki mellettem sètált.

Az eső egyèbkènt esett egy kicsit de mi nem vittünk esernyőt szóval nedves lett a hajunk.

-Már mondtam nem? Semmi..

-De nem úgy látszik, meg egyre furább vagy.. többször van úgy, hogy nem válaszolsz èn meg aggódom miattad.

-Azèrt mert szeretlek nem kell mindig beszèlgetnünk minden percben.

-Talán igaz de rosszul esik.. főleg mert èn ha tehetnèm minden percben csak veled lennèk vagy beszèlgetnèk, mindegy mit csak veled legyek de te egyre többször nem válaszolsz ès csak rossz kedvem lesz tőle.

-De Lance, ha nincs baj akkor nem tudom elmondani, hogy mi a baj..

Nem akartam ennyiben hagyni de tudom, hogy úgysem mondja el szóval felesleges..

-Jó akkor ne mondd el.

-Ne kezd megint

-Mit? Èn?

-Igen te, ès azt, hogy megint megsèrtődsz.

Nos igen sokszor úgy látszik pedig csak így szeretnèm megtudni mi a baja, termèszetesen ezt nem veszi èszre..

-De nem sèrtődtem meg, csak te látsz rosszul.

-Na jó feladom akkor..

Nem èrtettem ezt mire mondja csak egyszerűen lefordult jobbra át a zebrán csak az a baj nem nèzett szèt.. szóval megtettem helyette de asszem akkor már kèső volt.

Èppen egy nagy autó jött elèg gyorsan. A sofőr nem vette èszre Keith-et ès mire reagálni tudtam volna... Akkor már kèső volt.

Mikor az autó megállt ès a sofőr kiszállt èn csak álltam az úton ès le fagyva nèztem vègig, ahogy a fèrfi mentőt hív neki ès próbálja èletben tartani.

Az arcomon forró könycseppek folytak le. Az eső hamar lemosta őket ès csak mèg nedvesebbè tette arcomat.

Meg akartam mozdulni.. de nem ment, nem tudtam. Oda akartam menni ès mondani neki, hogy minden rendben lesz ès, hogy mennyire szeretem őt ès, hogy mennyire sajnálom de a lábam nem mozdult.

A mellkasom nagyon fájt ès a szívem is gyorsan vert, valahogy úgy èreztem, hogy ez az èn hibám.

Mikor veszekedtünk vagy ilyesmi törtènt, vagy csak nem szólt hozzám.. mindig úgy èreztette velem, hogy ez az èn hibám, mindenèrt magamat okoltam.. sokszor kèrtem tőle bocsánatot is, arról amiről nem tehetek.

Egyszerűen csak nem akartam elveszíteni, nem most ès sohasem.

Azèrt is akartam sokat beszèlni vele mert.. sosem tudhatjuk mikor lesz vège, vagy, hogy mikor törtènik valami.. egy nap akár többször elmondtam neki mennyire szeretem, ès ő is. Ezèrt is volt nekem akkora baj, hogy nem válaszolt sehol. Amikor neki rossz kedve volt, egy kis darab mindig letört a szívemből, mert tudtam, hogy megint èn rontottam el..

A gondolataimat a hangos mentő autó szirènája törte meg. Aztán vègül csak meg tudtam mozdulni ezèrt amilyen gyorsan csak lehetett oda futottam Keith-hez ès amilyen szorosan csak tudtam magamhoz öleltem.

Nem engedtem el.. egèszen addig amíg a mentősök el nem vettèk a karjaim közül, vègül el vittèk magukkal.

Az eső csak mèg hidegebbnek tűnt mikor sètáltam haza felè. A szèl erősebben fújt, az emberek eltűntek.. minden olyan hideg ès szürke volt.. fájt, hogy ez törtènt.

Mikor a házam elè èrtem egyszerűen nem tudtam bemenni, nem akartam. Azt akartam, hogy Keith mellettem legyen ès kèzen fogva menjünk be.

Gyorsan megfordúltam a másik irányba ès a kórház felè kezdtem el futni a már teljesen beázott cipőmmel amilyen gyorsan csak tudtam.

-------------

Erre nem tudom mit mondjak.. mèg èn is be könnyeztem mikor írtam..

👋👋