Sarah egyik legjobb barátja egy fiú. Úgy viselkednek egymással mint a barátok. Egyik nam viszont Sarah érzelmei teljesen becsapják a lányt. Nem tudja kiben bízhat. A baráti köréből ugyanis valaki folyamatosan zaklatja.
-Nem mehetnék egy olyan helyre ahol nincsenek ott a szüleid?- kérdezte Logan szinte suttogva. -De, ott van fent a szobám! Menjünk fel oda!- mosolyogtam kicsit erőltetetten. Felvezettem lassan a szobámba, félve kinyitottam az ajtót, és máris Logan szeme elé tárult az én borzalmasan lányos szobám. Logan becsapta az ajtót, mit sem törődve a vilagos lila falammal, közben leültetett az ágyamra. Kicsit közelebb jött, majd ő is leült mellém. -Tehát! Öhm... Sarah! Mondanom kell neked valamit!- kezdte nem túl biztatóan. -Ami azt illeti, nekem is. Mármint én nem mondani, hanem kérdezni akarok valamit!- jelentettem ki végül én is. -Kezdd te!- vágta rá rögtön. -Nem. Nyugodtam mondd te először! -Mondd csak! -Mondd te! -De hisz te vagy a lány! Kezdd te!
Itt vitatkoztunk továbbra is, mire végül feladta és bizonytalanul elkezdte. -Na tehát csak annyit szerettem volna mondani, hogy sajnálom!- nézett le rögtön. Csak hogy nem a földre, hanem a melleimre vetette a pillantását. -Akkor inkább a földet pásztázd!- mordultan rá. -Bocs!- húzta félmosolyra a száját. -De amúgy miért is kérsz bocsánatot?- most jutottam el odáig, hogy feldolgozzam amit mondott. -Á mindegy hagyjuk! Csak annyi, hogy sajnálom a kórházat, meg ezt az egészet! Az üzenőt!- bökte ki óvatosan. -Jaj. Az már rég volt! Már jobban vagyok!- veregettem meg nyugtatóan a vállát. -Még valami van!- erre felkaptam a tekintetem. -Mi van még?- kérdeztem. Éreztem ahogy a szívem a torkomba ugrik. -Én voltam!- ennyi! Ennyit mondott. -Mi voltál te?- kezdtem sejteni a dolgokat, de szerettem volna az ő szájáből hallani. -Én voltam! Én írtam azokat a leveleket. Én hívtalak a főtérre! Én miattam kerültél a kórházba! Miattam van ez az egész!- szomorodott el hirtelen! Sírd már el magad Logan. Olyan ARANYOS amikor egy korod beli pasi sír. -És mit akartál annyira mondani? Mert azt írtad az egyik kis papírra, hogy fontos mondani valód van. Itt az idő, bökd ki!- kicsit játékosan meglögtem. -Öhmmm! Most mennem kell!- rohant volna el, de az ajtó elé álltam, ezzel állva az ő útját. -Mondd meg! -Nem akarom!- ellenkezett. -Logan! Légszíves! -Mondom nem! -Én meg mondom, hogy de! -Nincs semmi! -Ahhhaaaa persze... -Mondom, hogy nincs semmi! -Logan! -Hát.... -Hát mi?- kezdtem kicsit ideges lenni. -Azt akartam mondani, hog.... -MIT???? -Ezt!- mondta, majd az ajtóhoz szorított, és ajkai az enyéimre tapadtak. Próbáltam magamtól ellökni, de egyre jobban szorítatta a derekam. Simogatni kezdte a hátam. Amikor elhátrált tőlem, dörömbölni kezdtem az ajtón. Logan ezt meghallva visszarántott, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Az ajtóm előtt Blake hangját hallottam. Nem is haboztam egy percre sem. -Blakkkeeeeeee!- kiabáltam. Ez után nyílt is az ajtó, Blake belépett rajta, kirántott Logan mocskos kezei közül. Megakartam ölelni, de azt mondta ezt majd ő elintézi, és leküldött. Nem akartam ilyen kedvében magamra haragítani, ezért szótfogadóan leindultam. Már semmit nem hallottam, csak kiabálásokat. -Jól vagy?- kérdezte apa. -Hülye barom! Akkor ezért került, mert félt bevallani az igazat. De ezt egyáltalán nem így kellett volna neki megmondania. Talán megszerettem volna, de így még jobban utálom!- szipogtam dühösen. Apa megértően bólogatott, és egy emberként néztünk a lépcsőre. Blake elzavarta Logan-t, és ő még sak most jött le. Egy kicsit azért aggasztó, hogy két fiú volt a szobámban, de mindegy. Blake aggódóan elém állt. -Figyelj! Nincs kedved ma nálam aludni? Persze csak ha a szüleid is beleegyeznek. -Hát... Öhm... Nem tudom. Apa?- félve fordultam apa felé. Ő igazán nem díjazza az ilyen kérdéseket. -Hát figyelj... Ha anyád megengedi, akkor nekem is oké.- nem volt túl őszinte. -Anyaaaaa! Ott aludhatok egy éjszakát Blake-nél?- kiabáltam át a konyhába. Anya éppen főzött. -Mehetsz! Hisz hétvége van!- mosolygott anya, majd elkezdte kavargatni az ebédet.
Blake nyugodtan várt lent. Én gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy átöltözzek egy kicsit lazább ruhába. Közben felhívtam Alice-t. Akartam Mandy-vel és Chloe-val is, de ők nem vették fel, úgyhogy inkább feladtam. Gyorsan egy levegővel elmondtam neki mindent, amit csak tudtam. -Hű! Nem gondolod, hogy akar valamit tőled?- kérdezte gyanakvó mosollyal a képén. -Mit akarna tőlem?- nevetek, és közben öltözök a KAMERÁN KÍVÜL. -Hát... érted. Lehet, hogy többet érez irántad mint legjobb barát- mostmár biztos, Alice rémeket lát. -Nem! Nem! Simán csak azért akarja, hogy ott aludjak, mert.....- őszintén szólva, fogalmam sincs, miért akarja az ott alvást.- Mert meg akar védeni Logan elől.- rögtönöztem egy választ. Alice kérdőn nézett rám. El is felejtettem, hogy neki még erről nem is meséltem, de mostmár nincs idő rá. Blake ki tudja mennyi ideje vár rám ott lent. Gyorsan letettem, még elvégeztem az utolsó simításokat és lementem Blake-hez. Ruhám:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Blake háza előtt megálltunk, kikutatta a hátizsákjából a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és máris szemem elé tárult a csodás nappali. Szemben velem egy tükör volt. Odaléptem hozzá, belenéztem. A szemem körül már csak egy halvány lila folt van. Ezek szerint elég ehhez három nap, hogy vissza húzódjon. Mondjuk nem volt egy nagy "baleset", de azért elég ronda volt.
-Anyumék elmentek valami csapatépítő cuccra!- legyintett. Lehuppant a kanapéra, bekapcsolta az Xbox-ot, és máris elvesztettem őt. Unatkoztam. Bármikor kérdeztem tőle valamit, csak hümmögött egyet és folytatta.
Felmentem az emeletre. Három szoba ajtaja volt a folyosón. Az első fehér ajtóra gyöngybetűkkel volt ráírva: Blake szobálya! Kopogj!!!!!!-_-
Mivel Blake most lent van, lassan, óvatosan kinyitottam az ajtót. A szoba sötétkék színű. Az egyik sarokban egy gitár volt. Az ágyán pedig egy könyv szerű valami. Lassan odalépkedtem, kinyitottam a NAPLÓT? Egy kicsit beleolvastam.
1. Fejezet Kedves Naplóm! Áh ez tök butaság. Anyuéktól kaptam ezt a naplót. Nem fogom használni....
Egy kicsit tovább lapozgattam.
31. Fejezet Nem tudom az érzelmeimet tovább rejtegetni. Van egy lány az osztályban..... Egyszerűen imádom a leg
-Te mit csinálsz itt bent?- mordult rám Blake. Megrezzentem. Gyorsan becsaptam az irományokkal teli füzetet.
Sziasztok! Először is Boldog újévet mindenkinek! (Tudom kicsit későn mondom) Másodszor pedig sajnálom, hogy ilyen régen volt rész!
