Elveszve

7. rész

Kinyitottam a szememet de senki sem volt körülöttem. - Ez egy kicsit elszomorító volt . Valakinek szólnom kellene ,mert most azért nem indulhatok el azonnal. Hát ... első ötlet ami az eszembe jutott,...az...hogy kiabáljak mint az őrült. Bár bejött és szinte minden orvos ott volt a helyszínen, most utólag egy kicsit fura lehetet ,hogy az egész kórház a sikoltozásomat hallgatta.
- Valami baj van?- kérdezte az orvos.
Nem válaszoltam, körülnéztem , és a hely nagyon ismerős volt. Itt már voltam. Hát persze, ez a gyermekotthon ahol élek. ( Azt nem tudom megmondani miért nem azonosítottam be először.)
- Jól...azt hiszem...- motyogtam.
- Akkor mondja meg kérem miért sikiltozik?-nézett rám kérdőn az orvos.
- Az a baj ...hogy...én sem tudom.- mondtam egy kicsit belassulva.
- Oké... -( egy kis hatásszünet után...)- Mondja tudja mi történt magával?
- Nagyjából igen de nagyon sok minden homályos.- feleltem rekedt hangon.
- Először is fogadja őszinte részvétemet.
-Mi? Ki? Hol? Mikor?- kétségbeesetten rohamot kaptam.- De hisz Laura él... csak biztosan elragadta valami. Az álmomban megjelent és elmondta. Kérem ne nézzen, hülyének de ez így történt.
- Kedvesem... Nem nézem önt hülyének ,de több mint valószínű , hogy ezt csak álmodta. Lehet , hogy ön csak így tudja feldolgozni a gyászt. A pszichológusuk most nem elérhető,de majd egy nagyon jó pszichológus átsegíti önt ezeken a nehéz napokon. - hadarta.-A nővér mindjárt jön és beadja az injekciót , hogy jobban legyen. Nekem meg még van egy pár elintézni valóm . Majd még találkozunk. Minden kérdését a nővérnek tegye fel.- miután elhadarta a mondani valóját, gyorsan vett egy nagy levegőt és csak úgy ott hagyott.
Tudhattam volna , hogy nem fognak hinni nekem. De... ha jobban belegondolok , akkor lehet , hogy ez csak tényleg álom volt. Viszont nagyon furcsa, hogy Szilveszter nem elérhető. De ez is lehet csak a véletlen műve. Ki kell derítenem,hogy mi az igazság.
A nővér bejött, és elvégezte munkáját. Amikor már ment volna ki az ajtón megkérdeztem:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani mennyi ideje voltam kómában?
A nővér kedvesen vissszanézett , s csak bólintott.
- Persze édesem. 2 és fél napot volt kómába. De nem kell megijedni, lassan hazamehet.-Nem hagyva , hogy válaszolják, egy gyors mosolyt követően , kiment az ajtón.