SZENTSÉGTELEN

RETORZIÓ

A paradicsomban. Isten a távolból nézi leláncolva, ahogy Ádám és a Sátán a tudás fája alatt enyelegnek

SÁTÁN Nézd, milyen szép ez a gyümölcs, Ádám! Oly' zamatosnak tűnik, oly' édesnek. Miért nem veszed le nekem?

ÁDÁM Levenném, de nem való ez nekünk, embereknek. Csak az Úr eheti, nékünk mérgező.

SÁTÁN Nem mérgező az, dehogy. Az Urad csak azért mondja ezt, mert nem akar osztozkodni e finom eleségen. Ilyet esznek majd gyermekeink a görög korban. Nektárt és ambróziát fognak dőzsölni és vedelni. Gondolj csak bele! Hátukon fekszenek majd az urak, nőik pedig rájuk ülve nyögnek, amíg egy rabszolga a szájukba teszi ezt a finom gyümölcsöt. Nekik pedig semmi bajuk nem lesz ezen a világon, de semmi ám. Csak még kéjesebben fognak sóhajtozni, még szebben, még magasabb s lágyabb hangon. Nyögnek és nyelnek majd.

ISTEN Ne hallgass rá, Ádám! A nőszemély gonosz, bár én nem ilyennek teremtettem.

ÁDÁM Én nem merem ezt megtenni. Mi van, ha tényleg rángatózva halunk meg tőle? Akkor az Úrnak újjá kell teremteni minket és én milyen soká nem foglak látni, kedvesem.

Beletúr a Sátán hajába, ujjai között bomlanak szét a hosszú, barna, hullámokban omló tincsek

SÁTÁN Nem akarok tőled elszakadni, Ádám, de mégsem maradhatunk így örökké, mint a jószágok.

ÁDÁM Félem a halált, Éva. Hiába kötöztük meg, ő az Isten. Ha még ezt is ellene tesszük, amint kiszabadul, megöl bennünket. Vagy ha igazat mondott? Ha ez az alma valóban az emberi test kárhozata, akkor újra, hosszú napokon át az Úr lábai között ülök majd anélkül, hogy felfognám, én nőre vágyok, én rád vágyom, Éva.

A távolban Isten hangos sírásba kezd, Ádám meghallja

ÁDÁM Mi ez a hang, szeretőm? Mintha Ő sírna...

ÉVA Senki se sír, senki se. Csak az én keblem, ha nem veszed le azt a pirospozsgást.

ÁDÁM Ám legyen, együk meg. De ha nem látlak többé, tudd, szerettelek. Elárulom érted az én Istenemet.

ISTEN Ne tedd, Ádám! Könyörgöm ne! Nem akarom újra a boldogtalan arcod látni. A karomban foglak tartani, te pedig remegni és zokogni fogsz. Nem fogom érteni, miért vagy olyan szomorú. Ha megöllek, én is veled halok. Én vagyok a kezdet és a vég, de hány kezdet és vég van! Belebetegszem majd a fájdalomba. Nekem nincs halál utáni nyugalom, Ádám. Csak örökös újjászületés, örökös létezés. Hiába én hozom e világ törvényeit, egy nem létező gondolatairól nem tudhatok. Újabb szeretőm leszel más név alatt, nem fogok emlékezni a mostra. S ha véletlenül mégis Ádámnak keresztellek, amíg nem mondod, hogy teremtsem meg Évát, nem fogom. Vágyott a szíved a gonoszságra, egy csábos szeretőre, akivel azt tehetsz, amit én tettem veled, de ha egyszer újonnan tartalak a karomban, nem emlékszem majd ezekre a szavakra. Hogy foglak akkor megkímélni a fájdalomtól? Ádám, úgy szeretlek, hiszen az én örökös lelkemből vagy, lemondtam rólad a boldogságodért, megteremtettem a rosszat is, és most ez a rossz megfoszt téged gyönyörű lelkedtől!

SÁTÁN Legyen a tiéd az első falat, Ádám, hiszen te vetted le. Megérdemled.

Ádám elmosolyodik és beleharap

ÁDÁM Megettem, jaj Istenem, megettem! Megnyílt a szemem, hogy milyen szörnyűséget tettem ellened, megnyílt a szemem, hogy elárultalak, Uram!

Kihull a kezéből a gyümölcs és a földre pottyan. Ádám meghallja Isten szavát és futásnak ered, hogy eloldozza az Urat

SÁTÁN Édes a gyümölcs, ha mások teszik elébed.

Beleharap

ÁDÁM Ó, Uram, hogy elvágták a kezeidet a kötelek. Jaj, mit tettem veled!

Eloldja az Urat, majd átkarolja

ISTEN Azt ígértem, meghalsz, ha ezt teszed, de nem, nem öllek meg. Nem tudlak bántani téged. Ellenben a büntetést megérdemled.

ÁDÁM Büntess meg, hiszen elárultalak.

ISTEN Hagyd el a kertemet. Éva melletted marad, hiszen őt szereted. De én kitépem szerelmemet irántad, nem marad a szívemben más, mint szerelem nélküli szeretet. Isten veled, Ádám! Valahol, a lelkedben veled leszek.

ÁDÁM De mi lesz velünk? Hová menjünk, ha itt nincs tovább?

Isten elfordul tőle

ÁDÁM Jaj, Istenem, mit tettem!

A távolban egy női hang felnevet

___________________________________________

Azt hiszem, ehhez a drámához illik a legjobban, hogy a Szentségtelen kötetbe került. Ez tényleg szentségsértő. Sajnos rávitt a lélek, hogy megírjam, pedig rengeteget gondolkoztam, hogy papírra vessem (akarom mondani elektronikus fehér lapra), avagy inkább temessem el ezt az ötletet. Végül megírtam. Életem második drámája. Az elsőt körülbelül három órája írtam meg, egy oldalas, Kálvinról és Szervétről szól, Sütő András drámájának a továbbgondolása.

Mellesleg tudom, hogy mindkettő borzalmas, de lévén, hogy "erre sem" volt időm, örülök, hogy legalább tartalmilag leírtam. Visszatérek ezennel a tanuláshoz.

Haru