Egy sztár élete

47.rész

Nem kellett sokat várnom, hiszen a kopogásom után szinte már nyílt is az ajtó.
~Szia -ugrott a nyakamba és megcsókolt.
~Szia. Ezt neked hoztam. -adtam át a virágcsokrot.
~Köszönöm ez nagyon tetszik beviszem és jövök -mosolygott rám és elindult befele. Letette a virágcsokrot és vissza is jött.
~Mehetünk -mosolygott rám
Megfogtam a kezét és elindultunk. Mintha egy örökké valóságnak tűnt volna, mire odaérünk, hiszen egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán odaértünk egy étterem elé, amikor megszólalt a telefonom már 3x.
~Vedd fel -nézett rám Karol.
~Nem fogom -kinyomtam a hívást és kikapcsoltam a telefont- Ez az este kizárólag csak a mienk. -mosolyogtam rá
Kinyitottam Karolnak az ajtót és leültünk az asztalunkhoz.
~Ruggero.
~Igen?
~Köszönöm, ez nagyon szép. -mosolygott rám
~Ezt nem kell megköszönd.
Az este további része nagyon jól telt. Sokat beszélettünk, az étel is finom volt. Karolt hazakísértem.
~Nem maradsz itt? -mosolygott rám
Egy kicsi gondolkodás után meghúztam a vállam.
~Miért is ne, ha nem zavarok akkor maradok.
~Sosem zavarsz.
Bementünk majd egyenesen fel Karol szobájába.
~Elmegyek zuhanyozni, itt megvársz? -nézett rám.
~Persze. -megpusziltam és bement a zuhanyzóba persze résnyire nyitvahagyta az ajtót sejtette biztosan, hogy úgy se az lesz amit ő mond, hiszen mikor beszálltam mellé egyáltalán nem lepődött meg.
~Meg se lepődsz már? -fogtam meg a derekát.
~Tudtam, hogy nem hagyod ki. -hosszasan megcsókolt és a csempének támasztotta a testét.
~Ruggero nagyon szeretlek. -mondta félbeszakítva a csókunkat.
~Én is téged.
Felemeltem és kivittem az ágyhoz, majd óvatosan lefektettem rá, amivel engem is magával húzott.
~Akarod? -nézett a szemembe.
~Csak ha te is -tűrtem el egy hajszálat a füle mögé és hirtelen megcsókoltam.