Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•19•

-PÉNTEK! Találtál valamit Jack Brown, illegális fegyver kereskedőről? -kérdeztem nagyban a papírjaimba merülve.
-Sajnálom Miss.Praks, de nem jutottam előrébb.
-Értem PÉNTEK. Mindent nézz át. Mindent, még azt is ami titkosított.-dobtam le magam az egyik székre. Megállás nélkül kutakodom és egyszerűen semmi. Már November közepén járunk és semmit nem találtam ebben a két és fél hétben. Már majdnem el aludtam mikor valaki egy meleg, gőzőlgő teát rakott le elém. Az illető utána le ült a mellettem lévő székre. Szúrós szemekkel nézett engem én pedig nem foglalkozva vele, nyúltam a teáért.
-Köszönöm.-mondtam mielőtt bele kortyoltam volna.
-Miért nem alszol?
-Te miért nem alszol?-tettem le az italt majd tovább kutakodtam.
-Ne kezdjük előről.-válaszolta Pietro. -Feküdj le és pihenj.
-Majd ha találtam valamit. -makacskodtam.
-Figyelj!- kapott fel a vállára.
-Hé! Tegyél le!-ütögettem a hátát.
-Most szépen beduglak az ágyba és..
-És?-kucogtam.
-Min jár az eszed Leila Parks?-nevetett ő is. Pietroval egyre jobban ki jövünk egymással, viszont a folyamatos szekálások sem szüntek meg köztünk. Mindenben segít nekem és még rám is vigyázz.
-Ne tudd meg.-nevettem.
-És ha tudni akarom?-tett le az ágyra majd felém mászott. Bennem akadtak a szavak ahogy ilyen közel került hozzám. Éreztem a meleg leheletét az arcomon. -Bocs.-mászot le rólam.
-Nem zavart.-csúszot ki a számon.
-Azt el hiszem.-nevetett gúnyosan én pedig hozzá vágtam egy párnát. Kínos csend söpört végig rajtunk amit ő tört meg. -Aludj. -mondta és ki ment a szobából. Olyan nagy hatással van rám, hogy azt fel sem bírom fogni. Végül elaludtam.
Délelőtt folyamán keltem fel. Le zuhanyoztam és rendbe szedtem magam majd vissza tértem a keresgéléshez.
-Miss.Parks! Találtam valamit. -mondta PÉNTEK.
-Csak ugyan? Mi lenne az? -érdeklődtem.
-Jack Brown. 35 éves, feleséggel és gyerekkel. Van egy autószerelő műhelye melynek a neve, Autós Jack. Innen nem messze található. Megadjam a címet?
Csendben magam elé meredtem majd el kezdtem nevetni.
-PÉNTEK! Újra találtunk egy darabkát.-nevettem. -Küld át a címet én pedig oda megyek.
-Rendben, Miss.Parks.
El indultam hát a címre közben Pietronak dobtam egy smst. Hamar megérkeztem az autószerelőhöz. Nem valami szép, sőt lepukkant. Tuti nem jó a forgalma. Be sétáltam a kapun és az épület falán lévő csengőt megnyomtam.
-Jövök!-hallatszott egy mély rekedt hang. Egy férfi sétált elém nagy pocakkal, kecske szakálal, kendővel a fején, testén pedig sok tetkóval.
-Maga Jack Brown?-kérdeztem.
-Talán. Mit akar?-kérdezte vissza, fel tűrve a ruhája ujját.
-Beszélni szeretnék önnel. Leila Parks vagyok.-mondtam majd hezitálva, de beengedett. Be sétáltunk a műhely egyik részlegéhez ahol elő vett egy doboz sört és inni kezdte.
-Mit tehetek magáért?-kérdezte.
-Mit tud a Pokol nevű szervezetről?
-Maga honnan tud róla?
-Az lényegtelen. Ha jól gondolom fegyvereket szokott nekik eladni.
-Azzal már le álltam. Igen, elcsesztem, de már nem csinálom.
-Engem nem érdekel az.-mondtam.
-Akkor mi érdekli?-nézett rám kérdően.
-Ördög valódi neve, ki nézete és amit csak tud róla.
-Sajnálom, nem tudok ilyen információval szólgálni. Kérem menjen el.-mosolygot rám.
-Csak egy valamit mondjon. Egy nevet akár.
-Nem lehet.
-Kérem!-néztem rá. Sóhajtott majd bele kezdet.
-Tina Perez. Mondta. Egy nevet, azt kezd vele amit akar, de most lépjen le.
-Rendben, köszönöm.-mondta. és el indultunk vissza ki. A férfi jött utánam majd egy lövés hallatszódott és mikor hátra fordultam a férfi holtan hevert, vérző mellkasal. Ki szaladt a kocsiból három fekete ruhás és bármennyire ellenkeztem, túl erősek voltak.
-PÉNTEK! Szólj Pietronak!
-Fogd be!-mondta a pasas majd kiütött.
Baromira fáj a fejem. Kezeim úgy érzem le vannak kötve a lábaimmal együtt. Egy székhez vagyok kötözve.  Kinyitom a szemem és csodálkozva nézem, hogy egy régi raktárban vagyok. Nevetés hallatszott, tapssal együtt.
-Leila, Leila.-jött elő egy nő. Igen az a nő. -Azt hittem nehezebb lesz el kapni.
Még beszélt én a kütyüt nyomkodom ami összeköt a Toronnyal. Meg nyomom rajta a kis gombot, mely nyomkövető ként használható és várok.
-Nagyon bele kezdtél ebbe a nyomozásba. Viszont én nem szeretném, hogy folytasd.-mondta és elő vett valamit.-Majd szép, lassan el mondom én.-sétált közelebb.-Addig is...-mondta és egy kést vágot a lábamba. Hirtelen fájdalomtól fel ordítottam.
-Ohh fáj?-nézett rám megjátszva magát.-Ennél sokkal jobban fog fájni.-mondta és ki vette a lábamból.-Meg se szólalsz. Miért?
-Nincs mit mondanom.-mondtam mosolyogva.
-Vidám vagy annak ellenére, hogy mindjárt meg kínozlak.
-Fogjuk fel pozitívan.-mosolyogtam tovább. Csak azért csináltam, hogy dühítsem. Szerintem sikerült.
A hátam mögé sétált majd a a kést a nyakamhoz simította többször is. Kis karcolások jelentek meg amiből a vér kibugyant és hosszú, vékony csíkban folyt végig a bőrömön.
-Én is pozitívan fogom fel. Ezért sem öltek meg egyből. -mondta. -De most itt az ideje.-mondta és már rántott volna a kezén mikor arrébb eset tőlem. Valaki eloldozott nmakd felkapott a kezébe. Pietro. Tonyék is megérkeztek és próbálták őket el intézni. Pár másodperc alatt a Torony kanapéján találtam magam.
-Maradj itt. Vissza megyek segíteni aztán le viszlek Brucehoz. -mondta és már indult volna.
-Én is megyek.-álltam fel.
-Nem! Te itt maradsz.-mondta keményen majd eltűnt. Körülbelül 17 perc múlva értek vissza. Szóval nem kapták el őket. Hát az fasza. Pietro le vitt Bannerhöz aki elláta a sebem majd be varta. Adott egy ruhát amiben valami fertőtlenítő anyag van, hogy töröljem át a nyakam. Mikor, úgy gondoltam kész, Pietro felé fordultam.
-Milyen?-mutattam a nyakam.
Nem válaszolt csak ki vette a kezemből a ruhát és óvatosan le törölte amit én nem. Mikor végez vele hüvelykujjával óvatosan végig húzot a sebeken majd rám nézett.
-Várhatál volna. -mondta majv vissza adta Bannernek a ruhát.
-Tudom, csak bele lendültem.
-Majd akkor is ezt mond ha megölnek!-emelte fel a hangját.-Doki, rendbe jön? -biccentett felém.
-Kutya baja.-mondta Banner majd tovább foglalkoskodott, Pietro meg lelépett.
-Köszönöm Bruce!-mondtam és le szálltam az ágyról.
-Várj!-mondta.-Tessék!-nyújtott át nekem egy mankót.
-Köszönöm.-mosolyogtam majd szép lassan elindultam a szobámba. Pietro meg haragudott rám. Csak tudnám miért izgatja elvileg, hogy élek vagy halok.
Agy:Idióta! Mert barátok vagytok! Ne gondolj másra! Komolyan már fogom a képzeletbeli fejemet. Bocsánatot fogsz kérni és kész!