Ilyen van?! (puf)

Ilyen Van?!

- Most én rakok számot! - nyitotta ki végre a száját a kis Nemecsek, elszánt arccal mászva ki a fürdőszobából. Mert hát kinek is jutott volna a kádsikálás, meg Csele hajának kibányászása a lefolyóból, ha nem szegény kis szöszkének.
- Az nem csak a haja ám, Papuskáim, a kádban szokta ám borotválni a golyóit is - rikkantott Csónakos, miközben éppen darabokra csavarozta az ősöreg szekrényt, ami már életveszélyesen rozoga volt, és együttesen úgy döntöttek, hogy megválnak tőle.
- Nem is szoktam. - jegyezte meg sértődötten Csele, és feljebb húzta a gumikesztyűt magán, biztos, ami biztos. Már így is túl sok volt a piszok és a kosz a körme alatt. - Nem szoktam ott borotválni a...
- De én igen. - kacsintott rá Csónakos, kibányászta az utolsó csavart is, a szekrény pedig nagy robajjal összedőlt.
- Életben vagy? - kérdezte rezignáltan Boka, aki létrán állva próbálta kifeszíteni a beragadt ablakot. - Amúgy erről az ablakról úgy mégis hova tűnt a kilincs?
- Nem t'om - így Csónakos, köpködve a szájába került fatörmeléket - Hát az így... elveszett.
- Elveszett. - ismételte Boka majdhogynem fáradtan, aztán rámosolygott Nemecsekre, aki a laptophoz próbált hozzáférni a mérhetetlen kuplerájban. - Mit hallgatunk, Ernő? - Ernő olvadva nézett vissza Bokára, mint mindig, mikor a fiú hozzászólt, és még válaszolni is elfelejtett.
- Valami normálisat. - hallatszott Csele duzzogó hangja, aztán elindult a zene, és Csónakos felüvöltött, mint egy sebzett vad.
- DE NE BROADWAY MUSICALT! - beleverte a fejét a falba. - Most. Fogom. Szíven. Szúrni. Magam. Ezzel. A .Csavarhúzóval.
Nemecsek riadtan mosolygott, majd segélykérően megint Bokát kereste a tekintetével, mint mindig, amikor ideges volt. János újra lemosolygott rá a létráról szerelmesen, majd Csónakoshoz intézte a szavait.
- Neked nincs is szíved, ne játszd az agyad.
- De lehetne. - felelt kapásból gyászosan Csónakos, majd előrángatott a szekrény törmelékei alól egy piros, horgolt rongydarabot. - Ide süssetek, papuskáim, ez még a te sálad volt, Nemecsek.
- Milyen sál? - nyúlt érte a szőke, és Csónakos felröhögött.
- Hát a ne ugasSÁL!
Ernő összenézett Cselével, aki panaszosan elbiggyesztette a száját, és fejcsóválva nézte, ahogy Csónakos a falnak esik a röhögéstől.
- Sziporkázol ma. - jegyezte meg Boka, miközben szakértő(nek tűnő) szemmel vizsgálta meg az ablak zsanérjait. - Ne törődj velük, Ernő. Nekem tetszik ez a szám, szerintem nem olyan rossz.
Csónakos gúnyosan felhorkantott.
- Kimenjünk? Szeretnéd? Értem én, hogy odavagy a kis szösziért, na de ezt a... ezt a..
- West Side Story. - segített készségesen a szöszke, ábrándosan figyelve, ahogy Boka végre győzedelmeskedik a beragadt zsanérok felett.
- Szóval, West Side Story! Apám! Ne mondd már, hogy ezek heteroszexuális, felnőtt férfiak, akik énekelnek!
- Te sem vagy heteroszexuális. - igyekezett emlékeztetni Csele, de Csónakos feltartotta a kezét.
- Az más, apukám, mégis férfiasabb jelenség vagyok, mint ezek közül BÁRMELYIK! - feltámaszkodott a törmelék közül, hogy egy pillantást vethessen a youtubeos videora - NÉZD MEG! APÁM! Azt Lipótmezőt meg bezárták, basszameg!
- Ez az original Broadway cast. - segítette ki Nemecsek - Nem hinném, hogy őket épp a Lipótmezőre zárták volna be, ha...
- Amúgy Geréb hol van? - vágott a szavába Csele, őt fárasztotta le a leghamarabb általában Csónakos humora. Boka hangja fentről érkezett.
- A kaputelefont szereli a Ferivel.
- Kérdezd meg, hogy milyen Feri - biztatta Csónakos a szőkét, aki csodálkozva ránézett, és szolgálatkészen engedelmeskedett.
- Milyen Feri...?
- NE VÁLASZOLJ. - Cselének kezdett elfogyni a türelme.
Közben Boka lemászott a létráról, és kiment kezet mosni a fürdőbe. Neki megvolt ez az utánozhatatlan képessége, hogy az ilyen poénok rá abszolút nem hatottak semmilyen formában, sőt, olyan lelki nyugalommal engedte el a füle mellett - ezt Weisz mondta mindig- hogy akár még rabbi is lehetne belőle.
Boka köszönte szépen, azt mondta, majd átgondolja, de nem valószínű, hogy élni fog a lehetőséggel.
Szigorú arccal jött vissza a fürdőből.
- Mi ez az istentelen szag? - kérdezte összevont szemöldökkel, és Ernő rögtön felelt:
- Klór, meg a zsíroldó, meg egy kis penészölő. - felköhintett. - Jó erős cucc, mi?
- Kinyitottam az ablakot. Egy fél óráig senki se menjen be, hát hová gondolsz, Ernő, szétmarja a tüdődet! - magához húzta, végigmérte, aztán egy gyors csókot nyomott a szőke tincsek közé.
Csónakos úgy csinált, mint akinek hánynia kell.
De közben röhögött.
- Hát bementem volna, mert pisálnom kell, de az orvos azt mondta nem emelhetek nehezet, szóval egyedül nem is tudnék, és...
- Addig mit csináljak? - kérdezte Nemecsek szerelmesen, ügyet sem vetve a viháncoló Csónakosra, és Boka vállat vont.
- Válogasd a lomot, mit kell megtartani belőle.
...úgyhogy Nemecsek nekiállt lomot válogatni, és Csele is csatlakozott hozzá, mert még az látszott a legkevésbé mocskos munkának.
Sok minden előkerült, többek közt a Gittegylet zászlaja is, a legendás egy b-vel írt "Rabok továb nem leszünk" felirattal, és Csónakos megint megjegyezte, hogy milyen hülyék voltak, hogy rágták "azt a szart".
- Tablóképek - örült meg a kis szőke őszinte örömmel, és a boríték egész tartalmát rászórta a szebb napokat látott szőnyegre. - Nézd csak, miért az én képem van legelől?
- Mert Bokának biztos kellett egy másolat, hogy berakhassa a fotódat a pénztárcájába. - röhögött Csónakos.
- Kuss. - zengett János hangja méltóságteljesen, és a tárcájának legbelső, titkos rekeszére gondolt. Ámbár addigra a vihogó Csónakost már nem érdekelte a válasz, inkább a két fiú válla fölé hajolt, hogy belekukkantson a fotópakliba.
- Hogy néztél ki, Nemecsek, mint egy veréb. - füttyentett. - Mint egy versenyző az Éhezők Viadalából.
- Hogy mi van velem? - jött be Geréb, oldalán a markos, vállas Áts Ferivel, aki, mióta visszajött a görögországi last minute nyaralásból, napbarnítottabb volt, mint valaha, kábé úgy nézett ki testhezsimulós pólójában, mint egy görög isten. Boka lapos oldalpillantással végigmérte, és kicsit kihúzta magát. Feri régebben bepróbálkozott azzal, hogy magához édesgesse Nemecseket, és bár azóta beérte Gerébbel is, azért Boka János ezt még mindig nem tudta elfelejteni neki. Biccentettek egymásnak, de addigra Csónakos már úgyis újra ordított.
- Nem Geréb, te nagyonhülye. Veréb. Azt mondtam Nemecsekre, hogy úgy nézett ki, mint egy veréb.- kis gondolkodás után hozzá tette - Vagy egy birka.
- Szerintem helyes kisfiú volt - vont vállat Feri.
- Köszönjük. - Boka hangjának éle volt, Csónakos meg Csele pedig reménykedve néztek fel, hátha bunyó lesz, és vagy húsz perc ingyencirkusz következik.
De Boka már rég kinőtt ebből.
- Miért akartad, hogy kérdezzem meg, milyen Feri? - súgta Ernő Csónakosnak, az pedig újra felnyerített.
- Ne kezdd. - kérte Csele szépen. - Kérlek.
- Ó, a csinos kis Csele. - lapozott Geréb a fotók között, és valóban, Csele pontosan úgy nézett ki, mintha kivágták volna egy magazinból. Ő ragaszkodott a csokornyakkendőhőz, kalapján pedig elegáns galambszürke pántlika, pontosan harmonizálva a nyakkendő színével.
- Na ez az én fiúm. - jegyezte meg elégedetten Csónakos, és szándékosan utánozva Boka előbbi mozdulatát, amivel gyors csókot lehelt Nemecsek kusza fürtjei közé, parodisztikusan ő is megpróbált csókot hinteni Csele fejére.
De az szemforgatva elhajolt.
- A mai nap folyamán ez az első dolog, amivel meg vagy elégedve... Milyen megtisztelő.
- Veled? Hogyne lennék megelégedve? - hőbörgött Csónakos. - Te mindig tudod, hogy kell kinézni. Nem úgy mint Geréb barátunk.
- Tessék? - így Geréb.
- Ja, te itt vagy? - így Csónakos, majd újra Cseléhez fordult - Kár, hogy a lábaid nem látszanak a képen, pedig ékszer lábaid vannak, papuskám.
- Azaz? - kérdezte Nemecsek, akinek mindig minden új volt.
- Hát nyakbavalóak!
Csele úgy érezte, nem tud nyilatkozni a jó ízlés határain belül.
Csónakos fotójának hátulján szonett részlet. "Az vagy nekem, mint tesstnek a kenyér, s tavaszi záppor füszerre a főldnek".
- Ki írta? - kíváncsiskodott gyermeki ártatlansággal Ernő, és Csele a bokájáig elpirult.
- Nézd meg ezeket a betűket. Gyöngy, papuskám, igazi gyöngybetűk! Egyébként nem rossz próbálkozás, csak öt hibát vétettél egy mondatban, azóta már sokat javultál. - vigasztalta Csónakos színpadiasan Cselét, aki azon gondolkodott, hogy fel kéne pattanni, és kapásból, és jó alaposan megsértődve kiviharzani innen.
Akkor legalább a takarítást is megúszhatná.
- Azért én se vagyok semmi nem? - kotorta elő Geréb a fotóját, amit Csónakos egyből kikapott a kezéből.
- Ja nem vagy semmi, azt nem mondanám! Jó sunyi fasz fejed van!
- Miről beszélsz te túlexponált bölény? - háborodott fel Dezső, majd Ferire nézett, várva, hogy majd megvédi.
- Hát tényleg sunyítasz egy kicsit. - így Feri - Miért hunyorítasz így? Nem áll jól...
- Rövidlátó voltam - mondta sértődötten Geréb.
De akkor már megint senki nem figyelt rá, mert Nemecsek valami olyat húzott elő a kupac alól, amiért Csele még napok múlva is ki akarta tépni a szép szőke haját, de úgy szálanként.
- Jézusom. - suttogta maga elé Ernő, mikor rájött, hogy mi az.
- Csele VERSEI? - Geréb egyből elfelejtette, hogy megsértődött, és mohón noszogatta meg Nemecseket. - Ott látom benne Csónakos nevét. OLVASD MÁR!
Ernő megköszörülte a torkát.
- Khm... Megengeded, Csele? - a fiú képtelen volt válaszolni, mert a torkára forrt a szó, tátott szájjal nézett Nemecsek maszatos ujjai között a régi spirálfüzetre, aki a hallgatást beleegyezésnek vette. - Szóval.

Nem vagy túl szép,
és jónakk se monhatnállak,
és néhha befogom a fülem,
ha csak kinyittod a szádat.
A füttyöd túl hangos,
a viceid meg roszak,
és nem érttem, hogy hívhatnak
valakit "Csónakos"-nak.

Itt már az említett, plusz Geréb, meg Feri testületileg fetrengett a röhögéstől, Csele azon gondolkodott, hogy el kéne süllyedni, Nemecsek megilletődötten tartotta a kezében a füzetet, mert őt teljesen lenyűgözte, hogy valaki képes arra, hogy két szót összerímeltessen, Boka meg mint általában, most sem vett részt ilyen gyerekes hülyeségekben.
- Hagyjátok békén Cselét. - ennyit szólt hozzá a témához, és lopva ellenőrizte, hogy Feri nem ül -e túl közel Ernőhöz.
- Még - visított Geréb - MÉG.

A csókodnak olyan az íze,
mint a füstnek és hamunak,
nem látott minket senki,
nem fog jelentkezni tanunak.
A szemedben most is
látom még az örvényt,
csak az est tanuja annak,
ami kösztünk történt.

- Az biztos - törölgette felröhögött könnyeit Csónakos, és elkapta Csele karját, aki felpattant, mert úgy érezte, nem bírja tovább, és hát bőven van annyi vers abban a füzetben, amitől a délután hátralévő részében biztos, hogy ő lesz a téma. - Hova, hova édes? Én vagyok a rajongód, gyere már ide, hát adj egy csókot, most is olyan íze van, mint a...
- Elég volt. - lihegte a másik fiú dühösen - Én ezt nem hallgatom, hogy ti...
- Várj! - Ernő hangja kedves volt, és őszinte - Csak még egy utolsót. Ez nagyon... Nagyon szép lesz.

"A grund"

A grund a Hazánk,
és mi vagyunk a katonák
áttugrúnk érte
magass köfallon át.
Megvédjük mindentöll.
Oda nem adjuk semmiért,
úgy se tuggya senki,
hogy nekünk ez menyitt ér.
Ha kell, meghalunk érte,
de ell nem haggyuk soha,
nekünk ez édes anyaföldünk,
minden más mostoha.
Reméljük hogy mindig
megmarad ez nekünk,
egy nap rajta jár majd
az összes gyerekünk.

Csönd lett, Nemecsek hangja elfulladt és szipogni kezdett, és érezte Boka kezét a vállán.
- Ez... olyan szép. - rebegte a szöszke a fülig vörösödött Cselének.
De senki más nem bírt megszólalni.
Még Áts Feri is hallgatott.

És így történt, hogy aznap már nem lett rend abban a lakásban. Lassan megjöttek a többiek, hoztak sört, kiültek az ablakba, és egymás szavába vágva elevenítették fel a drága Grundot, ahol eltelt a gyerekkor, ahol megszülettek az emlékek, és ami lehetővé tette, hogy Nemecseket Boka ölében nyomja el az álom, és, hogy Csónakos részegen szerenádozzon Cselének, aki rezignált mosollyal tűrte, és olyan, de olyan szerelmesnek érezte magát, mint még soha eddigi életében.