Egy sztár élete

39.rész

~Rendben. -mosolygott rám
Hazáig elkísért és még be is jött velem. Mindenki ott ült nálunk aki számított. Azt nem tudom, hogy miért de nagyon várták, hogy felébredjek, talán 2 hónap tényleg sok volt.
Ruggero szemszöge:
~Végre-kezdték egyszerre a többiek és ekkor köztük ott ült apám és Leonardo is az öcsém, ők egyáltalán, hogy kerülnek ide és megint mit akarnak?
Apám jött oda hozzám.
~Hála jól vagy -ölelt meg mintha régebben mi sem történt volna én meg kiszabadultam nagy nehezen a kezei közül, mert akit nem szívesen látok na az ő és Leonardo.
~Mit kerestek itt? -kérdeztem
~Eljöttünk, mert aggódtunk miattad. -válaszolt kissé borzalmas hangnembe
~Nem volt semmi értelme, nem lesz minden probléma ettől megoldva.
Ebben a pillanatban rájöttem milyen nap van ma, nem más,mint Karol szülinapja, csodás 2 hónapig kórházba feküdtem, az apám itt van Leonardoval Karolnak meg semmit se csináltam szülinapjára. Ez borzalmas.
~Minden oké? -jött oda Karol
~Persze, viszont apáméknak itt semmi keresnivalójuk, úgyhogy mehetnek -néztem apámra és Leora
~Ha ezt akarod -ekkor kimentek az ajtón és nem bántam meg.
Tini odajött hozzám.
~Rugge beszélhetünk négyszemközt? -kérdezte
~Persze. -arrébbmentünk- Minden oké?
~Igen csak annyit akartam mondani, hogy elintéztünk mindent Karol szülinapjára helyetted ne izgasd magad este majd elhozod a címre és mindannyian ott leszünk -mosolygott rám és átnyújtott egy cetlit
~Köszönöm -pillantottam rá hálásan
~Szivesen, hiányoztál -ölelt meg én meg visszaöleltem.- Na gyere vissza ne legyen feltünő.
~Okés -visszamentünk a többiekhez, ők meg elmesélték, mik történtek. Hát az biztos, hogy sokmindenről maradtam le.

Karol szemszöge:
Ma van a szülinapom, viszont engem az se nagyon zavar, hogyha Ruggero nem vesz nekem semmit, mert ő itt van mellettem. Ő annyira boldogsággal tölti el a szívemet, ránézek és csak vidámabb leszek, mellette nem lehet szomorúnak lenni, mert észreveszi, egyszerűen ő Ruggero az életem szerelme.