Elveszve

9.rész

Lassan felkelt a nap és a hajnalodó városban elindult az élet velem együtt...
Erről a helyről gyorsan el kellett tűnnöm mert a rendőrök bármikor elkezdhetnek keresni.
A korháztól nem messze volt egy kisbolt, ahol mindent meg lehetett kapni ami csak kellett. Alig volt pénzem , ezért nem volt más választásom, lopnom kellett. Ilyet még nem csináltam és nem tudom hogy kell, szóval rögtönzök.
Amint odaértem a bolthoz elkapott a pánik. Úgy gondoltam , ha most visszafordultak nem kapok olyan nagy büntetést mintha elkapnának. Átgondoltam...
Bementem az üzletbe. A polcokról lassan elkezdtem leszedni a szükséges dolgokat pl.: kaja és innivaló minden mennyiségben, smink hajfesték, olló és új ruha...
Ezeket mind betettem a táskámba és befutottam a toalettre. Ott fogtam a ruháim és rátettem a bolti ruhák akasztójára , belenéztem a tükörbe nagyot sóhajtottam és egy kicsit levágtam a hajamból. A hajfestéket gyorsan ráfújtam a hajamra...
Úgy néztem ki mint...mint...Laura...
A sírás kapkodott.
- Nem jó!- kiáltották el magam.
- Rossz a méret ? Hozzak másikat? Ugye tudja ,hogy van próbafülkénk is?- érdeklődött az eladó.
- Nem jó ez így, köszönöm.- feleltem.
Ezek után több vásárló is bejött a boltba. Egy isteni áldás volt ez nekem.
Fogtam az ollót és levágtam állig a hajam. Tetszett. Olyan voltam mint amilyen még soha, önmagam. Nem az a lány voltam többé aki folyton magok, állbarátjai vannak és nagyon jól tanul. Ne is szerettem azt az énem.
A levágott hajamat beletettem a kukába és egy hirtelen döntésből visszafutottam és még egy ruhadarab alá relytettem egy kis pálinkát. Hogy miért? Mert úgy éreztem ,hogy megtehetem. Visszamentem  a mosdóba és egy kis ablakon kiraktam a cuccaimat , kimásztam és futottam ameddig csak tudtam.
Egésznap csak bujkáltam egy erdőben míg estére nem találtam egy elhagyatott buszmegállót.
Na igen, a szemfülesek észrevették ,hogy visszatértünk a történet elejére, szóval...