Choi MinaValahol a lelkem mélyén érzem, hogy amit tenni készülök, az nem helyes.
Mégis, az elhatározás sokkal erősebb bennem, mint a kétely, hogy talán emiatt majd ferde szemmel fognak rám nézni. Azt már úgy se tudom elkerülni, a szüleim gondoskodtak róla! Szóval miért ne vágnék bele? Mi veszteni valóm van?
JB helyes, kedves és meglepő módon udvarias. Ahogy belépek a hatalmas épületbe a szolgáló lányt elküldi és maga segíti le rólam a kabátot. Még jó, hogy nem látta, hogy ki hozott el! Nem hiszem, hogy értékelte volna a látványt, ahogy elváltam Jay-től. Elég heves érzelmi kitörései vannak a srácnak, így a búcsúcsók is igen csak hosszúra és tüzesre sikeredett. Még érzem a mentolos cigijének az ízét az ajkamon.
Az, hogy maga a házigazda teszi tiszteletét nálam, személyesen vezet körbe a hatalmas birtokon, kiváltság. Nem gondoltam ugyan, hogy ennyire előzékeny lesz, de nagyon imponál ez a figyelmesség. Tetszik, ahogy mások féltékeny pillantásokkal méregetnek a fiúval az oldalamon. Vigyáznom kell, mert még a végén komolyabb érzelmeket is kicsal belőlem.
Lassan járatom végig tekintetemet az elegáns előtéren, ami egyáltalán nem rejti véka alá azt, hogy itt milyen vagyonos emberek laknak. Azt mondják az első benyomás nagyon fontos, meghatározó erővel bír, így ez a kis helység, ami vagy nyolcvan négyzetméter is lehet, tökéletes példája ennek. Már itt eltátja a száját az ember, ahogy felnéz a körülbelül nyolc méter magasból lógó hatalmas csillárra. Lenyűgöző látvány.
A fiú lassan kísér a kis kerek asztalon lévő puncshoz, majd gálánsan felajánlja, hogy mer nekem belőle. Vissza kell utasítanom és látom, hogy ez nem igazán tetszik neki. Annyi gyógyszerre, amit ma bevettem, nem lenne jó ötlet inni. Természetesen ezt nem kötöm az orra alá. Ha esetleg szándékában állt volna ma leitatni engem, ami nem egyszer fordult már elő, más lovagiasnak tűnő gazdag ficsúrok esetében, akkor ezt a tervét most kellő képen meghiúsítom. Amúgy se próbálkozzon ilyen alattomos és piti húzásokkal, mert így hamar elveszítheti a kezdeti szimpátiát. Nem vagyok előítéletes, csak szeretek minden lehetőségre felkészülni.
JB igen csak kemény dió és talán túl nagy falat is az eddigi áldozataimhoz képest. Viszont Őt szeretném hosszú távon megtartani, mert ugye ha már egyszer az ember megkaparintja az aranyhalat, mégse dobja vissza a vízbe, hanem megtartja magának. Legalább is az, akinek egy csöppnyi esze is van, így tesz. Kit érdekelnek a mesék?
Nem tudom mik a tervei velem, de mikor a nappali, a konyha és étkező után is folyton a szobájába kísérne, egy kicsit meghátrálok. Lehet, én vagyok már túlzottan paranoiás, de nem szeretném, ha azt gondolná, könnyűvérű nőcske vagyok, akit ilyen könnyen megkaparintat. Nem ezért feccölök a dologba most ennyi energiát! Amilyen rosszul vagyok, haza kellett volna mennem, befeküdni az ágyamba és hétfő reggelig ki se kelni. Ehelyett itt smúzolok és próbálom a legjobb formámat adni, ami igazán nem könnyű. Sok energiámba telik ez a folytonos mosolygás és bájcsevej.
Nagy nehezen sikerül kiráncigálnom a friss levegőre a fiút és kicsit meglepődök, hogy mekkora terasz illetve udvar tartozik a házhoz. Szinte egy saját kis erdő terül el a szépen rendben tartott kert mögött. Lenyűgöz annak egyszerűsége, illetve csodásan kialakított, meghitt légköre. Valószínűleg JB is látja rajtam a csodálatot, mert mosolyogva a kőedényekkel tarkított virágok felé invitál.
- Gyönyörű otthonod van - jegyzem meg és kedvesen rámosolygok. Őszintén tetszik az egész birtok. Ízléses, kifinomult mégsem hivalkodó. Kicsit talán olyan, mint a mellettem lépkedő fiú. Van benne valami megfoghatatlan nyugodtság, ami egyszerre vonzó és óvatosságra intő.
![](https://img.wattpad.com/cover/159201644-288-k391748.jpg)
YOU ARE READING
✔️Kaméleon (JK FF)
FanfictionVajon elfelejthetjük a múltat? Kitörölhetjük egy egyszerű gombnyomással, mint ha ott se lettünk volna? Mennyi lelki erő kell ahhoz, hogy ezt megtegyük? Képesek leszünk elfogadni? Choi Mina nem emlékszik a múltra. Az iskola kegyetlen dráma dívájaként...