Connection

Dr. és Mr. Fallen

A város csodálatos volt. Nem sokat láttam belőle, mert siettünk a hotelba ahova Hannibal, már a reptér kijáratánál foglalt egy szobát egy nyílvános telefonon keresztül, de ez a pár utca is gyönyörű volt. Hogy honnan volt pénzünk hotelszobára? Nos, Chiyo a bőröndünkbe nem ruhákat pakolt.

Miután megérkeztünk és lepakoltunk, partnerem elvitt ruhát vásárolni. Vele lenni nem volt ellenemre, de ezek a finom kelmékkel tömött boltok nem voltak a szívem csücske.

-Hannibal, igazán nincs szükségem ilyen drága ruhákra.-tiltakoztam a hatodik öltöny után.

-Most már az enyém vagy és én adok a tulajdonom megjelenésére.-kacsintott.

Különösebben nem érintett rosszul a tárgyiasításom. Tudtam, hogy nem azért mondta, hogy bántson.

-Rendben...-mondtam- de a mai határ hét szett.

                                ***
-Rendben.-egyeztem bele. Majd holnap. Willnek még meg kell szoknia az új életünket.

Miután vissza értünk a szállásunkra, átöltöztünk és lementünk vacsorázni. Nem volt véletlen se a helyszín se az öltöny. Mielőtt foglaltam volna gyorsan utána néztem az eseményeknek. Ma este egy bankett keretei közt előadást tartanak az irodalom történet kutatás legelismertebb francia alakjai. Egy új életet kezdtünk, amihez  feltétlenül szükségünk volt kapcsolatokra és egy állásra. Mivel kékszemű angyalom egy betűt nem beszélt franciául, így a pénzkereset feladata rám hárult. Talán jobb is ha nem megy ki sokat egyedül, persze csak ha nem akarom, hogy egy no-go zónába keveredjen és megölesse magát.

Az esemény kezdetét vette. A fő téma Voltaire és Rousseau volt. Az előadások nagyon érdekesek és szerencsére angol nyelvűek voltak, így Will is élvezhette a felvilágosodás két nagy alakjának történeteit. Eleinte feszültnek tűnt, de szép lassan megnyugodott.

                              ***
Kifelyezetten kellemetlenül éreztem magam pompával és a franci társalgásokkal körülvéve. Amikor a középkorú professzor elkezdte a beszédet mindenki elcsendesült. Miután meghallottam a szavait amelyek édes anyanyelvemen csengettek kezdtem feloldódni. Megfogtam egyetlenem kezét és vállára hajtottam fejem. Ő ezekből semmit sem érzékelt. Minden porcikájával az előadásra koncentrált. Empátiám működésbe lépett és az ő szemszögéből keztem hallgatni a prezentációt. Legközelebb már csak akkor eszméltem fel, amikor  mindenki állva tapsolta a középkorú férfit. Ugyan nem száz százalékig önmagamként figyeltem mondandójára, de így is fantasztikusnak találtam.

Miután mindenki elvonult az asztalok irányába, oda mentünk a professzorhoz. Én csak egy köszönést tudtam kinyögni franciául, de Hannibal egyből mély eszmecserébe kezdett vele. Már fel lettem készíve az ilyen szituációkra. "Csak mosolyogj és hadj mindent rám." Így is tettem. Másfél óra után a férfi elköszönt és tovább állt. Kérdőn néztem partneremre.

-Jövő héten hivatalosak vagyunk hozzá egy hasonló bankettre, ahol én is előadok majd.-mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Gratulálok!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára, amitől mosolyra húzta a száját.

-Menjünk enni.

***
Will ma szinte kereste a fizikai kontaktusokat velem, ami simogatta hiúságomat. Nem mondtam el neki de az esemény amire hivatalosak vagyunk csak francia nyelven fog folyni, így számára nem sok érdekességgel kecsegtet, de Professeur Moliette ragaszkodott hozzá, hogy együtt jöjjünk. Azt mondta, hogy a pódiumról szinte érezni lehetett kettőnk figyelmét a tömeg sorai közül. Nos angyalom figyelméről nem tudok nyilatkozni, mert a prezentációra koncentráltam. A kis szakmai kitérőnk után megkért, hogy tartsak előadást, ha már ennyire otthon vagyok a témában. A szakmabeliek megismerésének lehetősége szinte az ölembe pottyant. Ezt a lehetőséget pedig nem fogom kihagyni.