Connection

A vég és a kezdet

Amikor a sárkány végre abbahagyta a küzdelmet és meghalt, az adrenalin hatása kezdett elmúlni. Éreztem, hogy a vérem szép lassan elhagyja a testemet. A tompa fájdalom egyik pillanatról a másikra elviselhetetlen kínba csapott át és már nem tudtam magamtól felállni. Az ő segítségére volt szükségem. Ő miatta történt mindez, legalább is ezt akartam gondolni régebben. Ez a gondolat azonban elhagyott, mint a józan eszem és erkölcseim. Már csak ő maradt és én.

Miután segített felkelni szorosan magához ölelt. Egy cseppet sem bántam, sőt a lelkem megmaradt része könyörgött az érintésért. Az ővéért.

-Látod?-mondta miközben a tekintetemet fürkészte-Ez az amit mindig is akartam neked Will...mindkettőnknek.

És én láttam. A fájdalom ugyan tompává tett, de az ő jelenléte adott annyi erőt, hogy még egy gondolatot ki tudjak lehelni.

-Ez...gyönyörű.

Mert az volt, gyönyörű. A holdfényben feketének tűnő vérünk, a pillanat és ő. Nem akartam, hogy így érjen véget, de éreztem, hogy a halál kopogtat az ajtómon. Még ne! Ez a momentum a kettőnké volt és csak a mienk. Nem a halott sárkányé, nem az FBI-é, hogy holttesteinket elemezve felvágják a legfontosabbamat. Nem is Mollyé, hogy rájöjjön milyen ember is vagyok, vagy Alanaé, hogy kárörvendve élje tovább vígan az életét. Fraddyé meg aztán pláne nem, hogy életem legcsodásabb, legintimebb pillanatán több ezren csámcsogjanak. Ekkor eldöntöttem, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Az öböl.

A szírt ahol Abigel is állt egykor, barátságosan hívogatott, mint titkunk végső zárja. Még utoljára megcsókoltam Hannibalt és a mélybe rántottam magammal.

                               ***
Will azt mondta gyönyörű, de ami igazán gyönyörű volt az nem is a vér vagy az éjszaka volt, hanem ő. A göndör fürtjeit játékosan lengette a szél és kék szeme szinte világított a sötétben. Komolyan megsérült, ahogy én is, de ebben a pillanatban csak az érdekelt, hogy végre az enyém lett.

Öt éve volt az első találkozásunk, de még mindíg olyan mintha tegnap lett volna. Emlékszem a zavart tekintetére ami próbálta kerülni enyémet és a parfümjének illatára. Bár ne használta volna. Az évek során megismertem és formáltam, de az igazság az, hogy ő benne mindig is megvolt a lehetőség. Egy csiszolatlan gyémánt volt, amire mindenki rámondta, hogy egy selejtes széndarab. Aki igazán megváltozott az én voltam. Mischa halála után képtelen voltam bárkit is szeretni egészen Willig. Tudtam, hogy ő megértene, és ezért a gondolatért még a szabadságomtól is hajlandó voltam megválni. És megértett. Hagytam őt nézni és látott. És most az ambrózia amit Zeusz maga se ízlehetne meg itt van a két kezem között, de William nem evésre való.

Hirtelen megcsókolt. Tudtam, hogy ez nagy jelentősséggel bír. Nem tévedtem. Az én göndör angyalom magával rántott a mélybe.

                                 ***
Becsapódtunk a vízbe, de nem haltunk meg. Hannibal eszméletét vesztette és tehetetlenül haladt a víz sodrásával. A hideg sós víz felrázta elmémet. Ha a halál mégse akar bejönni, akkor maradjon kint. Elkaptam a kezét és elkezdtem vele a part felé úszni. Fél óra kínlódás után sikerült kikeveredni a habok közül.

Előszőr is el kell látnom őt. Lecibáltam róla a ruhákat és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy a tenger tette a dolgát. A sebeket összehúzta és mivel a víz itt tiszta volt, fertőtlenítésre se lesz már szükség. A saját ruhám ujjából fáslit csináltam és bekötöztem vele a sérüléseket. Csak ekkor tapasztaltam milyen hideg a teste. A maradék ruhámat rá terítettem. Sajnos most csak ennyire telett, hisz az élelemről gondoskodnom kell amíg még tudok mozogni.

Tapasztalt horgászként a tenger kész paradicsom volt számomra. Gyorsnak kellett lennem, mert éreztem, hogy fogy az erőm. A vérzést a tenger csípő fájdalom kíséretében valamennyire elállította, de már hánynom kellett a fizikai kíntól.

Amint végeztem, tüzet raktam hogy melegedjünk és az étel is fogyasztható állapotba legyen mire Hannibal felébred. Tudtam, hogy határaimat feszegetem, de még gyorsan levetkőztem és meztelenül odabújtam volt pszichológusom mellé, legalább ennyivel plusszban melegítve őt. Pár perc múlva azonban eszméletem vesztettem.