Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•15•

Olyan fél tizenegy felé keltem fel. Buckyt meghívtam reggelizni, ezzel viszonoztam a kedvességét. A toronyba vele együtt mentem vissza. A kemény külső egy nagyon kedves lelket takar maga mögött. Nagyon össze barátkoztam vele és fel is ajánlottam, hogy segítek a lakása rendbe rakásában.
A nappaliban ott volt Peter aki szintén eltűnik idő közönként. Mondjuk ez lehet a suli miatt is. A konyhában Steve és Wanda kajált éppen. Remélem nekik jól alakult az este nem úgy mint nekem. De nekem miért is volt rossz? Mert Pietro csókolózot valakivel?
Az agyam nem értette, de ami lentebb van úgy érezte fáj. A drága fekete szívem.
-Sziasztok!-köszönt Peter.
-Szia!-köszöntem majd tovább mentem ő pedig le állt Buckyval beszélni. Wanda arca vörös volt akár csak a rózsa amint mosolygott, Steve pedig élet vidámnak látszott.
-Sziasztok!-léptem be a konyhába.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Nagy szám vagy csajszi! Pietroval bulizol majd Buckynál kötől ki... Ejha.-mondta Wanda mosolyogva.
-Ne is mond. Nekem is nagy ejha volt.-vettem ki a narancslevet a hűtőből. -És nektek, hogy alakult az estétek?
Mindketten full vörösek lettek.
-Akarom tudni?-néztem rájuk döbbenten.
-Megyek beszélek Buckyval.-mondta a kapitány és oda sétált a barátjához.
-Na?-álltam szorosan Wanda mellé és Stevevet kezdtem kémlelni, aki folyamatosan rá nézett Wandára.
-Csók volt.-mondta vidáman.
-Ennyi?-néztem rá elképedve.
-Hogy, hogy ennyi?
-Azt hittem volt egy kis khm.
-Mi?! Nem!
-Rá jöttem. Beszarik.-ittam ki a pohár tartalmát.
-Hé kás!-nevetett.
-Legalább jobb volt, mint az én estém.- ezt minek mondtam?
-Miért?
-Mindegy. Fel megyek és ledőlök egy kicsit. -mondtam majd elindultam fel. A szobámba belépve becsuktam az ajtót majd ki bújtam a tegnapi ruháimból. Elő vettem a szekrényből egy nadrágot megy egy pólót, és az ágyra dobtam. Be mentem a fürdőbe és összébb szedtem magam majd vissza mentem. Az ágyamon ott ült egy váratlan látogató. Nem akartam vele beszélni, de ha már itt van nem küldhetem el.
Agy:Biztos ez?! Biztos?
Elé álltam és vártam, hogy fel emelje a seggét a ruháimról.
-Leila, te..
-Igen, tudom. Leszálnál a ruhámról. -mondtam majd fel állt én pedig öltözni kezdtem. -Mit akarsz?
-Miért tűntél el a buliból?
Mert mást csókoltál... Leila!!
-Meg akartalak keresni, hogy én nem bírom és el indulnék csak hát..el voltál foglalva valami mással. -valaki! Valaki mással!
-Értem.
-Én is viszont ha nem bánnád most én ledőlnék aludni egy kicsit.
-Ok.-mondta flegmán majd ki ment. Sosem tudok kiigazodni rajta. Lefeküdtem, így lassan elnyomott az álom.

Egy réten voltam. Mindenütt gyönyörű szép virág sorakozott. A rét virágok illatától volt mérgező. Körülöttem méhecskék zümmögtek és pillangók repkedtek.  Nyugodt volt és szép.
-Elképesztő és valóságosnak tűnő.-szólalt meg egy valaki a hátam mögül. Jól tudtam ki az.
-Valóságos is egy más világba.-fordultam oda hozzá. Fehér felsőbe és nadrágban volt.
-Gyere.-tárta ki a karjait. A szemem a könnyektől kezdet csillogni amíg a karjaiba szaladtam. Szorosan öleltem magamhoz, beszíva mélyen az illatát.
-Lionel..
-Shh.
Meg simogatta a fejem majd puszit nyomott rá.
-Bizar kérdés, de muszáj fel tennem. Anyáékkal is találkoztál? Ott fent.-néztem rá.
-Igen. Bár nem repdestek az örömtől, hogy ilyen fiatalon én is oda kerültem.
-Hagynunk kellett volna azt a rohadt gépet! Vagy maradhattam volna veled!
-Leila..
-Miért kellett intézkednek?! Így jobb Lionel? Mert rohadtul nem!
-Hugi..
-Én meg próbáltam Lionel.-nevettem idegesen.-Nekem nem megy. Utálom ezt az egészet! -estem térdre sírva. Arcomat a kezeimbe temettem és csak hagytam, hogy a könnyeim száguldajanak le az arcomon. Egy kis idő után éreztem ahogyan átkarol.
-Sajnálom.-mondta és még jobban szorított magához. Sokáig ültünk, így, a könnyeim is elapadtak már.
-Tudod, hogy szeretlek.-sutogta.
-Tudom.-mondtam és halványulni kezdet ahogy rá néztem. Lionel eltűnt,de a rét is halványulni kezdet.

Zihálva keltem fel. Lassan fel ültem az ágyon és csak néztem ki a fejemből. Délután háromnegyed négy van. Sokat aludtam bár nem bántam. Ki keltem az ágyból majd megindultam a konyha felé. Lent majdnem mindenki ott volt. Nem tudom miért, de nem vagyok valami jól. Lehet az álom gyakorol rám hatást.
A konyhába be sétálva engedtem magamnak egy pohár vizet majd kortyolgatni kezdtem. Amikor már nem kívántam letettem oldalra és megtámaszkodtam a két kezemmel a pulton.
-Baj van?-állt mellém Wanda. Rá néztem és még ijedtebb fejet vágott.
-Nem.-mondtam és megpróbáltam mosolyogni, de nem jött össze.
-Látom rajtad.
-Csak furát álmodtam nem lényeg.-el löktem magam a pultól, megfordultam és neki támaszkodtam. 
-Tegnap Pietro nagyon megijedt, hogy nem talált.-támaszkodott ő is neki.
-Gondolom mennyire.
-De tényleg. Az egész toronyt fel verte.
Csak hümmögtem erre. Nem tudtam mi mást kéne válaszolnom rá.
-Pietro!-kiáltott neki Wanda. Nem kellett sok már előtte is termet. -Csináljunk valamit.
-Ah Wanda, nekem...-nem fejeztem be mert oldalba vágott.
-Jól van.-adtam be a derekam.
-Nincs jól ugyanis akció van.-sietett be Stark a konyhába. -Indulás! -mondta és mindenki szedelőzködni kezdet.
Kocsival mentünk ami nekem furcsa volt. Rá néztem Natra aki szorította a kormányt.
-Hol is van most baj?-kérdeztem előre hajolva.
-Park.-mondta Natasha. Banner feszengve ült mellette. Látam rajta, hogy nincs kedvére, hogy jönnie kellett.
Amint Nat leparkolt kiugrotunk a kocsiból. Mindenütt fekete ruhások álltak. Tony, Steve, Wanda és Pietro már úgy mond harcoltak velük.
Külön állt három fekete ruhás. Az egyik kisebb volt, mint a másik kettő és a ruhája alól kilátszódik a szőke haja. Ezek szerint nő. Jézus, Leila jó, hogy nő!
Natasha elindult segíteni a többieknek Clintel együtt. Peter is meg érkezett a szerelésében viszont Bucky sehol se volt.
Elindult felém a két magasabbik fekete ruhás. Én is megindultam lassan feléjük, közben meg néztem mik vannak az övemen. Hát nem sok fegyver.
Az egyik futni kezdet felém, de nem kapkodtam el. Amint közel volt én is el kezdtem futni és mikor még közelebb ért bele rúgtam a hasába ami miatt hanyatt esett a földön. A másikat nem figyeltem csak arra eszméltem fel, hogy le fog hátulról. Hiába ficánkoltam a szorítása erős volt. Fel húztam a mellkasomig, mind két lábam majd teljes erőmből ki nyújtottam. Velem együtt vágódott le a földre a férfi. Igen, tuti, hogy férfi.
Nem szeretem használni a fegyvereimet, de most muszájnak érzem. Elő vettem két kést és mikor mind a kettő fel kelt a földről, én is fel álltam és forgás közben eldobtam a késeket. Az egyiknek a vállába még a másiknak a karjába fúródott. Pont ahogy terveztem. Közelebb mentem a nőhöz aki el kezdet nevetni majd füttyentett egyet. Nem sokkal utána furgonok érkeztek ő pedig be szállt. Mi előtt becsukta volna az ajtaját azt mondta nekem.:
-Hogy van Lionel, Leila?- nevetett.