Az iker. || 𝙿𝚒𝚎𝚝𝚛𝚘 𝙼𝚊𝚡𝚒𝚖𝚘𝚏𝚏 || •2018•

•4•

Wanda fájdalmas ordítására tértem magamhoz. Ki nyitottam a szeme ami könnyektől volt áztatva. A làny sírva borult testvére nyakába. Tudtam, hogy nem jó ötlet, de muszáj volt. Fel szakadtak a sebek. A levegőt kapkodni próbáltam mert egyszerűen nem jutott el a tüdőmig. A mellkasomban olyan fájdalmat éreztem, mintha szétakarna szakadni. Fejem meg fájdult és teljesen le blokkoltam. Csak ott ültem és néztem ki a fejemből. Láttam ahogy beszélnek hozzám, de nem jutott el az agyamig, hogy mit is mondanak. Mintha csak tátogó emberek lennének. Pietro ki bújt testvére kezei közül és indulatosan indult meg felém. Elkezdte rázni a vállam, de nem értettem mit mondot. Egyre erősebb lett a szorítása majd Tony szedte le rólam. A hangok hallattszódni kezdet, elsőnek susmorgásnak majd tisztábban éretettem őket.
-Mit csináltál?!-ordított Pietro.
-Maximoff, állj le!-csitította Tony.
-Mond már mit csináltál!-kiabált tovább Pí.
-Elég!-kiáltotta el magát Wanda. A kedélyek ezután picit lecsihadtak. Pietro valamennyire meg nyugodott, így Tonynak már nem kellett vissza fognia. Stark mellém ült és át karolta a vállam.
-Mit csinált veled?-intézte kérdését testvére felé a fiú, míg engem szúrós pillantásokkal nézett.
-Semmit. Mit csinált volna Pietro? Láttam.-nézett rám.-Láttam néhány töredéket. Sajnálom, ha tudom, hogy... Nem próbálkoztam volna.
Kedves és meglágyult a beszéde Wandának. Akár mennyire is együtt érző volt velem-szó szerint-nem bírtam itt maradni tovább. Fel álltam majd a lift felé mentem.
-Leila.-szólt Tony, de én leintettem. Öt perc múlva már a torony ajtaján léptem ki New York utcáira. Az emberek még, így este is járkálnak az utcákon. Fel kaptam a kapucnim és sétálni kezdtem. Nem volt jó ötlet vissza menni. Egyszerűen meggondolatlan döntéseket hozzok. Ez így nem lesz jó.
Be fordultam az egyik sarkon és tovább sétáltam. Furcsa érzésem támadt, mintha figyelnének. Lehet csak parás vagyok, jellemző rám. Ez az utca csendes és kihalt volt. Egy darab fekete furgon parkolt a kővesút túl oldalán. Mikor pár lépéssel elhagytam kiszálltak belőle ketten és utánam jöttek. Ugyan már, biztos erre van dolguk. Ugye?
Elmélyedtem a gondolataimba ezért már csak arra lettem figyelmes, hogy egy szűk sikátorban megyek végig. Úgy döntöttem lehúzódok és várok. Fel vettem a földről egy vas rúdat majd úgy húzódtam, hogy ne lássanak. A két férfi is be ért viszont egyből megálltak.
-Hova lett?-kérdezte egy mély rekedtes hang.
-Nem szívódhatott fel.-hallottam meg a másik férfi hangját ami nagyon ismerős volt.
Várjam meg még elmennek vagy..támadjam meg őket? Melyik? Tic-tac ketyeg az óra. Nem gondolkoztam tovább halkan az egyik mögé lopóztam és fejbe vágtam ami miatt a földön kötött ki. A másik már húzta elő a fegyverét, de én ki rúgtam a kezéből. Neki futásból bele térdeltem a hasába ami miatt fájdalmasan össze görnyedt. A földön fekvő is fel kellt, de vissza küldtem egy jobb horgossal. Akinek a hasába térdeltem az is magához tért, így meg iramodott felém. Meg fogtam a jobb karját előrébb húztam és bele ütöttem a gyomrába majd át bújva a keze alatt dobtam rá a másik földön fekvőre. Ott hagyva őket gyorsan el mentem onnan és már vissza fele is vettem a toronyba az irányt.
Mikor be értem a nappaliba egyből a többieket kerestem. Sehol senki. Lövéseket hallottam, és ha jól tudom akkor az edző teremből jött. Meg iromodtam abba az irányba szélsebesen. Mikor oda értem egy csomó fekete ruhással küzdöttek a többiek. Steve vagy hárommal még Nat csak kettővel. Pietro olyan gyorsan mozgott, hogy nem bírtam követni. Tony csak a páncélnak a jobb kezét vette fel, a skarlát boszi mikor kit vágott az erejével a falhoz. Bucky is hevesen harcolt, még az a piros ember is. Meg láttam az egyiken egy robannó mellényt. Senkivel se harcolt csak ott állt, gondolom be akarja üzemmelni. A jobb lábam mellett heverő pisztolyt fel vettem és el kezdtem felé futni. Az üveg falba majdnem bele küldtem az egész tárat és mikor oda értem kirúgtam az üvegen. Szerencsétlenségemre megfogta a lábam és magával rántott. Tehetetlenül zúhantam. Vártam az aszfalt kemény fogadtatását ami nem jött el. Tony páncéljában vagy csak maga a páncélja fogott engem. A férfi egy taxi tettején landolt. Mondtam Tonynak tegyen le oda. Mikor a lábam érte a talaj egyből szaladtam a férfihoz. Tíz másodperc.
-Mit művelsz?-kérdezte Tony. Kilenc..
-Bomba.
Nyolc.
A járókelők mikor meg hallották a bomba szót sikoltozni kezdtek.
Öt.
Négy.
Három.
Kettő.
A rendszer megszakadt.
Nagyot lélegeztem.
-Sikerült.-ültem le a kocsi szélvédőjére. -Tony,.-mutattam fel. Ott ahol ki estem az ablakon egy Quinjet lebbeget majd el ment.
-Menjünk.-mondta majd fel kapott és vissza mentünk.