Connection

Enyém

Az előadás zökkenőmentesen zajlott. Témámnak Voltaire és II. Frigyes kapcsolatát választottam. Nem találtam sok anyagot, ezért a saját elemzői képességeimet is be kellet vetnem. A siker azonban nem maradt el. A tapsvihar után többen is kérték, hogy prezentációmat az ő álltaluk szervezett eseményeken is osszam meg a nagyérdeművel. A fő célomat, a munkaszerzést is elértem. Henry Loyrette a Louvre igazgatója, privát csapatával, egy a felvilágosodás korához kapcsolódó projekten dolgozott és megkért, hogy csatlakoztak hozzájuk. Az ajánlata meglepő volt, hiszen egy külföldit bevonni egy ilyen nagy szabású projektbe mégis csak különös.

-Én a tudást és a munkát fizetem Dr. Kain és nem a származást.-ezzel le is zárta az amúgy sem hosszú érvelését.

Will tekintete szinte sziporkázott a büszkeségtől, de megvárta míg végzek a beszélgetéssel. Csak akkor indult felém, amikor már pakolni kezdtem. A nagy hév hatása alatt azonban nem figyelt a környezetére és neki ütközött egy pincérnek.

***
Hannibal-bár az előadásból nem értettem semmit-megigéző volt, de nem zavarhattam a munkaügyeiben, végül is ezért jöttünk ide. Amint elindultam felé, nekiütköztem egy felszolgálónak, aki az egész tálcát rám borította. Sűrű elnézések közbe próbálta letisztítani rólam az italt, de öltönyöm és ingen is mélyen magába szívta. Megnyugtattam, hogy semmi bajom és inkább a szilánkokat söpörje össze, nehogy valaki megsérüljön. Elkezdte kézzel felszedni.

-Elfogja vágni a kezét. Hozzon inkább egy söprűt és felmosót.-mondtam kedvesen.

Miután elszaladt, mindenki tekintete rám irányult. Hirtelen elkezdtem szédülni és legszívesebben elbújtam volna egy sarokba egyedül. Hiperventillálni keztem és egy magas, vöröshajú férfi lépett oda hozzám. Nem értettem mit mondott. Már nem tudtam a nyelvre koncentrálni, csak néztem ahogy keze egyre közelebb nyúl felém. Leültetett az egyik sarokba, majd levette az öltönyömet, az ingemet is. Megrökönyödve nézte a sebeimet, amelyek közül volt ami már meggyógyult és volt amelyik még nem. Végighúzta kezét a mosolyon, amit Hannibal hagyott, a lövésen amit Chiyo okozott és a sárkány álltal kreálton is. Elővette zsebkendőjét és elkezdte áttörölni a testem, hogy leszedje az alkoholt. A nyakamnál megállt és kérdezett valamit. Ekkor már a sírás kerülgetett, de se megszólalni, se megmozdulni nem tudtam. Hannibalt akartam, csak őt.

                                ***
Próbáltam keresztül jutni a tömegen, de csak percek múlva sikerült. Amit láttam az felébresztette a gyilkos ösztönöm. A pincér söpri a szilánkokat, egy másik pedig felmos. Willt egy skandináv férfi a sarokban simogatja. Angyalomon nincs ruha és pánikrohama van. Oda rohantam, majdhogynem ellöktem a férfit, Williamre ráadtam az öltönyöm, kezembe vettem az arcát és össze érintettem a homlokainkat.

-Will hallasz?-nem jött válasz-Will itt vagyok. Ne figyelj másra! Minden rendben van. Én itt vagyok neked, rendben?

Lassan abbahagyta a remegést és karjaim közé fészkelte magát. Az előző férfi hangosan kérdezte, hogy mindenki hallja:

-Te baszod a kurvát?-és vigyorgott. Szerencse, hogy Will nem értette.-Nem mondom jó árú, bár egy kissé szakadt.

Tudtam, hogy észrevette a foltot amit indulás előtt hagytam angyalom nyakán. Az, hogy szakadt kurvának nevezte, megpecsételte a sorsát.

-Köszönöm, hogy segített a FÉRJEMnek. Biztosíthatom, hogy nem árulta a testét sohasem, valamint nem egy ruhadarab, így nem tud elszakadni. A maga alpári viselkedése azonban elgondolkodtat, hogy vajon magára mit mondana?

Nem szólt semmit. Láttam, hogy többen is mocskos tekintettel merednek félmeztelen angyalomra. Jól az emlékezetembe véstem minden arcot, hogy legyen miből válogatni a vacsorapartiainkon.

Elbúcsúztunk Professeur Moliett-től, aki bocsánatunkat kérte az eset miatt. Will megkért, hogy mondjam meg neki, ő is sajnálja és kéri, a pincért ne büntesse meg. Erre vendéglátónk elmosolyodott és megígérte, hogy nem lesz baja. Én viszont megkérdeztem, hogy a vöröshajú úriember kicsoda. Elmondása szerint az apja nagy ember és el lett kényeztetve.

-Mr. Kain, én nem is tudom, hogy kérjek bocsánatot, ezért a goromba viselkedésért. Ennyire messzire még sosem ment, hogy így inzultáljon valakit.

-Szerencsére Abel nem hallotta.-a teremben Willnek hívtam, de szerencsére nem akadt fönt ezen senki.-Viszlát Professeur!