Lehet , hogy tényleg "ájulási hajlamaim vannak". A mentősök autójában ébredtem. Féltem. Nem tudtam mi történik. Annyira gyorsan felkeltem az ágyró , hogy lement a vérnyomásom és rögtön visszaestem.
- Zsófia! Hahó!- szólt Laura.
- Laura?! - szóltam ijedten.-Te meg mit keresel itt? Túlélted?Nem ragadott el semmi?
- Figyelj Zsófi, nincs túl sok időm de elmagyarázom. Csak ne szólj semmit. Nekünk van egy különleges képességünk. Ezt úgy hívják , hogy " iker telepátia". Nagyon kevés időt tudunk beszélni ,úgy ,hogy senki sem hallja. Ezt akkor vettem észre amikor anyuék...hát... tudod...meghaltak.- hadarta.- Most ne ijedj meg, tudom ,hogy láttad ,hogy valami elragadott. Még nem látok semmit se senkit , de ha jól láttam Szilveszter az. Nagyon félek. Van itt egy nagy titok. Szeretném , ha kiderítésére hogy, mi az. Legalább te tudd , hogy mi az igazság. Én elleszek.
- Biztos ,hogy nem tudod ,hogy hol vagy? -kérdeztem.
- Nem. De velem ne törődj. Derítsd ki , hogy miért akart elrabolni a saját pszichológusunk.-hadarta.
- Megtalállak. Ígérem ! - szóltam.
De sajnos a hang üres fülekre talált. Senki sem szólt vissza. Csak feketeség volt körülöttem. Tudtam ,hogy meg kell találnom a húgomat és azt is ,hogy kell hozzá segítség. De kitől? Rékát a húgomat nem kérhetem meg mert ő még kicsi ,és nem akarom bajba keverni. De úgy őszintén az öcsémet sem mert ő még kisebb mint Réka. De rajtuk kívül nincsenek barátaim. Ha egy felnőtett akarnák megkérni , akkor ő nem hinne nekem. Akkor az első dolog amit tehetek az , hogy felébredek. Ami nem igazán sikerült. Csak próbáltam... és próbáltam...de semmi. Egyszercsak világos fényt láttam. Tudtam , hogy az életem nagy kalandja csak most kezdődik. Na lássunk hozzá...
YOU ARE READING
Elveszve
Non-FictionKét ikertestvér keserű sorsát követi a történet, kiket már kiskoruk óta csak a balszerencse sújtja. Folytonos visszatérő rémálmok , veszekedések és kiközösítések közepette meg kell oldani egy nagy rejtélyt ami talán megváltoztatja az életüket vagy...
