Egy sztár élete

21.rész

~Akkor ne is csinálj semmit -mosolygott gonoszan és elment
~Ez mi volt? Kiről beszéltek? -kérdezte
~Hagyjuk -mondtam

~Ruggero mond el. -nézett rám
~Karolról.
~Tudtam, mit érzel iránta? -elszomorodott
~Semmit. -megöleltem
~Biztos?
~Igen.
Mechi megcsókolt és a pályán mindenki tapsal díjazta kivéve Karol meg Michael.
~Szeretlek -mondta ki hangosan
~Én is téged -megpusziltam Mechit
Mégegy kicsit koriztunk aztán segítettem Tininek is és elmentünk a szekrényekhez.
~Ez hihetetlen jó volt -mosolygott Tini- De a csókotok mindenkit meglepett látnotok kellett volna Michael arcát.
Én meg gondoltam, hogy most jön csak a lényeg és eltaláltam Michaelt és Karol halottuk Karol sírt Michael meg engem szidott. Mi a szekrények mögött voltunk így nem láttak minket. De amiket halottam, mindenbe én voltam a hibás.... Hát persze vannak érzéseim Mechi iránt és areól is én tehetek na mindegy is nem húzom fel magam.
~Megyünk? -kérdeztem
~Menjünk -mosolygott Tini
Megfogtam Mechi kezét, mert hát ha mar sokan tudják, hogy én meg ő akkor miért ne kezdeményezzek. Az úton Mechi magyarázott nekünk Karolról, hogy milyen, mert hogy féltékeny Mechire miattam. Hát senki nem lehet tökéletes. Na mindegy hazaértünk az út nagyon hosszúnak tűnt meg se szólaltam csak néha néha néztem Mechire amúgy végig a földet néztem.
~Mi van veled? -Nézett rám Tini
~Semmi csak fáradt vagyok -mondtam és úgy tettem mintha ásítanák
~Menj csak piheni -simizte meg a karom Mechi
~Majd később beszélünk. -megpusziltam Mechit és felmentem. Hát igazság szerint nem voltam álmos, csak nagyon bánt ez az egész dolog. Azt hiszem szerelmes vagyok Karolba is... Nemtudom mit tegyek.. Nem akarom megbántani egyikőjüket sem, de Karolt már megbántottam, vagyis hát ő gondolja úgy, hiszen nem én csókoltam meg Mechit elötte, hanem Mechi csókoltmeg. Minden kavargott a fejemben amikor benyitott valaki.
~Mi a baj? -ült le mellém Tini- Figyelj nekem nem tudsz hazudni nem vagy te fáradt.
~Jó igen igazad van -felültem
~Na mond.
~Igazság szerint nem tudom mit érzek szeretem Mechit, de Karolt is, de Mechit talán jobban és fáj hogy így látom Karolt. -Néztem rá segítségkérően
~Figyelj én csak annyit tudok mondani, hogy azt tedd amit a szíved diktál. -mosolygott
~Köszönöm -megöleltem