Egy sztár élete

22.rész

~Igazság szerint nem tudom mit érzek szeretem Mechit, de Karolt is, de Mechit talán jobban és fáj hogy így látom Karolt. -Néztem rá segítségkérően
~Figyelj én csak annyit tudok mondani, hogy azt tedd amit a szíved diktál. -mosolygott
~Köszönöm -megöleltem

~Ugyan nincsmit - visszaölelt
Ekkor belépett az apám megint nem értettem, de már nagyon nem érdekelt mit akar. De gondoltam, megint haza akar vinni vagy valami ilyesmi... Hát az biztos, hogy nehéz életem van. Na mindegy is hagyjuk...
~Én inkább kimegyek -mondta Tini
~Ne -mondtam ki kicsit hirtelenül és meg is bántam
~Ruggero Pasquarelli azonnal beszélnünk kell kettesben -emelte fel a hangnemét apám
~Nem fogok kimenni -szólt bele Tini mert a hangneméből halotta, hogy talán ebből sokkal több lesz mint beszélgetés
Esküszöm ott abban a percben elkezdtem félni apámtól szikrákat szórt a szeméből rám és Tinire is tudtam,hogyha Tini ott marad rontunk a helyzeten.
~Menj nem lesz baj -mondtam ki végül pedig egyáltalán nem így gondoltam
~Biztos? -nézett rám
~Igen -ekkor kiment és becsukta az ajtót.
Beszélgettünk aztán apám olyat tett, amit soha az életbe nem fogok neki megbocsájtni. Úgy felpofozott, hogy azt se tudtam hol vagyok na erre már feljött Leo és átjött Mechi is. Csak kapkodtam a fejem Leo, Mechi és az apám között. Úgy megalázott minden előtt utánna még fel is pofoz. Hirtelen a falhoz szorítottam, de nem volt képem semmit se csinálni vele és láttam Mechi megint Leoval "szövetkezik" vagy mit csinálnak ezért inkább elmentem.
~Ruggero! Még nem fejeztük be -kiabálta utánnam az apám.