Elveszve

Bevezetés

Csak ott álltam tudatlanul egy ismerősnek tűnő ház közepén. Lassan emberek tűntek fel a semmiből. Nagyon homályos volt minden, viszont egy érzés tisztán és érősen bennem volt, ezt az érzést úgy hívják, hogy félelem. Tudtam, hogy ezt az érzést már átéltem. Igazi keserű déjá vu volt. A gondolkodásom közepette egy kedves, szívmelengető hang szólt hozzám a távolból:
- Zsófi! Ne álmodozz! Inkább gyere és köszonj el apától és anyától!
Nem tudtam mi történik csak úgy kifutottak belőlem a szavak:
- Hová mentek?! Ne menjetek! Légyszíves!
- Zsófia ezt már százszor megbeszéltük! Anya gyorsan haza fog érni, addig Ella néni vigyáz rátok.- szólt törődően.
Ekkor mintha időt ugrottam volna , már kint álltunk a ház előtt. Egy idős bajszos ember beszélt hozzám kedvesen. Nem értettem semmit, hogy mit mond, mintha bennem minden összeomlott volna. A szomorúságtól még a könnyem is kicsordult.... Körülöttem minden sötétült amikor egy hang felém szólt:
- Zsófi! Böszörményi Zsófia!- szólt egy kétségbeesett dühös hang.
-Miért kellett elmennetek?!- szóltam fel első álmomból, de úgy látszik nem hallotta.
- Sikerült majdnem elaludnotok! - nézett rám dühösen , de az arckifejezése gyorsan megváltozott amikor alaposabban szemügyre vett.- Zsófi, te sírsz?- kérdezte ijedten.
- Nem csak megint rosszat álmodtam. - szóltam szomorúan.
- Zsófi, tudod hogy nem egészséges az , hogy minden este rosszat álmodsz és sírva kelsz fel.- csóválta a fejét aggodalmasan.- Azért vagyok itt, hogy segítsek. Erre valók a nevelőnők. Segítenek.
- Tudom én csak.....- nem tudtam mit mondjak, de arra , hogy átgondoljam időt sem adott, azonnal közbeszólt:
- Erről az álmodról beszélnek kell valakivel! Az sem érdekel ha nem velem, lehet a pszichológussal is vagy az egyik barátnőddel...... Jaj, erről jut eszembe , kérlek keltsd fel a testvéreidet mert elekésünk a pszichológustól.
- Oké.- mondtam, miközben letöröltem az utolsó könnycseppet is az arcomról.
- Köszönöm. - megfordult és lassan kisétált az ajtón.
Gondoltam egy kicsit megviccelem a tesóimat.
- BÖSZÖRMÉNYI LAURA! BÖSZÖRMÉNYI RÉKA! PSZICHOLÓGUS VESZÉLY! ELKÉSÜNK! SIESSETEK!
Ekkor mintegy varázsütésre mindketten kipattantak az ágyból.
- A szívrohamot hoztad ránk! Normális vagy?!- kérdőn rám nézett Laura, de inkább legyintett egyet és elment a fürdőszobába készülődni. A másik húgom Réka , torka szakadtából nevetett.
Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta a nevelőnőnk ,Hajni néni, még mindig nem volt túl boldog.
- Ne ordibáljatok! Így is késésben vagyunk! Nyomás öltözni! - szólt dühösen.
Lassacskán mindenki elkészült és elindultunk a pszichológushoz.