Elveszve

1. rész

A pszichológus viszonylag gyorsan fogadott minket. Viszont engem és az ikertestvéremet egyszerre hívott be.
- Jó reggelt! -köszöntünk meglepően egyszerre.
- Késtetek. - mondta eléggé csalódottan.
- Tudjuk és nagyon sajnáljuk.
- Na mindegy... Szóval felváltva foglak titeket kérdezni, elsőként Zsófiával kezdeném.
- Rendben.- mondtam egy kicsit félénken.
- Szóval, mi a teljes neved? - kérdezte magabiztosan.
- Böszörményi Zsófia. - néztem kérdőre a pszichológusra.
Igazából nem nagyon értettem , hogy miért kérdezi ,mert már régebbóta ismerjük egymást. Én is tudom a nevét.( Balogh Szilveszter) De biztos fontos lehetett, mert valamit jegyzetelt.
- Jól van.- mondta buzgón jegyzetelve. -Hány éves vagy?- kérdezte.
- 17  vagyok, lassan betöltöm a 18- at.
- És hol laksz jelenleg?
Nem tarthattam magamban meg kellet kérdeznem.
- Bocsásson meg , hogy így közbe szólók, de nem értem, miért kell feltennie ezeket a kérdéseket. Hisz már ismer. A másik meg az , hogy ott van minden információ rólam az igazgatónál.
- Zsófia, kérem. Tudom mit csinálok , maga csak kövesse az utasításokat.
-Rendben.- mondtam csalódottan.- Jelenleg a Szent Páduai Antal katolikus gyermekotthonban élek és tanulok.
- Szeretsz itt?
- Nem panaszkodhatok vannak itt barátaim, de jobb lenne egy családdal a saját otthonomban.- mondtam egy kicsit leverten.
- Megértelek.- mondta kedvesen.
- Van tesvéred? Mennyi? És kik azok?
- Igen, vannak testvéreim, van egy ikertesvérem Böszörményi Laura, aki itt ül mellettem.
Laura lazán intett jelezve , hogy még ő is itt tartózkodik.
- Van még egy húgom Böszörményi Réka, és egy öcsém Böszörményi Levente. Imádom őket.- közöltem ábrándozva.
- Örülök neki.- mondta a pszichológus.
- Tudja , hogy miért tartózkodik itt?
- Igen, tudom. A szüleim egy autó balesetben hunytak el, mikor hat éves voltam.
- Részvétem.- mondta lehangolóan.- Emlékszel erre ?
- Nem igazán , még nagyon kicsi voltam, de azt hiszem álom formájában minden este átélem.
-Hm... Ez érdekes.- mondta S közben buzgón jegyzetelt.- Köszönöm Zsófia egyenlőre ennyi, erröl az álomról majd később beszélünk, most pedig meghallgatnám Laurát, addig kérem fáradjon ki.
- Rendben.- szóltam.
Már éppen álltam volna fel a székemről amikor Laura megfogta a kezem, S ránézett Szilveszter úrra:
- Nem kell elmennie ! Amit most mondok azt mindenképpen hallania kell! - szólt túlságosan komolyan.
- Kívánsága számomra parancs, Zsófia kérem üljön vissza.- nézett rám kíváncsian.
Nem értettem , hogy mi történik, talán valami rosszat cselekedtem. Nem tudom. De azt igen , hogy ez a beszélgetés fontos lesz számára. Nagyon féltem.