Don't you dare forget me ever again. [Klance] ✔️

Chapter 14

Lance POV

Mikor beèrtünk a házba mindenki levette a cipőjèt ès kabátját. Nos nekem a pólóm mèg mindig nedves volt kissè mivel rendesen át áztam tegnap..

-Nos èrezzètek otthon magatokat, nyugodtan nèzzetek körbe èn addig megyek ès csinálok valami kaját.- Hunk nagy lelkesen ment ki a konyhába

-Remek.. nos mit fogunk csinálni addig?- Kèrdezte Shiro aki Pidge-re nèzett aki aztán rám.

-Fogalmam sincs de egy dologban biztos vagyok, Lance te fel mèsz Hunk szobájába ès le fekszel aludni.

Legszívesebben èn már most vissza mentem volna a kórházba de a többiek nem engedtek volna, na meg igen jól esett volna már egy normális alvás.

Lassan bólintottam ès felsètáltam a lèpcsőn. Korábban már voltam itt szóval tudtam merre van a szobája Hunk-nak.

Lassan kinyitottam az ajtót ès amint belèptem a szobába egyből be vágódtam az ágyba.

Nem kellett sok ès elèg hamar elaludtam.. az utolsó gondolatom Keith volt aztán minden elsötètült.

Keith POV

Már nem tudom hány órája ülhetek itt de kezdem megunni ezt az egèsz helyet.

Minden hófehèr ès fènyes. Csak egy pad van itt amin ülök de olyan mintha semmi se törtènne. Csak várok ès várok de semmi se törtènik. Meghaltam volna? Nem.. nem hiszem. Akkor nem lennèk kèpes gondolkodni nem? Ez túl sok. A fejem egyre jobban csak fáj ès a kezemet szorítja valami.

Amikor kinyitottam a szememet rá kellett, hogy jöjjek mi is törtènt valójában.

-Jèzusom de fáj mindenem..

Megpróbáltam felülni de az csak mèg jobban fájt. Sóhajtottam egyet ès bámultam a plafont.

Ekkor hirtelen ki vágódott az ajtó így tehát abba az irányba nèztem.

-Keith!

Lance POV

Miután aludtam egyet, ès ettünk is a többiekkel vissza siettem a kórházba. Amikor be èrtünk mondták, hogy Keith vègre már a szobájába van ès be lehet hozzá menni.

Èn aki a többieket meg sem várta gyorsan be futottam a kórtermèbe ès kivágva az ajtót lèptem be ès láttam meg az ismerős arcot.

-Keith!- oda futottam hozzá ès megöleltem de csak óvatosan nehogy baja essen.

-Hm..? Te mègis ki vagy?- egy percre megfagyott bennem a vèr ès levegőt is elfelejtettem venni.

-Hogy èrted, hogy ki vagyok?

-Uhm nem tudom, hogy ezt több fèle kèppen is lehet-e èrteni vaaagy...

-Nem, mármint most csak hülyèskedsz ugye?

-Nem.. ès kèrlek elengednèl?

-Na nem, ezt nem veszem be Keith, haha nagyon vicces, na de most már abba hagyhatod.

-Tudod mit? Inkább te hagyj ès ne zaklass, azt se tudom ki vagy szóval szállj le rólam.

-Oh nem, pontosan tudod ki vagyok!

-Mi? Nem! Engedj már el!- próbált eltolni magától de èn nem adtam fel. Tuti csak meg játsza az agyát.

-Keith ez most már unalmas add fel engem nem versz át, túl bènák a vicceid.

-Esküszöm ha nem....

-Itt meg mi folyik?- mind a ketten az ajtó irányába nèztünk amikor is megláttuk az ajtóban Shiro, Pidge ès Hunk-ot.

-Keith azt hiszi vicces ès eljátsza, hogy nem emlèkszik rá, hogy ki vagyok.

-UgH hányszor mondjam el, hogy nem tudom ki vagy szóval hagyj!

-Lance!- Pidge megfogta a karomat ès elhúzott az ágytól. Maga felè fordított ès suttogva beszèlni kezdett.- ide figyelj Lance. Keith valószínűleg elèg csúnyán beverte a fejèt ès emlèkezet kiesèse van szóval nem fogja tudni egyből, hogy ki vagy.

-He?- a felèt se èrtettem annak, amit mondott ami miatt csak sóhajtott egy nagyot.

-Okè akkor mondom egyszerűbben. Keith nem tudja ki vagy ès nem viccel.

-Ooooooo. Mivan? Tènyleg? Hogy?

Pidge fejen csapta magát a tenyerèvel.

-Az előbb mondtam el.. mindegy a lènyeg, hogy adj neki egy kis időt ès próbálj meg vele normálisan beszèlni..

Sóhajtottam ès vègre kezdtem felfogni a helyzetet. Hátra nèztem Keith-re aki csak kèrdően nèzett ránk.

A tekintetem újra Pidge irányába fordúlt, bólintottam majd ő is bólintott.

-Ja ès.. lehet ma mèg nem kène terhelni az agyát, mi lenne ha holnap vissza jönnènk?

-Mi? Nem! Már túl sokat hallottam ezt a "majd holnap" szöveget. Mi van ha nem lesz holnap? Nem vesztegetem az időmet.

-Jó akkor legalább igyál egy kávèt vagy teát, addig is össze tudod szedni a gondolataid.- Pidge ès a többiek aggódva nèztek rám.

-Okè..- lassan elhagytuk a kór termet ès vettünk nyugtatás kèppen egy kis forró teá, nekem meg folyton azon járt az eszem, hogy mègis, hogy mondok el mindent Keith-nek...

Hmmm megint sokat kellett várniii
Aaah bocsánaaat
Most már tènyleg igyekszem össze szedni magam csak most a suli nagyon közbe zavar TwT
Jönnek a felvètelik meg minden hülyesèg, de ha minden jól megy utána vissza állunk a rendszeres hètfő ès pènteki rèszekre azaz ezeken a napokon lesz rèsz UwU
Addig is lassan írom őket közben, legyetek jók ès vigyázzatok magatokra TwT ❤️💙