Hét balfasz története - [BTS ff][BEFEJEZETLEN]

12.

- Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte! Annak aki megtalálja, csókot adok érte! - dalolászott Jungkook ismét boldogan. Már kezdjük azt hinni hogy minden fejezet  Jungkook énekével fog kezdődni. De akkor legalább már lenne egy húsvéti nyulas vers.

Jimin belenyúlt a nadrágzsebébe, előhalászott egy zsepit, és Jungkook előtt meg is lengette az anyagot.

Jungkook és Jimin persze vigyorogtak egymásra mint a tejbetök, azt várva hogy ki kezdje a csókot.

Végül Yoongi megelégelte a két egy egymást fixírozó fiút, és megragadva mindkettő fejét összenyomta az ajkukat.

Ez körülbelül úgy nézett ki, mintha összecsaptak volna két cintányért, de persze lassabban hogy ne törjön el mindkét fél orrnyerge.

Jimin ugyebár Jungkook karjaiban úgy festett, mint egy kis hableány akit megmentettek.

Tae Botonddal a bottal játszadozott. Éppen megvitatták hogy mennyi ideje nem fingottak, meg hogy milyen a szexualitásuk.

-Tudod Boti, én már régóta úgy érzem hogy meleg vagyok, de ne mondd meg senkinek! - ordította rá szegény Botira a tényeket, akinek még a levél is leszakadt a 'testéről'.

A többiek csak röhögtek persze. Fény derült az igazságra. Maguktól ki sem találták volna.

- Sájlilálálá, fent a magasságos, kinek a Viagra sem hatásos....

Hallatszódott az ének a bokrosból. Reméljük hogy ezek nem a Subidubi pónik húsvéti változatban.

Hobi ijedten ugrott fel Yoongi karjaiba, aki szintén rémületében el is dobta szegényt, utána pedig felsegítette a földről és le is porolta.

Jin kivette Tae kezéből Botit, majd odasettenkedett a bokrokhoz.

A bokorból kiugrott két nyúl.

-Sziasztok! Én vagyok Oda, ő pedig Vissza. - jelentette ki Oda, a rózsaszín húsvéti nyúl.

-Odanyúl és Visszanyúl? Hozzányúl nincs? - vihorászott Taehyung aki jót szórakozott a két nyúl nevén.

-Ami azt illeti, van olyan is, csak Hozzá az a húsvéti faluban van.

A nyulak egy pillanatra megszállottan nézték Jungkookot.

-Ő... Ő úgy néz ki mint mi! Hozzátok! - intett Odanyúl, majd a nyúlhorda el is vitte magával szélsebesen Jungkookot.

A fiúk már lihegve-futva követték a tömeges nyúlcsapatot, akik a semmiből felkapták a maknae-t és elvitték magukkal. Jimin sírdogált hogy soha az életében nem lesz férje, ha elvitték Jungkookot. Persze Jin vígasztalta őt, hogy Jungkook előkerül és örökre szeretni fogja őt, és látszólag meg is nyugodott.

-Tehát lesz férjem? - örült meg Jimin, akinek talán még egy csillanás is látható volt a szemében.

- Nem. - bökte rá az egyszerű választ Yoongi, aki már kissé unta a szerelmesek, de jót szórakozott rajtuk.

Mindeközben Jungkook....

Engem elvittek ezek a barom nyulak. Igaz, első látásra tökre kedvesnek tűntek, de lehet hogy csak faszhiányosak és azért hízelegtek itt nekem hogy beléjük helyezzem a jogart, de én csak Jiminbe vagyok hajlandó beletenni.

Várj, ezt most komolyan kimondtam a gondolataimban?

Áh, mindegy.

Miközben Jimin bársonyos tapintású seggéről és a keze megkéréséről ábrándoztam a cipelésem közben a méterest birtokló plüssnyulam felakadt a fára. Próbáltam szép szóval megállítani ezt a sok tuskót, de lehetett ezekre számítani mint hintaló után a lószarra.