Sarah egyik legjobb barátja egy fiú. Úgy viselkednek egymással mint a barátok. Egyik nam viszont Sarah érzelmei teljesen becsapják a lányt. Nem tudja kiben bízhat. A baráti köréből ugyanis valaki folyamatosan zaklatja.
Egy kórházban keltem. Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt vagy, hogy mi történt. De egy kis idő után ismét lecsukódtak a szemeim.
1 héttel később -Sarah!- kiáltott Blake, és szorosan átölelt. -Mi van? Mi történt? És miért vagyok egy kórházban?- néztem körbe. -Elütö...- kezdte. -Most fáradjon ki uram kérem!- jött be a nővér, és kitessékelte Blake-et. A nővértől is feltettem ugyanezt a kérdést, és megtudtam, hogy egy autó elé rohantam, szerencsére az autós hirtelen fékezett, ezért csak kisebb agyrázkódásom lett. A nővérrel még beszélgettünk egy kicsit, majd Blake visszajött. -Jól vagy? Mikor engednek ki?- hadarta Blake. -Egy kicsit fáj mindenem, de ezen kívül minden rendben.- mosolyogtam- A doki azt mondta, hogy már jövőhéten mehetek, addig pedig felügyelet alatt tartanak.- mondtam. -Sarah! Mi történt veled? Mit csináltál? Most értesítettek, hogy bent fekszel egy ideje!- rontott be az ajtón anyu és apu. -Sarah ügyetlen volt, és egy autó elé szaladt!- momdta Blake. Gyorsan bemutatkoztak egymásnak. Nem így terveztem az első találkozást, de mostmár mindegy. -Igen! Jól vagyok azon kívül, hogy fáj mindenem.- mosolyodtam el újból, de anyuék folyamatosan Blake-et fagadták, hogy honnan ismerjük egymást vagy, hogy osztálytársak vagyunk-e és még ehhez hasonló további kínos kérdésekkel halmozták el a fiút.
December 25. Kedd Végre úgy döntöttek az orvosok, hogy kiengednek. Blake nagyon aranyos volt, minden nap bejött meglátogatni. Már éppen öltöztrm át, amikor tudatosították velem, hogy karácsony van. Nagyszerű. Igazából nekem már az egy ajándék, hogy elmehetek innen. Szerintem fogytam nagyjából 5 kg-ot, mert nem igazán ettem az itteni "kaját". Alice, Emily és az összes többi osztálytársam mindössze egyszer látogattak meg. Meglepődtem azon, hogy Logan egyszer sem tette be a lábát a szobámba. Biztos valahol már javában ünnepel.
Jövőhéten már , sőt szombaton is be kell mennünk a suliba. Nem tudom, hogy miért, meg azt sem tudom, hogy valóban megyek-e, de mindenesetre fel kell kötnöm a gatyát. Az orvosok utasítására jó melegen felöltöztem, (nem értem miért kellett ilyen melegen, nem vagyok náthás,és még csak el sem tört semmim) és azonnal elhagytam a szobámat. Én egyébként nem hallgattam a dokikra, és csak azért nem öltöztem be öt tonna ruhába. Ruhám:
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Anya értem jött a kocsival a kórház elé, de egy szót sem szólt hozzám, azzal az indokkal, hogy túlságosan fáj most a torka. Na persze. Ki hiszi ezt el? Valamiért tuti berágott rám csak nem tudom, hogy miért.
Otthon lecuccoltam, és rögtön azzal indítottam, hogy felhívtam Alice-t. 📞 -Szia! Hallom kiengedtek!- a hangját egy cseppett idegesnek hallottam. -Szia! Igen!- mondtam neki boldogan. -Már bezsélni akartam veled! Nem gondolod, hogy kicsit túlzásba estél?- kérdezte. -Nem értem, mire gondolsz? Mivel estem volna túlzásba?- egyáltalán nem értettem semmit. -Értem én, hogy utálsz a Logan-es cucc miatt, de azért nem ez a megfelelő dolog arra, hogy megszabadulj tőlem!- mondta a magáét, kérdéseimmel nem is törődve. -Nem utállak, mellesleg nem akarok megszabadulni sem tőled! Honnan szedted ezeketa baromságokat?- kérdeztem mostmár én is dühösen. -Jajj! Ne játszd már itt az ártatlant!- förmedt rám, majd letette.
