5.rész

16 3 0
                                    

A kórházban csend uralkodott. S egy nő sikolya megtörte a csendet. A szomszéd szobából jött. Az ijedtség úgy eluralkodott rajtam , hogy mozdulni nem tudtam. Laura is felkelt a vészkiálatásra s ijedten rám nézett.
- Mi volt ez?- kérdezte.
- Biztos valaki rosszat álmodott.- bizonygattam
S ekkor megszólalt a tűzjelző.
- TŰZ VAN!!!- sikoltotta a lány aki abban a pillanatban termett oda az ajtó elé.
- MICSODA?! TŰZ?!- kétségbeesetten kérdeztem ,mint aki nem tudja , hogy mi az a tűz.
Mire Laurával felkeltünk volna az ágyról már láttuk , hogy kijutni az ajtón már nincs esélyünk. Az ablak felé fordultam.
- Az ablak!- kiáltottam.- csak onann tudunk kijutni.
Megfogtam jó erősen Laura kezét S futottunk az ablakhoz . Láttuk , hogy a tűzoltók megérkeztek. A torkunk szakaszából kiabáltunk a segítségért.
A tűzoltók kinyitottak egy nagy , jó puha lepedőt S kiabálták:- Ugorjatok elkapunk!
Kiálltunk az ablak peremére. Láttam Laura szemén az őszinte félelmet.
- Nem lesz baj.- bizonygattam.
- De tudod , hogy tériszonyom van?!- kérdezte kétségbeesetten.
- Tudom.- feleltem.- De most megfogom a kezed S majd együtt leugrunk. Oké?
- Oké.- nyöszörögte .
- Egy .... Kettő.... Három!- káltottam miközben a szekrény ajtó kinyílt.
Én leugrottam de Laurát nem vittem magammal. Valami elragadta. Biztos voltam benne. Viszont, már nem tudtam rajta segíteni. A téristonyom nagyon erős lett. A zuhanást csak lassítva éltem át S közben az egész világ sötétedett körülöttem. Miért pont nekem kell ezt átélnem?

ElveszveNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ