Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•24•

-Arra, hogy most meghalsz.
-Én nem lennék ebben olyan biztos.-mondtam és gyorsan elővettem a nyomkövetőt és jeleztem a csapatnak.
-Te!-mondta felállt és elő vette a kését majd közeledni kezdett hozzám. Én is felálltam és arrébb sétáltam, hogy ne legyennek útban a tárgyak. Nekem jött és megpróbált leszúrni. Hárítottam majd a másik kezemmel behúztam neki egyet ami miatt hátrált pár lépést.
-Komolyan azt hiszed, hogy te nyersz?-szűrte ki a fogai közül.
-Nem hiszem hanem tudom.-mondtam majd újra nekem jött. Bal kezében a késsel újra felém lendített amit kivédtem majd átvette a másiknak kezébe, amivel szintén megpróbált leszúrni viszont újra hárítottam. Kicsit hátrébb lépett én pedig kirúgtam a kezéből az éles tárgyat. Megpróbált megütni én pedig eltóltam a kezét és a hasába térdeltem. Össze görnyedt tőle és azután éreztem egy éles fájdalmat a lábamba. Ellöktem magamtól és lenéztem a fájdalmas területre. Még nem figyeltem felvette a kést és a lábamba szúrta. Nevetésben tört ki én pedig kihúztam a kést. Abban a pillanatban nekem jött ezért ki esett a kezemből és a falnak vágott.
-Gyenge vagy!-sziszegte.
-Te is.-mondtam és erő teljesen megfejeltem aminek hatására megint hátrált pár lépést és ezt kihasználva hasba rúgtam. Hiába fáj a lábam muszáj elintéznem. Egy pillanatra oda kaptam a fájdalmas részhez majd össze szedtem magam. Megint elindult felém és már ütött volna a bal kezével amit kivétem, ugyan ez volt a jobbal is majd bele ütöttem a hasába után felhúztam a lábam és a fejét megfogva, erősen a térdemhez vágtam. Hanyat vágódott a földön és kapkodta a levegőt. Ekkor csapódott ki a bejárati ajtó amin Wanda és Pietro szaladt be.
-Wan a kicsi a szobában van vidd innen.-mondtam Wandának majd egy kezet éreztem a bokámon. Kihúzta alólam a lábam és megpróbált leszúrni. A kezemmel tartottam vissza a hozzám vészesen közeledett kést.
-Wanda menj már!-kiáltottam.
-Jönnek a lépcsőházban!-mondta Pietro, de csak ott állt tétlenül.
-Nem csak te hívtál segítséget.-mondta nevetve Amy.
-Pietro segíts Wandának, én ezt megoldom!-kiáltottam.
-De..
-Csináld amit mondtam!-kiáltottam rá majd elment.
Nem tudom megütni ha a kést kell tartanom. A kezem arrébb vittem majd elengedtem, így a vállamba fúródott, őtt pedig lerúgtam magamról. Kezd elviselhetetlenné válni a fájdalom, de nem adom fel. Kihúztam a kést és ott feküdtem, hogy össze szedjem magam.
-Hova mész Leo?-kérdezte elmebetegen Wandáék felé sétálva.
-Ne gyere közelebb!-mondta Wanda.
-Meg kell öljelek és ha ez az ára akkor Leot is.
-Neked elment az eszed.-mondta Wanda. Én lassan fel álltam és erőt vettem magamon.
-Az lehet!-nevetett és levett a konyhapultról még egy kést majd futni kezdett feléjük. Én is elkezdetem futni ahogy csak bírtam és lefogtam hátulról és a nyakához tartottam a kést. Pietro abban a percben jelent meg az ajtóban. Amy az oldalamba vágta a konyhai kést én pedig felordítottam, de nem engedtem el.
-Ugyis meghalsz!-kiáltotta és kihúzta belőlem a kést majd újra belém akarta szúrni, de én abban a pillanatban vágtam el a torkát. Saját magam is meglepődtem rajta.
Fuldokkolva és vérben ázva esett a padlóra utána pedig már nem volt köztünk.
-Biztos megölted?-kérdezte Pietro. Baromira szédültem és levegőt is alig kaptam úgyhogy gyorsan össze szedtem magam.
-Ember! Elvágtam a torkát!-mutattam Amyre. Hangosabban kezdtem venni a levegőt mert egyszerűen nem jutott el a tüdőmig.
-Jól vagy?-kérdezte Wanda. Ebben a pillanatban éreztem, hogy elfogok esni.
-Nem.-mondtam és már döltem oldalra az egyensúlyom elvesztése miatt. Pietro egy szempillantás alatt termett mellettem és kapott el.
-Wanda vidd a kicsit a Toronyba.-mondta Pí. Wanda bólintott majd elment.-Hé! Hé! Leila nézz rám.
Rá néztem és egyszerűen elolvadtam a két kék szeme miatt. -Ügyes voltál.-nevetett. -Sajnálom, hogy nem voltam melletted.-simogatta meg a fejem. Elmosolyodottam rajta és muszáj volt megcsókolnom. Megfogtam a pólóját és lehúztam egy csókra. Nem ellenezte egyből vissza csókolt. Ohh istenem, hogy milyen jól csókol!
-Hű!-mondta mikor elváltunk egymástól.
-Most pedig jó lenne valamit kezdeni a sebeimmel mert elfogok vérezni.-mondtam miközben a mellkasába temettem a fejem.
Pietro felkapott és vissza vitt a Toronyba.

***
Sebeim elintézve, bekötözve, de még így is borzasztóan fájnak. Nagy nehezen felkeltem az ágyról és elindultam a lifthez. Amint beszáltam a nappaliba vezető gombot nyomtam meg. Mikor lift ajtaja kinyílt az egész csapat ott volt. Lefagyva néztek engem, kivéve Pietro aki oda jött hozzám majd a felvett és a kanapéhoz vitt. Leültem és csak figyeltem a némán engem néző csapatot.
-Hát Leila..-szólalt meg Natasha.
-Ügyes voltál.-mondta mosolyogva Clint.
-Igen.-mosolygot Nat is.
-Bocsáss meg nekünk miért nem segítettünk.-mondta a Kapitány.
-Nem annyira foglalkoztunk vele, mint ahogy kellett volna.-tolta feljebb a szemüvegét Banner.
-Fogalmam sincs mi történt. De úgy látszik ezúttal mi vagyunk a hibások.-mondta Bucky.
-Vége van. A szervezet vezető nélkül felbomlik. Kiderült minden és meghalt akinek meg kellett halnia.-mondtam majd rá néztem Pietrora.
-Így van.-mondta és leült mellém majd óvatosan átkarolt.
-Hát ez?-mutatot kettőnkre Wan nevetve.
Mosolyogva megrántottuk mindketten a vállunkat majd össze néztünk és egy rövid csókot váltottunk egymással.
-Leila.-sétált be Leo. Oda sétált hozzám, de nem bírtam felemelni a sebeim miatt. Pietro megfogta és az ölébe ültette. -Hol van Amy néni?
Most mit mondjak? Bocsi Leo megöltem! Na nem.
-El kellett mennie és nem tudom, hogy mikor jön vissza...vagy egyáltalán vissza jön e.
-Te velem maradsz?-kérdezte azzal az angyali gyerek hangjával.
-Ha szeretnéd.
-Igen.-nevetett majd óvatosan megölelt utána pedig Pietrot ami meglepett, de nem csak engem, mindenkit.
-Leila beszélhetnénk?-jött be Tony.
-Leo gyere mutatok valamit.-mondta Wanda majd elsétált vele. Mindenki ki ment vagy arrébb ment a nappaliból kivéve Pí.
-Maximoff ha megkér..
-Maradok.-vágott bele a szavába.
-Rendben. Leila nagyon sajnálom. Tudom ennyi nem elég, de...igen elszúrtam viszont remélem megfogsz tudni bocsátani.
-Még nem tudok megbocsátani. Kérnék valamit ha nem lenne probléma.-mondtam és mindketten kíváncsian néztek rám.
-Rendben. Mi lenne az?-kérdezte Tony.
-Ha David beleegyezik akkor örökbefogadod Leont? Tudom nagy kérés, de én nem állok készen arra, hogy fel neveljen. Természetesen a nap 24 órájában itt leszek és vigyázok rá tanítom, viszont kell neki egy apa.
Tony sóhajtott majd elmosolyodott.
-Ha David beleegyezik akkor örökbefogadom.
-Köszönöm.-mondtam. Tony elsétált és mikor Pietrora néztem hirtelen rá tapadt a számra.
-Ezt nehéz lesz megszokni.-jött be Clint. Nevettem utána újra megcsókoltam.

***
Pár nap múlva karácsony és mindenki boldog. Leont örökbefogadta Tony, én pedig a Toronyba költöztem, hogy közel legyek hozzá. David nem haragszik és eddig nem is tudott a testvére beteges viselkedéséről. Néha megfognak minket látogatni viszont nagyon leköti a suli amibe most kezdett bele nem rég.
Pietro és én egy elég furcsa párost alkutunk, de nagyon szeretjük egymást. Wanda Leon keresztanyukájának készül Natashaval az élen. Hogy melyikük lesz az senki sem tudja.
Tonyval úgy ahogy kibékültem viszont még dolgozom rajta.
Jelenleg a sír fölött állok és végig gondolok mindent.
-Tudod amúgy nagyon haragszok rád Lionel és mégis úgy érzem nem fog ez sokáig tartani. Mindent amit mondtam az elébb igaz. A csapat kezd rendbe jönni, Leon elképesztően aranyos gyerek és Pietrot is szeretem. Most minden békés egy ideig. Mint tudjuk ez sosem tart sokáig ezért is kell kiélvezni ezt a pillanatot addig ameddig tart. Még most is meg tudsz lepni.-nevettem el magam.-Viszont akár mennyire is haragszom, tudnod kell nagyon szeretlek. Mikor Amy lakása felé tartottam foglalmam sincs hogy miért jelentél meg vagy, hogy egyáltalán te voltál e az. Lehet, hogy csak beképzeltelek magamnak viszont ha te voltál, akkor köszönöm, hogy így vigyázol rám még mindig. Vigyázok Leora, de foglalmam sincs hogy kezdjek neki. Mindent megteszek, hogy neki jó legyen.
Mindig is önfejű voltál, de tudd, hogy én mindig mégha bármi is történik, én mindig szeretni foglak!-egy pillanatra feltámadt a szél és néhány megmaradt elsárgult, elszáradt levél hullott le a fáról.
-Mennem kell. Ne feledd mit mondtam. Bármi legyen én akkor is szeretni foglak!-folyt le néhány könnycsepp az arcomon. -Viszlát Lionel.-mondtam és újra feltámadt a szél. Ő az. Utolsó pillanatás a síra majd elsétáltam onnan.
Még egy fejezet befejezve az életemnek nagy könyvjében. Kezdődjön hát az új fejezet.

Hát az első évadnak itt is lenne vége. Remélem tetszett.😊 Ami a második évadot illeti.... igyekszem vele, de egyszerűen ez a suli nagyon nem hagy nekem szabadidőt.
További szép napot. ❤️