-Lüktet a farkam- szólalt meg egy hang a bokorból, mire Taehyung ijedt tekintettel szuggerálta a helyet, ahonnan származott a hang.
Jimin a bokorhoz baszott egy doboz Durexet, ami eltűnt a bokor rejtekeiben. Miután ezt tette, elkezdett szomorkodni, hogy az volt az utolsó doboz, ami nála volt.
- Miért fontos az, hogy az volt az utolsó? - Kérdezte Einstein Kook, aki mindent tudni akart.
- Mert ha esetleg ismét összetalálkoznánk perverz, aberrált ringyó Teletubbiekkal, akkor ne a drága viagrát tukmáljuk rájuk, hanem a gumit! - lengette maga mellett idegesen a kezeit Jimin, mire Jungkook megragadta mindkettő kezét, és lefogta.
- A viagra elfogyott. És a gumi is drága, nem kell az nekünk, anélkül is lehet akármit csinálni. - mondta Yoongi, majd egy perverz mosolyt ejtett Jungkookra, aki éppen lefogta Jimin kezét.
Kookie felemelte a feje mellé védekezően mindkét kezét, egy amolyan "nem vagyok homokos" szerűen, amire Yoongi ejtett egy 'Persze-persze'-t, majd legyintett és követte a többieket.
---
Elérkeztek egy olyan helyszínre, ami hasonló a foserdőhöz, de mégsem foserdő volt. Nem annyira büdösek a növények, mint az erdőben, hanem inkább sajtszagúak. Jungkook fintorogva fogta az orra elé a plüssnyulat, azon keresztül szűrve a kevésbé bűzös oxigént. Mindenkinek sajgott a lába a sok sétától, főleg hogy a játék olyan dimbes-dombos, hogy csak na.
Namjoon ismét talált egy ládikát az egyik sajtszagú cserje rejtekeiben, amit kiemelt, és kivette belőle a levelet.- Remélem szeretitek a sajtot! Lehet, hogy találkozni fogtok az erdő jellegzetes lakóival, a Subidubi pónikkal. Próbáljatok meg kedvesek lenni velük, mert kissé neveletlenek. -olvasta fel a levelet Namjoon, amit a felolvasása után unott fejjel darabjaira szaggatott.
-Mi a gecikkel? - kérdezett vissza Yoongi értetlenül, majd egy kevésbé bizalmas arcot vágott a többiek felé.
- Subidubi pónik! - dünnyögte Jungkook a plüssnyúl picsája alól, ugyanis pont a seggét nyomta oda az orrához. Úgy mondta a 'Subidubi póni'-kat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy léteznek ilyenek. Bár el is hiszem hogy Jungkook így reagálta le, mert Jimin szerint egész nap My Little Pony-t néz a minimaxon.
[...]
Jin kiáltás szerű zajokra lett figyelmes. Nem is kiáltás, inkább ordibálás. De ezúttal nem öröm, hanem bíztató kiáltásokra. Vagy tudja a bánat.
Jin intett egyet, hogy kövessék őket. Az egyetemisták követték Jin utasításait, és ismét csak egy terebélyes cserje mögé rejtőztek, és hallgatóztak, merről jöhet a hang.
Egy kis időbe tellett, mire rájöttek a hang irányára. El is indultak halkan arra, amerről a hangokat hallották.
Namjoon minden egyes faágra rálépett, ami hatalmas reccsenéssel tört ketté, Jimin pedig beleugrált a falevél-gombócokra mint egy gyerek. Mindezek hatalmas hangokat hallattak. Jin nem akarta őket tarkón baszni a serpenyővel mert az is hatalmasat csattant volna, hanem inkább elhallgattatta őket egy szimpla 'kuss'-al, majd léptek tovább. Természetesen hiábavaló volt a lekussolás, ugyanúgy ráléptek minden egyes faágra és a ropogó falevelekre is. A legtürelmesebb, azaz Jin odalépett hozzájuk, és mindkettőjük tarkójára rávert a serpenyővel, amitől kongott az erdő.A hallott hangok elhallgattak, parázni kezdett a hét okos és gyönyörű férfi. Miért hallgattak el azok az ordibáló valamik? Itt indiánok is laknak? Vagy netán szopófantomok élnek a sajterdőben?
Jimin az ujját a szája elé emelte, próbálta csitítani a népséget, hogy aggodalomra semmi ok. Jungkook a nyakába rakta a nyulat, és ott hordozta. Yoongi hátulról teledobálta a plüssnyúl fejét homokkal, amiből persze jutott Jungkook fejére is. Yoongi szerintem nem csípi a plüssnyulakat.
Jin fenyegetőzően maga elé emelte a serpenyőt, mintha az meg tudná őt védeni a világ minden bajától. Ám nem számított arra, hogy egy pata (igen pata) kinyúl a bokorból, és kiüti a kezéből a serpenyőt.- Hé! -kiáltott fel Jin, mire a serpenyő után vetette volna magát, mire egy másik pata elhúzta azt, és a bokorba veszett.
Jin elkezdett pánikolni hogy az ő egyetlen kis serpenyőcskéje a bokorban veszett, mert lenyúlta tőle egy pata. A többiek röhögni kezdtek, ugyanis nem látták a történteket. Jin mérgelődött, hogy már pedig ez így történt, de a többiek ismét csak hangos nevetésbe kezdtek.
Ismét ropogó, kopogó hangokat hallottak a bokrokból, amik egyre erősödtek. Miközben Jin kutakodott a bokorban a serpenyője után, egy pata leütötte őt (ő utána pedig a többieket is).[...]
Amikor észhez tértek, egy faházban voltak bezárva mind a heten egy ketrecbe. Ugyan azokat a hangokat hallották, amiket az erdőben. Amint kinyitották a szemüket, 11 brutál ocsmány büdös és sárga pónilóval találták szembe magukat.
-Subidubi pónik vagyunk, egész nap punnyadunk, pöcsünk van, tehát szopunk, mi nem baszakodunk! - mondták a rusnya pónik majd adtak egymásnak egy pata-pacsit.
A fiúk sokkolt tekintettel mérték föl a pónikat, akik elég nagy mérettel rendelkeztek, és izgalmi állapotukban voltak. Fúj.
- Mit tegyünk velük? - kérdezte a legdagadtabb ló.
- Szopjuk le őket! - mondta a kis girnyó.
Jimin elkezdett vihogni, mint a fakutya. A pónik értetlen pillantásokkal díjazták Jimint. Lehet hogy Jiminnek tetszik az ötlet, hogy leszopja őket 11 szexéhes póniló? Hmm. Valóban felettébb izgító Park Jimin.
Jungkook elővett a zsebéből egy Hercegnős dobozt. Kinyitotta, majd elővette a benne rejtező parfümöt, amiből fújt jóóóó sokat a szopófantom pónilovakra, amik átváltoztak My Little Pónikká, vagy mi a gecikké.
- Kérlek, engedjetek ki minket! - kérlelte őket Kookie cuki hangon, majd az immáron ártatlan kis pónik kieresztették őket.
A többiek nem tudták, hogy mit mondjanak. Szóval ettől olyan babaszagú Jungkook.....
(amúgy az a bokor egy Subidubi vagy miageci póni volt. xdd)
---
Most is nuku fantázia volt ebben, de sebaj, remélem nem haragszotok és ennek ellenére tetszett. Kaptok egy kexi Jimint, csak úgy.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hét balfasz története - [BTS ff][BEFEJEZETLEN]
Fanfic- Srácok... Hol vagyunk? - Tae kérdően végigmérte a társaságot akik legalább annyira képben voltak mint ő maga. Jungkook remegő kézzel tartotta a kezeiben a játékleírást. Jin türelmetlen tekintettel megbökte Jungkook-ot, hogy olvassa fel a papírfec...