Connection

Iskola pad

Hannibal alig szólt hozzám a héten. Nagyon lekötötte a felkészülés és a házkeresés. Ideiglenesen egy apartmant béreltünk, hogy ne menjen el minden pénzünk a hotelra mielőtt valami pénzszerzési lehetőség után néznénk. Ő főzött, lakást nézett, az előadására készült, a francia tudását frissítette és egyéb a környékkel kapcsolatos információkat kutatott.

A sok elfoglaltsága miatt, megértettem, hogy nincs ideje még engem is pátyolgatni. Eldöntöttem, hogy nem leszek kolonc a nyakán és egy hirtelen ötlettől vezérelve neki álltam franciát tanulni. Nem tudom mikor volt utoljára, hogy iskola padba ültem. A francianyelv nehéz. Nagyon nehéz. Főleg egyedül. De ha már egyszer itt lakunk legalább vásárolni tudjak elmenni egyedül.

Eljött Hannibal nagy napja. Ragaszkodott hozzá, hogy össze öltözzünk, ezért hagytam, had válasszon nekem is ruhát. Egy kékes árnyalat mellett döntött.

-Ez majd kihangsúlyozza a gyönyörű szemedet.

Elmosolyodtam és fel vettem az öltönyt. A nyakkendővel mint mindig, most is gondjaim adódtak. Egyetlenem hátúlról átölelt és megkötötte a rakoncátlan kiegészítőt. Akkor sem engedett el mikor végzett, hanem beleszimatolt a nyakamba. Rég volt már, amikor így közeledett felém.

-Nagyon jó az illatod Will.- jegyezte meg, majd megnyalta az artériám környékét.

Olyan hangosan nyögtem fel, hogy én is meglepődtem. Ő maga felé fordította a fejem és mélyen megcsókolt.

                              ***
Hiányzott Will érintése. Már azon gondolkodtam, hogy letépem róla a ruháit és végre magamévá teszem, de csengettek. Kinyitottam az ajtót és a taxis állt ott akit időre rendeltem. Gyorsan felkaptam a holmimat és beszáltunk a kocsiba. Miután megérkeztünk a villába Professeur Moliette köszöntött minket. Legnagyobb meglepetésemre partnerem képes volt lebonyolítani egy rövid alapbeszélgetést. A kiejtése nem volt a legjobb, de lehetett érteni mit akar mondani. Majd mi is beszélünk pár sort.

-Örülök, hogy eljöttek.-mondta-Kérem menjenek be és élvezzék a partit. Dr. Kain az ön előadása a program szerint tíztől van. Addig igyanak, egyenek, ismerkedjenek!

-Köszönjük, így lesz.-válaszolt Will. Vendéglátonk eltünt és angyalom büszkén fordult felém.-Na milyen voltam?

-A kiejtéseden még van mit javítani.-mondtam cukkolásként, de utána adtam neki egy puszit jutalmul.

***
Büszke voltam magamra, hogy sikerült megszólalnom, még ha bizonytalanul is. Annyira, hogy most rögtön vissza akartam menni tanulni.

Hannibal is érzékeltette velem a büszkeségét. Csípőmre tette a kezét, így jelezve mindenkinek, hozzá tartozom.

Bementünk enni. Egyetlenemnek köszönhetően az étellel való kapcsolatom minden szempontból megváltozott. Most is finomnak gondoltam a menüt, de otthon, még a reggeli is extravagánsabb volt mint itt. Lehet inkább séfnek kéne mennie, mint sem irodalom történésznek.

Közeledett a tíz óra, de látszólag csak én izgultam. Hannibal szokásosan a nyugalom szigete volt mellettem. Elindult a pódium felé és elővette a pendriveot amin a képanyag volt. Ütött az óra. Megvárta, míg mindenki elhelyezkedik, majd elkezdte előadását.