Connection

Egyedül

Ma mentem először dolgozni, amióta közös új életünk kezdetét vette. A meglehetősen goromba vöröshajú egy részét, reggel fogyasztottuk el. Will tudta, hogy mit adok neki, mégis jóízűen fogyasztotta el az ételt. Új volt ez az érzés, mint mostanában egyre több dolog. A tény, hogy valaki elfogad és elismer, annak tudatában, hogy mi rejtőzik az álarc mögött, boldogsággal töltött el. Mióta nem tapasztaltam meg ezt az eufóriát. A húgom halálával egy szürke fátyol borult rám. Az egyetlen aki a fátyol mögé belátott az Will volt, aki most az ágyamban fekszik, a nászéjszakánk után.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mi hivatalosan sosem házasodhatunk... vagy csinálhatunk bármit. De nekem nem hiányzott a lagzi. Mégis kit hívtunk volna meg? Mollyt? Vagy Jacket? Nem, mostmár csak mi maradtunk egymásnak.

A reggeli búcsú nehezebben ment, mint gondoltam. Angyalom nem tartott vissza, de láttam ahogy kora reggel a depressziója legmélyebb bugyrai felé zuhan. Az önutálat, mint a por, ült elmepalotájának sarkában és egy fuvallat hatására beborított mindent.

Sajnos azonban ott kellett hagynom, mert autó híjján a tömegközlekedésre szorultam, hogy bejussak az irodába.

-Nem tudom mikor jövök haza, de miután megjöttem elmehetünk egyet sétálni. Az ebéd a hűtőben, csak meg kell melegíteni.-mondtam, miközben egy gyors puszit nyomtam a hajába.-És ne hagyd el a házat!-ekkor már szigorúbb hangnemre váltottam.

-Rendben.-mondta bágyadtan. A reggeliéhez odakészítettem két gyógyszert, és ő kérdés nélkül vette be. Az egyik nyugtató volt, a másik pedig antidepresszáns.

***
Bármit is mond megteszem, legalább ennyi hasznom legyen. A gyógyszer amit adott teljesen leszedált. A távozása után fél órával már gondolkodni se volt erőm. Elaludtam és legközelebb már csak délben ébredtem. Megettem az ebédemet és elmosogattam. Nem akartam több munkát okozni a kelleténél. Étkezés után neki estem a franciának. Nem hozhatom megint ilyen kínos helyzetbe. Három óra intenzív tanulás után, amikor már egyáltalán nem fogott az agyam, neki álltam edzeni. Jól esett a testmozgás, bár szívesebben futottam volna a friss levegőn, de szót kell fogadnom. Edzés után le zuhanyoztam és visszamentem tanulni. Újabb két óra elteltével, a falnak csaptam a füzetem. Nem értettem az anyagot és eléggé felhúztam magam.

Kiesett az idő. Fogalmam se volt, hogy hány óra van. Hannibal megint csengetett és mostmár kinyitottam az ajtót. Mikor belépett agy puszit nyomott az arcomra, majd körül nézett.

-Üdv itthon.-hebegtem.

-Megjöttem.-mondta és körülnézett.

Nos igen a látvány eléggé szokatlan volt. Francia írással volt tele a fal és a padló is, de a legfurcsább az volt, hogy értettem a jelentésüket. Egy rádió műsor anyaga.

-Nagyon elszánt lehetsz a tanulással kapcsolatban. Gyere, öltözz fel és indulunk.-mondta végig franciául.

Öltözés közben végig azon gondolkodtam, hogy mit művelhettem az utóbbi órákban.

Utunk a folyóparthoz vezetett, minek felszínén a naplamante aranyhídat formázott.

-Milyen volt a munka?-kérdeztem, miközben zavartságomat próbáltam leplezni.

-Will...-és Hannibal kezei közé fogta az arcom és a szemembe nézett.

Ne, tudja. Tudja, hogy nem voltam magamnál délután, hogy csak egy selejt vagyok, hogy a gyógyszerek kiütőttek.

-Nincs semmi baj.-folytatta-Nem vagy számomra teher. Tudom, hogy még nem rendeztél mindent a fejedben, de nem kell sietned. Ha szükséged van rám tudd, hogy itt vagyok neked és mindig itt leszek. Te vagy az én angyalom, Will Graham.-és szorosan magához ölelt.

A szavai hallatán elpirultam, de amikor magához ölelt elkezdtem zokogni. Az örömtől, a szomorúságtól vagy a frusztráltságtól? Nem tudom biztosan. Talán egy kicsit mindegyiktől. Megértett, s mint mindig, most is nyitott könyv voltam a számára. Letörölte könnyeim és együtt néztük a naplementét.

Otthon elkészítettük közösen a vörös férfi lábát és amíg sült, letekarítottuk a fal és padló firkámat. Vacsora közben megint elfogott az idilli frissházas hangulat.

-Milyen volt a munkában?-kérdeztem, ezúttal őszinte érdeklődéssel.

-Nagyon érdekes a kutatás és eddig még senki se volt elég udvariatlan ahhoz, hogy az asztalunkon végezze.-mosolyodott el.

A vacsora után, közösen elmosogattunk, majd megfürödtünk. Ma semmi szexuális közeledés nem volt egyikünk részéről se. Most csak a közelségét akartam érezni. Este az ágyban összebújva aludtunk el.