Don't you dare forget me ever again. [Klance] ✔️

Chapter 4

Keith POV

Amikor az ajtó kinyitódott el löktem magamtól Lance-t. Az ajtóban Lance egyik barátja állt.

-Kèsz a kaja, jösztök enni vagy együnk ketten Hunk-al?

-Megyünk. Gyere- mielőtt bármit tudtam volna reagálni Lance meg fogta a kezemet ès elindult Pidge után.

Hazudnèk ha azt mondanám, hogy nem esett jól, ám mèlyen legbelül ezt gyorsank ès helytelennek találtam..

Mikor ki èrtünk a konyhába le ültünk enni. Nem sok ètvágyam volt a kajához de mèg is ettem valamennyit mert nagyon èhes voltam.

-Na tehát az a helyzet, hogy úgy döntöttünk èn ès Hunk, hogy el megyünk sètálni egyet de ti csak nyugodtan maradjatok ès játszatok.

Lance POV

Mikor Pidge közölte a változásokat le esett az egèsz napnak a lènyege.. össze akarnak engem hozni Keith-el.. Viszont azzal nem számoltak, hogy sok baj fent áll tehát ez nehèz lesz..

Rá nèztem Keith-re, hogy mit szól hozzá de ő csak rám nèzett aztán evett tovább..

Keith POV

Hogy zavart-e, hogy itt hagynak minket ketten? Egy kicsit sem.. őket annyira nem tudom meg èrteni, mint Lance-t, na meg legalább valaki olyannal leszek "összezárva" akiről tudom, hogy semmi rosszat nem tenne.

Mikor rám nèzett láttam rajta, hogy várja mit mondok erre de èn nem akartam semmit tehát úgy tettem, mint aki nem is figyelt.

-Mh Pidge beszèlhetnènk egy percre nègy szem közt?- nèzett Lance Pidge-re. A lány bólintott ès el vonultak a nappaliba, èn hosszasan utánuk nèztem.

-Nyugi nem járnak vagy ilyesmi- mondta Hunk èn pedig rá nèztem.

-Mi? Engem az nem èrdekel ki kivel jár..- fel nevetett èn pedig èrtetlenül nèztem rá.

-Hah, Lancenek igen sok dolga lesz veled..

-Mi? Milyen dolga?

-Oh semmi, semmi.. csak túl ártatlan vagy neki ès ezèrt majd.- itt abba hagyta ès nem folytatta csak mosolygott. Sóhajtottam ès inkább rá hagytam az egèszet.

Körübelül 6 perc után Lance ès Pidge is vissza tèrtek a konyhába de Lance nem volt valami boldog..

/Ebèd után/

Miután vègeztünk az evèssel Lance barátai elmentek sètálni aztán mi meg leültünk a szobájába az ágyon.

-Nos, mit szeretnèl csinálni?- a tekintetèt rám emelte ès a tenyerèvel a háta mögött meg támasztotta a testèt.

-Nekem mindegy mit csinálunk..

-Hmn.. mindegy?- el mosolyodott èn pedig nem èrtettem mi baja.

-I..igen.

-Hmm- körbe nèzett a szobába majd a kezèbe vett egy párnát ès meg ütött vele.

Aztán így kezdtük el ütni egymást, hol èn hol Lance volt felül de egyikünk sem adta fel. A vègèn amikor már nem bírtam Lance le nyomott az ágyra ès mind ketten nevettünk.

-Okè nyertèl.- mondtam heves lihegès közepette.

-Èn mindig nyerek.

-Mindent nem nyerhetsz meg.

-Dehogy nem, már règ megnyertem csak mèg senki sem tud róla.- mosolygott le rám ès ekkor realizáltam a helyzetet. Az arcom enyhèn vörös lett.

Lance komolyan nèzett le a szemembe aztán lassan közelebb hajolt úgy, hogy az orrunk hegye össze èrt ès, mind a ketten le fagyva voltunk ott.

-Lance.. uhm..

Nem akartam semmit se, hogy törtènjen szóval úgy gondoltam most lenne a legjobb ha elmennèk..

Lassan el toltam magamtól ès szerintem meg èrezte mire kèszülök szóval nem állított meg èn pedig lent fel vettem a cipőmet meg a táskámat ès el indultam haza..