✔️Kaméleon (JK FF)

Érzések (감정)

Choi Mina

Fáradt fabútorok illata keveredik a porral és a könyvtáros nő olcsó parfümével.

Így tudnám jellemezni a helységet, ahol a megadott instrukcióknak megfelelően lelkesen keresgélem AZT a bizonyos „könyvet". Valamiért félve veszem a Bibliát a kezembe, kicsit úgy érzem, hogy ha sokáig fogom, akkor minden bűnöm felszínre kerül. Márpedig azokból van bőven! Furcsa, hogy egy könyv ilyen hatással tud lenni az emberre. Nyilván ez nem csak egy könyv, hiszen ez maga a Szentírás, de még így is, hogy bele se lapoztam, pusztán a kemény borítás képes gyónásra ösztökélni. Libabőrös leszek már a gondolattól is.

Késztetést érzek, hogy leüljek az egyik asztalhoz olvasni, ahová hívogatóan süt a hatalmas ablakból beszűrődő nap fénye, de nem tehetem. Csalódott sóhajjal szorítom a mellkasomhoz a Bibliát, melyet egy hosszas regisztráció után tudok csak magammal vinni az osztályterembe.

Mikor visszaülök a helyemre, már pötyögöm is Jungkooknak az üzenetet, hogy sikeresen megszereztem a könyvet, és magamat is meglepve, lelkesen kezdem keresgélni a kellő részt. Választ nem kapok a fiútól, ami kissé bosszant, de végül is semmi olyat nem közöltem vele, ami miatt mindenképpen írnia kéne nekem. Legalábbis ezzel nyugtatom visszajelzésért epekedő szívemet. Hosszan tanulmányozom a nem mindennapi sorokat, de igazából nem tudok az előttem lévő szövegre koncentrálni, mert minden másodpercben a telefonomra pillantok, hátha üzenetet jelez.

Észre se veszem, hogy kicsöngetnek, úgy belemélyedek a gondolataimba, amik persze leginkább Jungkook és az Ő kényeztető érintési körül forognak. Elképzelem, ahogy a projekten dolgozunk a laptop fölé hajolva, s mikor lehelete megcirógatja a nyakamat, ujjaim hozzáérnek az övéihez a billentyűzet felett. Ez az apró mozdulat kimondatlan szenvedéllyel tüzel fel, lángba borítja arcomba zúduló véremet. Vállával szorosan az enyémekhez dörgölődzik, miközben bűnbe csábító, fülledt éjszakákat ígérő szemeivel az ajkamat méregeti, melynek alsó szélét akaratlanul szívom a fogam közé. Mellkasomat megemelve sóhajtok, az eddig hiábavalónak hitt vágyam beteljesüléséért. Ahogy egyre közelebb hajol hozzám, kapucnija őrült lassúsággal hullik le róla, felfedve azokat a lágy, ében hajtincseket, melyek érintéséért remegve sóvárognak kezeim.

- Mina, nem jössz? – JB hangja töri meg ezt a romantikus idillt, és úgy kapom felé a fejemet, mint egy rémült kisgyerek, akit valami rosszaságon kaptak. Nagyot nyelek, ahogy ránézek mosolygó barátomra és egy pár másodperc erejéig elfog a bűntudat, hogy miközben vele járok, egy másik fiúról ábrándozom. Nem tart sokáig.

Gyorsan összeszedem a cuccomat és megindulok felé. A kezét nyújtja felém, amit készségesen elfogadok. Kicsit húz csak közelebb magához és egy gyors szájra puszival köszönt. Lehetne ez a pillanat meghitt, lehetne kedves, odaadó gondoskodás, mellyel egy srác a barátnőjét ajándékozza meg, de számomra üres, berögzött mozdulatnak hat az egész. Annyiszor tettem már így, hogy nem érzem a különbséget. Jackson egy kicsit se üdvözölt másképpen, talán csak a tekintetében volt több vágy, több szenvedély. Valahogy az egész fiúban sokkal több sóvárgás és ragaszkodás volt. Nem is tudom, miért hasonlítom össze őket, holott semmi közös nincs bennük az ég egy adta világon.

Egész nap, mint ha nem is a földön járnék. Egyfolytában a telefonomat mustrálom, néha-néha, egy-egy unalmasabb órán írok is Jungkooknak ilyen semmiségekről, mint hogy a kémia terembe menet elejtettem a füzetem és találtam a földön egy hatalmas aranyszínű gombot. Vagy, hogy történelem órán Jimin felelt és Taehyung igyekezett súgni neki, és bár próbálta értékelni a tanárnő az erőfeszítéseiket, de végül mind a ketten egyessel végezték. Egyszer sem kapok tőle választ, de képtelen vagyok abba hagyni az üzenetek küldözgetését. Taehyungék meg is jegyzik, hogy milyen sokat telefonozok ma, és az orruk alatt somolyogva nevetnek rajtam. Próbálom ugyan JB-re fogni a dolgot, de valamiért nem hisznek a rózsaszín ködben úszó, szerelmes Mina történetében.