Ne fesd az ördögöt a falra,..

Az ok, amiért itt vagy

Amikor magamhoz tértem, a saját ágyamban találtam magam.

- Nahát, te még élsz?

Először fel sem fogtam, hol vagyok vagy, mi történik vagy történt az előző napokban. Fáradtan ültem fel az ágyamon, miközben a szememet dörzsöltem.

- Az emberek most is olyan puhányok, mint 500 évvel ezelőtt - nevetett fel mellettem valaki.

Értetlenül néztem a hang irányába. Nem rémlett, hogy valakit beengedtem volna a lakásomba. Ahogy oldalra pillantottam szembe találtam magam egy hatalmas zöld szempárral.

Ekkor hirtelen minden bevillant.

A kocsma, a játék, a sikoly, a fájdalom. Minden.

Ijedtemben ugrottam egyet az ágyon, aminek az lett a következménye, hogy leestem. Erre ő ismét kinevetett.

- Nyughass már, ennyire nem kell félned - mondta, és egy szempillantás alatt mellettem termett.

Egy szót se tudtam kinyögni. Újra megnéztem az arcát, amin már nem láttam a bikaszarvakat. Ezt észrevehette, mert a fejének azon részéhez nyúlt, ahol eredetileg a szarvak helyezkedtek el.

- El tudom tüntetni őket, ha akarom. Nem nagy dolog. Amúgy is félsz tőlem - húzta gúnyos mosolyra a ajkait.

- Én, nem is....- suttogtam, de inkább csak a büszkeség beszélt belőlem, mintsem az igazság.

Ismét elnevette magát.

- Na mindegy is, beszéljünk az alkuról, kicsi angyal.

- Alku? - néztem fel értetlenül.

- Se téged, se a barátaidat nem öltem meg. Sőt, még az emlékeiket is töröltem az estéről. Ugye nem képzelted, hogy puszta szívjóságból tettem?

Úgy nézett rám, mintha én lennék a világ legnagyobb barma, hogy ilyeneket feltételezek.

- Senkit?

- Senkit. Minden részeg idióta él. Szóval az alku!

- Mi lenne az?

- Itt maradok addig, ameddig csak akarok és te szépen ki is fogsz szolgálni engem. Bármi legyen is a kívánságom - mosolygott.

Nagyot nyeltem.

- És, ha mégsem teljesítem? - kérdeztem felbátorodva.

Egy percig nem mondott semmit, majd gúnyosan elmosolyodott.

- Hm, biztos vagy benne, hogy tudni akarod? - kérdezte és közbe mélyen a szemembe nézett.

Ott és akkor, láttam a saját halálomat.

A szemeiben olyan őrült lángok égtek, amilyeneket még életemben nem láttam. Szinte éreztem, ahogy a lángok a bőrömet perzselik.

Magam köré fontam a karjaimat.

„Ez nem a valóság!"

„Ez csak egy álom!"

„Ez nem a valóság!!!!"

Reszketve húztam össze magam, de még mindig éreztem ahogy a lángok a testemet nyaldossák.

- Hé, angyalka!

Összerezzentem. Mintha egy rémálomból ébredtem volna, ijedten néztem fel az engem figyelő alakra.

- Szóval, hogy döntesz?

Hatalmasat nyeltem. Egyetlen választásom volt.

- Megértettem. Áll az alku!