Ne fesd az ördögöt a falra,..

Álom

Amikor először megláttam Ruthot, azt hittem nála szebb nő nem is létezik.

Most belátom, hogy tévedtem.

Hatalmasat.

Elkerekedett szemekkel néztem az előttem álló nőre, akinél szebbet sosem láttam.

Szebbet?

Nem is vagyok biztos benne, hogy ez a helyes megnevezés.

Olyan volt, mintha mindent megtestesítene.

A világot, a jót, a rosszat, a szépet, a csúnyát, a szerelmet és a gyűlöletet. A tudás és a tudatlanság, a fény és a sötétség, az élet és a halál.

Minden benne volt a tekintetében, a megjelenésében, a kisugárzásában.

Egyszerre féltem tőle és csodáltam.

A nő ajkai kedves mosolyra húzódtak, miközben Beelze felé sétált. Lassan megállt a démon előtt, majd egyik tenyerével gyengéden végig simította az arcát.

- Beelzebub, te semmit sem változtál.

Beelze élesen beszívta a levegőt, mire a nő csak felkuncogott.

- Ugyan, nincs okod tartani tőlem, te is tudod - mondta, majd felém fordult. - És te lennél a kis Michael.

Félve néztem a szemébe, amiben az életemet láttam. Minden apró emlékem, titkom ott volt.

Életem filmje villám sebesen pergett le előttem.

Ijedtemben hátrálni kezdtem, de csak Beelze mellkasához kerültem egyre közelebb.

- Ne aggódj kedvesem ,téged sem akarlak bántani - nézett rám kedvesen a nő, de nem bírtam megnyugodni, hiába követelte minden idegszálam.

- Miért vagy itt? - kérdezte Beelze fagyosan.

- Kell indok, hogy meglátogassam egy kedves ismerősömet?

- Lilith! - szólt rá Beelze.

- Ugyan, Beelzebu. Te is tudod, hogy mindig odamegyek, ahol szükség van rám.

- Erősen kétlem, hogy bármelyikünknek is szüksége lenne a jelenlétedre!

A nő továbbra is csak kedvesen mosolygott.

- Értem. Nos, ezzel én nem értek egyet. Michaelnek szüksége van rám - nézett rám, majd felém nyúlt és megsimogatta az arcomat. - hisz tudni akarja, hogy mi is az az álom pontosan. Hogy miért tér vissza újra és újra....és, hogy miért csak a te jelenlétedben nem látja.

Lemerevedve álltam.

- Honnan...? - suttogtam döbbenten, de a Beelze a szavamba vágott.

- Mit láttál? - kérdezte Beelze.

- Pontosan annyit, hogy tudjam, nem fogsz örülni neki - mondta a nő nyugodt hangon, szomorkás mosollyal.

Beelze arca és szemei is üresek voltak.

- Hazamegyünk! - szólalt meg hirtelen, ellentmondást nem tűrően.

Értetlenül néztem rá, de abban a pillanatban eszem ágába sem volt ellenkezni. Megfordultam és elindultam Beelze után, mellettem Lilithtel. Némán, feszülten telt az a néhány perc míg hazaértünk. Nem is figyeltem a körülöttem elterülő világra, a lábaim automatikusan vittek haza, miközben az agyam ezerrel kattogott.

Beláttam, hogy jelen pillanatban jobb ha csöndben maradok.

Hisz többet akarok tudni arról az álomról, arról, hogy kicsoda pontosan Lilith, mi köze Beelzehez és a démon miért lett ilyen feszült a jelenlétében.