Egy sztár élete

45.rész

~Most pedig légyszíves hagyj és menj el.
~De Ruggero.
~Mechi tűnj el! -néztem rá
Mechi elment és nagyon egyedül maradtam persze nem is bántam. Megfogtam az egyik gitárt és elkezdtem gitározni. Hiába sehogy sem mentek ki a fejemből ezek a rosz dolgok. Talán visszakéne mennem Olaszba? Ekkor Valu jött oda.
~Ruggero minden rendben?
~Nemtudom talán, de téged miért is érdekel ez? -néztem rá.
~Figyelj együtt korizunk és ha ez hatással van a versenyre az úgy rosz.
~Nem lépek fel azon a versenyen, átgondoltam.
~Hogy mi? -rámnézett- Ruggero nélküled nem nyerünk.
~De igen, viszont én ma elmegyek.
~Felejtsd el! Ruggero kellesz ide és a versenybe is.
~Sajnálom, sok sikert nektek.
Hazamentem.
~Ruggero úgy halottam elmész -állt az ajtóban German.- Igaz ez?
~Igen, igaz. Nem tudok már itt lenni. Majd ha helyrejöttek a dolgok visszajövök.-Indultam fel és az ebédlőböl meghallottam egy számomra nagyon ismerős hamgot, már csak a hangjából is felismertem.
~Miattam?
~Karol menj el, nem kértem, hogy gyere ide.
Ekkor odajött hozzám.
~Ruggero szükségem van rád. -nézett rám könnyes szemeivel.
~Ezt mond az új barátodnak Michaelnek. -Fordultam meg
~Ruggero Michael nem a barátom érted?
~Hát hogyne veszem észre.
Ekkor Karol betolt egy szobába.
~Elmagyarázom -Nézett rám
Elkezdte mondani, hogy valójában nincsnek is együtt, csak Michael akarja azt és el akarja mellőlem szedni Karolt, mert azt hiszi én valami olyat csinálok vele amit nem kéne és hiába próbálta elmagyarázni neki, hogy nem lesz baj, mindenkinek azt mondta inkább hogy együtt vannak.
~Kérlek bocsáss meg
Ekkor megöleltem és megpusziltam a homlokát.
~Tudtam, hogy te sose tennéd ezt.