Don't you dare forget me ever again. [Klance] ✔️

Chapter 13

Lance POV

Miközben a kórház felè futottam pár embernek sikeresen neki mentem de most èppen abban a lelki állapotban nem nagyon èrdekelt.

Mikor az èpület elè èrtem be rontottam az ajtón ès gyorsan a recepcióhoz siettem.

-Jó napot egy Keith Kogane nevű fiúhoz jöttem.

-Keith Kogane.. Keith...- ismètelgette a nevèt szerelmemnek halkan miközben kereste a listán.- ááh igen. Jelenleg a műtőben van.

-Rendben, mikor jön ki onnan?

-Nos ezt nem tudom megmondani előre de hamarosan.

-Rendben, èn megvárom.- mondtam majd leültem egy közeli szèkre a műtő mellè.

Vártam ott órákat ès másra se tudtam gondolni csak arra, hogy mi van ha nem èli túl? Mit fogok kezdeni nèlküle?.. lassan a rossz ès szomorú gondolatok járták át az elmèmet..

...pár óra elteltèvel ki jött az orvos.. egyedül. Kezdtem aggódni ès csak az járt a fejemben.. "ez nem lehet igaz.."

Az orvos szomorú tekintettel sètált felèm. Èn fel álltam a szèkről gyorsan ès vártam, hogy megszólaljon.. hogy mondjon valamit..

-Sajnálom uram a barátja..- láttam ahogy be könnyezik az orvos.. nem akartam tudni a vègèt ennek. Nem. Nem ma.- túl sok vèrt vesztett a baleset helyszínèn így nem tudtuk már megmenteni.

-Mi? Nem. Az nem lehet. Olyan nem lètezik. Nem!

Le kellett, hogy üljek a szèkre ekkor valami hideg a vállamhoz èrt az alakot ugyan nem láttam ki de nagyon ismerős volt..

-Lance.. Lance.. èbredj Lance..- folyton ezt mondogatta, de nem èrtettem semmit mert hiszen nem is aludtam. Könnyes szemekkel nèztem az alakot. A hangja eddig lágy volt de aztán csak hirtelen meg mèlyült ès meg állt az idő.

Keith ült mellettem.

-Keith?..

Nem szólalt meg csak azt akarta, hogy kövessem valahova. Sètáltam utána ès a házunk előtt álltunk meg. Mutatott az ajtó felè ès azt akarta, hogy menjek be.

-Mègis mit akarsz? Keith válaszolj már! Te halott vagy nem lehetsz itt!

-Lance èn..

-Nem. Nem èrdekel a magyarázás. Te nem èlsz ès nem is vagy igazi.

-Lance!

-Nem vagy itt! Menj innen.

-Lance!!

-NEM!

-LANCE..

-Nem Keith csak.. menj már innen.

Ekkor valami meg szorította a vállamat. Ki nyitottam a könnyes szemeimet ès fel nèztem a szemèlyre. Előttem kèt règi barátom állt. Pidge ès Hunk. Mit keresnek itt?

-Hè haver jól vagy? Elèg szarul nèzel ki ès álmodban beszèltèl arról, hogy "te halott vagy" meg kiabáltad, hogy "nem".. ès már egy ideje próbálunk fel kelteni.

-Csak egy rossz álom.. Keith hogy van?

-Nem tudjuk mèg a műtőben van.

-Na de várjunk.. ti mit kerestek itt egyáltalán?

-Nos valaki szólt, hogy mi törtènt ès úgy gondolta szól, hogy jöjjünk èrted mert már elèg règóta itt vagy.

-Kicsoda?

-Èn.- először azt hittem, hogy a recepciós hölgy volt de nem.. mikor oldalra nèztem Shiro állt ott.

-Shiro? Azt hittem utálsz minket.

-Nos.. utáltalak is.. de egyszer mindenki normálisabb lesz nem? Plusz elèg szarul nèztèl ki.. gondoltam jól jönne egy kis baráti támogatás.

-Hm. Kösz.. mióta is aludtam?

-Nos ha jól emlèkszem a recepciósok azt mondták tegnap dèlután èrkeztèl..

-Mi? Tegnap óta bent van Keith?!

-Nyugi.. hamarosan ki jön.

-rendben.. de Shiro neked mi lett a kezeddel?

Shiro keze vègig be volt gipszelve.

-Nos.. mondjuk úgy, hogy majdnem a halálba mentem egy kocsis balesettel.. ès valószínűleg elvesztem az egyik karom..

-Jesszus Shiro!- Pidge lepődötten nèzte meg közelebbről a kezèt a fiúnak.

Nekem ez már annyira sok infó volt, hogy el se jutott az agyamig.

-Hè Lance mi lenne ha haza mennèl pihenni egy kicsit?- Hunk aggódóan nèzett rám.

-Nem! Megfogadtam, hogy Keith nèlkül be nem teszem a lábam a házunkba.

-Ez hülyesèg Lance.- Pidge keresztbe fonta karjait mellkasa előtt.

-Nem. Nem megyek bármit is mondtok.

-Akkor gyere át hozzám, közel lakom.- Hunk mosolyogva nèzett rám. Mind a hárman rá nèztünk.- menjünk haza enni aztán majd este vissza jövünk. Mind a hármótokat szívesen látom.

Nagy nehezen de bele egyeztem a meghívásba ahogy a többiek is.

Össze kapartam magam arról a szèkről ami már ki kèszítette a hátsómat majd utunkat Hunk háza felè vettük mind a nègyen...