Egy sztár élete

18.rész

~Igen. -mondtam szomorúan
~Nem szeretném ha megbántanád. -mondta kissé nem tűrő hangnembe
~Nemfogom -letettem a telefont és bealudtam.

Másnap elég későn ébredtem meg és tudtam, hogy Marotti biztos vár már, úgyhogy elég sietősre vettem a dolgot. Hát igen ez egy sztár élete. Alig van nyugalma. Na mindegy. Egész reggel Michael mondata járt a fejembe: "Meg ne bántsd!" Ezzel vajon mit akart mondani? Hát mindegy majd ma beszélek vele. Elindultam a stúdióba és mire beléptem már mindenki ott volt csak én nem. Fura módon Marotti mindegyikőnket behívott a nagyterembe.
~Sziasztok -mondtam
~Késtél, már megint. -nézett az órájára
~Tudom bocsánat. -odaálltam Tini mellé
~Tehát akkor azért hívtalak ide titeket, mivel a stúdió egy fergeteges előadásra készül. Pontosabban egy óriási koncertre és arra gondoltunk, hogy ti lehetnétek akik felléptek
~Az szuper -mondta Cande és éreztem, hogy folyamatosan engem néz nem mertem hátrafordulni.
~Igen az. 2 hetetek van rá, hogy felkészüljetek Ruggero te gyere velem, mert ma meg holnap még próbálunk holnap este meg koncert.
Na dejó holnap, jövőhéten és azután is fellépek. Csodálatos. Hát mindegy. Elmentem Marotti után és a kezembe nyomta pár dalom szövegét.
~De tudom a szövegeket. -mondtam
~Nem baj a biztonság kedvéért. -mondta
~Jólvan
Elénekeltem neki az összesett, akkor láttam meg, hogy Karol ott áll és néz, sose szokott bejönni, na meg nem ide jár hanem Rolleres, ezt nagyon nem értem. Én mindig külön figyelmet kapok Marottitól ami meg is látszik, mert ami nem tetszik neki azt nekem elmondja a többieknek kevésbé, mert nem akarja őket megbántani. Na meg nagyon sokat van velem szervez nekem mindent. Odamentem Karolhoz.
~Szia. -mosolyogtam rá és ekkor felébredt valami bennem, ami általában Mechinél szokott.
~Szia -mosolygott visza.- Minden oké?
~Persze, hogy hogy itt vagy?
~Csak gonodoltam benézek ide milyen is ez a hely -mondta
~Hogy tetszik? -kérdeztem
~Gyönyörű. Lehet jelentkezni? -mosolyodott el
~Persze -elkísértem az igazgatóihoz- Akkor majd a Rollerbe
~Majd ott. -mosolygott rám és bement
Visszamentem Marottihoz, aki azt mondta mára elég lesz tehát mehetek haza hála. A parkon keresztül mentem haza és halottam, hogy egy ismerős hang megszólít a hátam mögött.
Hátrafordultam és Mechi állt elöttem. Akármilyen én nagyon szeretem.
~Merre? -kérdezte
~Hazafele megyek. Jössz?
~Megyek
Ketten mentünk tovább az út nagyjából szótlanul telt. Aztán Mechi megfogta a kezem, hát nagyon is furáltam mert miért pont én, de legbellül örültem is neki.
~Ugye nembaj? -mosolygott rám
~Dehogy is.
~Akkor mondanom kell valamit.