Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•3•

-Tudod, nem akarlak sürgetni, de akkor, hogy döntöttél?-kérdezte Tony miközben a kezembe nyomot egy bögre, meleg teát. A tea illatta finom és tömény eper. Hmm eper. Kedvenc gyümölcsöm és mégis allergiás vagyok rá. De jó kombó. Szerencsére az eper fagyi (ami nem is igazi eperből van) és a hozzá hasonló kajáktól és innivalóktól nincs semmi bajom.
-Csak teher lennék.
-Hát igen hisztis királynő.-fonta maga előtt össze a karját a fehér hajú fiú. Erre csak meg küszürőltem a torkom majd a padlót kezdtem el bámulni.
-De komolyan.-folytatta.-Oda áll a szobám elé és elkezd bőgni. Pedig még csinálni sem csináltam vele semmit.
-Pietro!- szólt rá Nat keményen. Szóval Pietronak hívjàk.
-Tudod, hogy örömmel vár a csapat mindig is örültünk neked. A szélvész fiúval ne foglalkoz, agyára ment a sok rohangálás. -dőlt hátra a fotelban Tony.
Rá mosolyogtam. Tony mindig is kedves volt velem és meghallgatott. Ez jól esett. Pietro biztos megsértődött mivel el ment. Az egyik falon arra lettem figyelme, hogy át jön rajta egy piros ember.
-Tony.- szóltam neki és mikor rám nézett bólintottam a piros ember felé.
- Hát ő Vízió. Majd elmondom részletesebben.
-Jól van.
Beszélgetünk addig amíg Pietro be nem rohant.
-Wanda fel kelt!-mondta hatalmas mosolyal az arcán. Mindenki fel ugrott az ülő pozíciójából és elindultunk arra amerre van. Én csak követtem őket. Mikor be értünk abba a helyiségbe ahol a lány fekszik kicsit meglepődtem milyen sok új cucca van Tonynak. A lányra néztem. Fején van egy kicsi sebtapaszra hasonlító kötés.(Nem jut eszembe a neve) Haja a barna legsötétebb árnyalatába van burkolózva, szeme gesztenye barna. Mikor észrevett engem valami nem stimmelt. Olyan furcsán méregetet mintha bele akarna látni a fejembe. A többieknek is feltünt, hogy farkas szemet nézzünk egymással. A lány újjai között vörös köd jelent meg. Most már éreztem, hogy a fejemben van. Elzártam minden gondolatot és fel húztam egy falat, hogy még véletlenül se lásson bele.
-Ne túrkálj a fejembe.
A vörös köd eltünt, így valamennyire már biztonságban éreztem magam.
-Ki ő?
Fordult Pietro felé.
-Pityergős hercegnő.
Össze fontam magam előtt a karom. Tudom nem voltam erős és hiába próbálkozom nélküle nem is leszek az. Ő már elment. Végleg.
-Kicsoda?-nézett rám Wanda. Szóval már megint a fejemben van.
-Nem tudom miről beszélsz.- mondtam, hogy mentsem a helyzetem. Ha ez, így megy soha nem gondolhatok rá.
-Kire?
-Mi lenne ha kiszállnál a fejemből?
Mondtam majd megiramodtam az ajtó felé. Hallottam, hogy valaki utánam rohan majd elém áll. Hát ki más lenne mint Stark.
-Meg van még a szobám?
-Miért? Maradsz?-csillant fel a szeme.
-Csak le akarok dőlni.
-Ja. Igen. Megvizsgáljuk Wandát utána szabad vagyok. Te pedig ne törődj az ikrekkel.
-Ikrek? - áúv. Ez fáj.
-I..igen.
-Értem. Akkor a szobámba leszek.-küldtem egy hamis mosolyt felé. Elkezdtem a szobám felé sétálni. Még mindig tudom, hogy hol van. Mikor oda érek végig húzom az ujjam az ajtón. Egy por sincs rajta viszont az ütések a karcolások amit ő meg én csináltunk.... Azokon is végig húzzom az ujjam, minden egyes centire figyelve. A kilincsen is végig simítok és lenyomom. Be megyek a szobámba ami úgyan úgy nézki mint mikor el mentem. Semmihez nem nyúltak hozzá. Az ágyamon ott az a párna amit tőle kaptam karácsonykor. Lefekszem és a mellkasomhoz szorítom. Ha Wanda belelátna a fejembe az emlékeimbe. Felszakítaná a sebet amit oly régóta varrok össze mégis elég sokszor meg akad a tű. Nem bírnám ki újra azt a fájdalmat.
Beszívtam a párna illatát az ő illatát majd elaludtam.

*
Lassan sétálok le a konyhába. Annyira jó volt aludni. Igaz, este 6 óra van és ezután már biztos nem alszok. Vagy ki tudja.
-Jó reggelt álomszuszék. -mondta Tony.
-Jó estét inkább.-ültem le mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdezte Natasha.
-Nem.-mosolyogtam rá.
Éreztem ahogyan 2 pár szempár lyukat éget a hátamba. Hátra néztem és Maximoffek ültek a kanapén engem figyelve. Észrevettem Wanda kezét ami körül ott a piros köd. Ennyi volt. Elszakadt a cérna. Fel álltam és oda mentem hozzájuk.
-Miért akarsz ennyire bele látni a fejembe?
-Olyan mintha nem lennél egész, mintha hiányozna a másik feled. Fura.
-Meddig fogsz próbálkozni?-kérdeztem, de nem kaptam választ viszont a reakciója elárulta, hogy addig amíg nem sikerül neki.
-Rendben. Mindent látsz és érzel amit én?- kérdeztem majd leültem mellé.
-Igen. Miért?
-Leila. Mit művelsz?-kérdezte Tony. A többiek is körénk telepedtek.
-Inkább úgy tudja meg, hogy megengedem neki.
-Fájni fog.-mondta Banner.
-Tudom.
Vettem egy mély levegőt majd Wanda felé fordultam.
-Csak emlék töredékek vannak megengedve.
Wanda bólintott és már láttam is a keze közt a ködöt. Ki fújtam a levegőt és becsuktam a szemem. Éreztem egy bizsergést majd fel is ugrott egy emlék.

{-Lionel! -kiabáltam utána.-Lio!
-Jövök!-szaladt oda hozzám. Gesztenye barna hajára ahogy rá sütött a nap, arany barnának lehetett mondani. -Mi a baj? -
Ölelt át.
-Menjünk. - mondtam majd elindultunk. 8 éves gyerekként azt hittük arany életünk van. Haza fele menet megláttunk egy csomó embert a hazunk körül. Át vágtuk magunkat rajtuk és borzalmas látvány fogadott minket. A házunkból a lángok táncot jártak. Láttam apánktestét a pázsiton feküdni, a ruháján égett a tűz. Anyánkat sehol nem láttam. Elkezdtem szaladni apa fele, de Lio még időben lefogott.

~~

-Az árvaház. Gyűlölök itt lenni. - mondtam Lionak.
-Ki fogok találni valamit és akkor elmegyünk innen.-nyomot egy puszit a fejemre.

~~

-Milyen munkát is találtál? Ennyire nem tetszik a rendőrségi munka?-kortyoltam bele a kávémba.
-Leila tudod, hogy mi többre vagyunk képessek. Jobb munkahelyt kerestem magunknak. Mi ketten erősek vagyunk. Mindig egymással vagyunk akár hol is van az egyikünk. Érezzük egymás érzelmeit, egymás szívdobbanását, halljuk egymás gondolatait néha egy szemmel láttunk. Mi ketten 1 ember vagyunk, legyünk bárhol, mégha a világ végén is lennék akkor is egy embert alkotnánk.
-Igen. Ez a mi szuperképességünk. Ami már túl szuper. -nevettük el magunkat. -És mi az a munkahely?
-A S.H.I.E.L.D.

~~
-Furi igazgatóúr! Hivatott minket.
-Igen. Jöjjenek.
Be mentünk egy nagy terembe.
-Ők itt a Bosszúállók. Emberre van szükségük. Szóval Mr.Stark ő itt a két legjobb emberem. Leila Parks és Lionel Parks. Ikrek, és kiváló képességűk van. Igaz az ikreknél általában azt mondják, hogy ezek a képességek alapok. De náluk ez a képesség a 100-szorosára alakult.
-Rendben akkor majd a Stark toronyban iszunk. Hozzatok pizsit. -sétált ki Tony.

~~
-Hol is kezdjem.-állt fel Clint.- A legjobb döntésetek volt, hogy csatlakoztattok hozzánk. Nekünk meg az, hogy be fogadtunk titeket. Kicsit bizar, hogy néha Leila lát Lionel szemével egyszere vagy fordítva, de imádunk titeket! Igyunk!

~~
-°Lio hol van Tony? Hova zuhant? °-kérdeztem gondolatban.
-°Várj. Natasha is ott van vele. Megsérült. Fordulj balra és egyenesen sprint! Segíteni kell nekik!°- jött vissza a válasz gondolatban.

*
-Most mit csinálunk? Felszállt a gép. -mondtam majd elő vettem a fegyverem.
-Nem hagyhatjuk, hogy tovább menjen.
-Csak egy megoldás van ha lezuhanunk.
-Igen. Szeretlek. Sajnálom Leila.
-Mi?!
Reagálni se volt időm Lio ki lökött a gépből. Bele estem a vízbe, de szerencsére tudok úszni. A gép még egy darabig repült addig megpróbáltam kapcsolatba lépni a testvéremmel.
-°Lio mit művelsz?°
Érzem a fájdalmát azt, hogy szomorú azt, hogy sír.
-°Lio!°-most már én is sírok. Nem engedi, hogy kapcsolatba lépjek vele.
-°Lionel!°
Ennyi volt a gép lezuhant én pedig az összes sérülését éreztem. Éreztem, azt hogyan veszítettem el. Olyan mintha elszakították volna a szívem. Ezt a fájdalmat nem lehet le írni. }