Shawn & I ® | Magcon Ff.

7. Fejezet - Egy átlagos nap... Vagy mégsem...®

Egy átklagos nap.... Legalábbis ahogy én gondoltam.

Egy átlagos hétfő reggel volt. A suli újra elkezdődött. Amikor felébredtem egyből megcsapott a finom, édes illat a konyha felől. Kibújtam az ágyamból és elindultam le a lépcsőn. Amikor leértem a konyhába már tudtam, hogy palacsintát érzek. Juharsziruppal, ahogy szeretem.

L: Anya! Milyen alkalomnak köszönhetem ezt a csodát?
A: Miről beszélsz? Szoktam főzni!
L: Inkább csak ha olyan kedved van.
A: Oké. Kivettem egy szabadnapot. A nagylányommal akartam tölteni a napot.
L: De Anya. Jól tudod, hogy iskola van. Nem lóghatok el egy napot.
A: De kikérhetlek. Senki sem fog haragudni.
L: De, akkor 10tanórát kell bepótolnom. Az rengeteg munka.
A: Akkor nem akarsz velem vásárolgatni?
L: Dehogynem, csak a helyzet az, hogy végre felelősség teljes vagyok. Nem örülsz neki?
A: De, nagyon is. Erre vártam eddig, de mégis hiányzol. Nemsokára elmész egyetemre, Vagy nem ezt tervezed?
L: Őszintén anya nem tudom. De mostmár mennem kell, ha nem akarok elkésni a suliból.
A: Rendben Kicsim. Itt a reggelid. Érezd jól magad. Szeretlek.

Amikor beértem a suliba egyből a bioszterem felé vettem az utat, de mivel tudtam, hogy békaboncolás lesz magam mellé húztam a kukát. Utálom az ilyesmit. Szinte mindig hányok. Lassan már kikéretem magam bioszról.
*óra közepén*
Épp arra gondoltam, hogy szerencsére még nem hánytam amikor megrezzent a telefonom a farzsebemben.
Üzenetem jött. Megnyitottam.:
Shawn volt az.
Szia Kicsim!
Mi a helyzet? Nincs kedved eljönni a hegyekben lévő házamba?

-Mióta hív kicsimnek?- Gondolkodtam. Kicsit zavart, ugyanakkor tetszett ez a hirtelen közeledés. Általában nen tetszett ha egy srác nyomult, de Shawnnak valahogy jól állt. Olyan aranyos volt, mindig zavarbajött ha találkoztunk. Imádom💞 Olyan kis szerény, ugyanakkor egós. Annyira jó egyensúlyt alkotnak a tulajdonságai.
Mire észbekaptam a Mr. Rodgers épp engem nézett és felszólított.
Mr.R: Lisa! Miért van elöl a telefonod?
L: Elnézést tanár úr! Nem érzem jól magam. Az anyukámat akartam hívni.
Mr.R: Rendben Lisa, de legközelebb nekem szólj először. Rose! Segíts neki ősszepakolni és kiserd ki kérlek.

Összepakoltam es Rose-zal elindultunk a kijárat felé. Rose furcsán nézett rám, ezért megkérdeztem.:
L: Mi az Rose? Miért nézel így?
R: Nem úgy nézel ki mint aki annyira rosszul van. Sőt... virulsz.
L: Ugyan már Rosie! Mi a fenéről beszélsz?
R: Lisa.... ugye nem Shawn áll e-mögött?
L: Jól van na.... De ugye nem árulsz be?
R: Ha elmondod mi a helyzet, akkor nem.
Megmutattam neki az üzenetet, mire ő elmosolyodott.
R: Hát, nem cicózik az biztos.
L: Elsőre nem tetszett, de aztán... BELEESTEM a nyomulásába.
Mire kiértünk, már itt állt egy kocsi.
L: Ez fura.
R: Mi?
L: Vegasban is ez a kocsi jött elénk.
R: Mi ebben a különös?
L: Nem láttad? Nem írtam neki vissza.
R: De ez nem jelent semmit. Biztos tudta, hogy úgyis elmész ezért előre ideküldte.
L: Biztos. Akkor hello Rose.
R: Szia Lisi! Aztán muszály lesz beszámolnod. Minden egyes szaftos részletről tudni akarok.
L: Nyugi Rose! Még nem tartunk ott. Semmi szaftos dolog... ha érted hogy értem. Na szia. -Azzal beszálltam az autóba.

L: Maga az Mr.Harris? Kérdeztem a sofőrtől.
J: Igen. Hívjon csak Jamesnek Ms. Staton.
L: Ugyan már James. Ha már én is tegezhetem, nyugodtan hívjon Lisanak. Hol is van ez a ház?
J: Egy gyönörű hegyen van, Északon.
L: És messze van?
J: Nem, de ha unatkozna van hátul egy tv, mini hűtő, cd lejátszó, internet. Bármit használhatsz.
L: Ó az remek. Köszönöm James. 

Gyorsan elrepült az idő és azon kaptam magam, hogy a kocsi lefékez egy hatalmas és kimondhatatlanul szép háznál.