Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•1•

Sziasztok! Hát ez is el jött, hogy megosztom veletek az új storym. Remélem tetszeni fog. Bármi problémátok akad nyugodtan írjátok meg. Aki kíváncsi az pedig nézze meg a videót.😊 Ilyen előzetes.
Jó olvasást!😊

Az ősz vége felé járunk. Kint hideg, nyers az idő. Körülöttem a szél dobálja a fa leveleket melyek már színesbe vannak búrkolózva. A sírkőre rá esik egy-két levél amit lassan leveszek róla. El olvasom a rá véset nevet újra és újra. Kis verset sírva olvasom majd azt a pár csepp könnyet letőrlöm. Nagyot sóhajtok és megpróbálom elne sírni magam újra. Mögöttem a levelek csörögni kezdenek ahogy valaki rá lép a cipőjével. A lépések közelednek majd mellettem el hallgatnak. Tudom ki áll mellett úgy, hogy rá sem nézek. Csendben állunk még mindig nem néztem rá majd ő töri meg a csendet.
-Régen találkoztunk már.
Mondta, de én még mindig nem szóltam hozzá. Hallom ahogy nagyot sóhajt majd újra bele kezd.
-Hiányzol a csapatnak.
-Tik is nekem. -szólalok meg végre, de még mindig nem nézzek rá.
-Még mindig nem lesz a válaszod ha fel teszem azt a kérdést?
-Nem megyek vissza, Tony.-nézzek rá.-Pillanatnyilag egyenesbe állt az életem. Nincs benne annyi hajsza se akció csak....most úgy elmegy.-néztem vissza a sírkőre.
-Értem. Azért jól vagy?
-Fogjuk rá.-sóhajtottam. -Hogyan találtál meg?
-Most van az évfordulója. Gondoltam, hogy itt leszel.
Csendbe búrkolóztunk és csak a sírkővet néztük.
-Haza vigyelek?-kérdezet egy idő után.
-Nem. Köszönöm.
-Rendben. Akkor én...
-Menj nyugodtan.-vágtam a szavába.
Még mindig ott áll mellettem és nem mozdul. Rá nézek és csak egymást nézzük hosszas percekig. Tony széttárta a karját és egy olyan ^Bele láttok a lelkedbe^ nézzésel nézett rám. Oda mentem majd szorosan át öleltem. Méreg drága parfümjének az illata egyből megcsapta az orrom. Tony mindig segített nekem mégha olykor olykor beszólt valamit, de még akkor is. Mindig is tudtam ha valami történik velem, rá számíthatok. Sajnos történt egy dolog ami miatt eltávolodtam Tonytól és a csapattól mégis itt van Tony mikor tudja, hogy kell egy támasz. Lassan eltávolodtam tőle és csak néztem. Egy biztató halvány mosolyt küldött felém majd el ment. Még utoljára rá néztem a sírkőre, magamban halkan elköszöntem a földben nyugvó embertől majd haza felé vettem az irányt. Viszonylag hideg volt még sem foglalkoztam vele. Túlságosan el voltam a gondolataimmal ahhoz, hogy foglalkozzak a környezetemmel. Néhány embernek neki is mentem akik egy morgással reagáltak a cselekedetemre. Nem érdekelt jelenleg semmi csak úgy voltam és sodródtam az árral.
Otthon benyitottam a lakásba, cipőmet a sarokba rúgtam még a kabátom levettem és felakasztottam fogasra. A konyhába érve megcsináltam a kakaómat és a kezembe fogva huppantam le a nappaliban lévő kanapéra. Kezembe véve a távírányítót kapcsolgatam a tv-t ,miközben italomat szürcsölgettem. Mikor az egyik adáson meghallottam a hírt amit a riporter közölt az embereknek, kiköptem az innivalót.

°A bosszúállókat támadás érte. Aki komolyabb sérülést szerzet az Wanda Maximoff. Tudomásunk szerint a mutáns lány kómában fekszik a bosszúálló torony kórházi részlegén.°

Le döbbentem a hír hallatán és mikor észhez tértem egyből a telefonom után kutattam. Mikor megfordultam a konyha ajtaja felé kisebb szívinfarktus közepén magamhoz vettem a fegyverem. Egy férfi állt ott talpig feketében úgy kábé 180 valamennyi magas lehet. Haja barna még a szeme tenger kék színben ragyog a lámpa fényében.
-Ki vagy te?
Kérdeztem oldalra lépve pár lépést.
-Hogy vannak a barátaid?
-Te voltál az? Te támadtad meg őket?-szorítottam meg a fegyvert.
-Nem én. Hanem MI.
-Te és még kik?
-Te is a csapattagja voltál, nem? Sajnálom amilyen veszteség történt veled. -nézett rá a szekrényemen lévő fényképre.
-Mit akarsz?
-A bosszúállók elvesznek, de nem adnak. Azt hiszik meg mentenek minket pedig ez nem igaz. Lelki fájdalmat okoznak ha nem éppen testit, mint neked is. Állj mellénk. Megadjuk azt amit csak kérsz cserébe segítesz végezni a bosszúállókkal. Na?
-Nem.
Vágtam rá ridegen.
-Hát ha nem akkor nem.-mondta. Pár másodperc alatt elő vette a fegyverét és rám szegezte. Úgyan ezt tettem én is viszont ő hamarabb húzta meg a ravaszt. A golyó nem talàlt célba viszont az enyém igen. Vállát fogva rám nézett a szikrázó tekintetével.
-Megtalálunk.
Felelte majd az ablakon kiugrott. Oda szaladtam, de nyomát sem lehetett már látni. Mi a fene történt? Ki az a Wanda Maximoff és ami fontosabb ki volt ez az alak? Beszélnem kell Tonyval! Vagy van egy jobb ötletem. Elmegyek a bosszúálló toronyba és keresek a kérdéseimre választ.