Barátságnak indult (B. G. fanfiction) /SZÜNETEL/

Utálom!!!!!

Március 21. Csütörtök
Ma reggel izgatottan keltem. A mai nap egy "különleges" nap. Március 21., ami azt jelenti, hogy (tegnap este jött vissza) ma találkozhatok végre Blake-el. Mármint ez nem olyan nagy hír másnak, de nekem valamiért nagyon az.
Egyébként ez idő alatt nem jöttek üzenetek. Egy kicsit fura, de különösebben nem érdekelt.
Gyorsan lementem a lenti fürdő felé, de anya megállított.
-Ugye van a Blake! Mondtad még múlt hónapban, hogy eléggé lerontotta a tanulmányi eredményeit. Nem szeretném, ha miatta te is rossz tanuló lennél!- csóválta a fejét.
-Anya! Nyugi már!- nyugtattam. Amióta az egyik nadrágom zsebében megtalált a sok közül egy cetlit, azóta annyira félt, hogy lassan még azt sem engedi meg, hogy levegőt vegyek.
Besétáltam a fürdőszobába, de anya jött utánam.
-Khmm! Anya! Kimennél? Vagy szeretnéd megmosni a hátam?- kérdeztem gúnyosan.
-Zuhanyzol?- lepődött meg.
-Mit gondoltál, mit csinálok egy fürdőszobában?- tártam szét a karom.
-Hát nem is tudom.... Talán pisikélni vagy kaksikálni?- kérdezte.
A homlokomra csaptam egy nagyot és kizavartam a fürdőből. Nem elég, hogy elfogok késni, de még le is éget a tüköképem előtt. :'(
Ruhám:

Kisétáltam a fürdőből, de anya nagyon megijesztett. Az ajtó előtt várt vérfegyasztó mosollyal az arcán.
-Igen?- kérdeztem. Már nagyon sietnem kéne a suliba.
-Beszélnem kell veled!- nézett rám anya.
-Nekem is van kedvem cseverészni, de sajna nem lehet, mert el fogok késni.- mondtam kapkodva.
-Voltam az iskoládban!- nézte folyton a lábát.
-Beiratkoztál, hogy még többet lehess velem?- forgattam meg a szemem.
-Hahaha nagyon humoros vagy!- mormogott anya és felment.

Alice már a kapuban várt. Kimentem hozzá, és együtt indultunk az iskolába.
-Mi a baj?- kérdezte aggódóan Alice.
-Semmi, csak anya túlaggódik pár dolgot!- sóhajtottam.
-Értem!- bólintott megértően.
Nem hiszem, hogy érti, ugyanis a szülei elváltak és az apjával él. Az apja pedig nem félti semmitől.

Tesi az első! 😒
A tanár nincs itt ezért egy helyettesítő jött le értünk a tornaterembe. Megfújta sípját, ami azt jelezte, hogy sorakozó.
-Három csapatkapitány lesz! Aki nem szeretne focizni az menjen fel a lelátóra!- kiabált a helyettesítő. Csak a lányok kezdtek a lelátó felé sietni.
A három csapatkapitány Blake, Logan és Jason lett.
Blake csapata tele volt, viszont a másik két fiú csapatába kellett volna még egy-egy ember.
A tanár meg akarta kímélni a lányokat a focitól, de a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy csatlakozzon még kettő lány. Maggie rögtön lóbálni kezdte a kezét. Be is állt Logan csapatába. Két oldalról Chloe és Alice megragadták a karom, és a levegőbe tartották.
-Remek! Gyere!- szólított a tanár.
A lépcsőn menet még egy kérdő pillantással néztem a lányokra, akik tátogtak, de semmit nem tudtam leolvasni a szájukról.
Beálltam Jason csapatába, látszólag örült neki. Na mindegy.
Egyébként csak szólok.... Pocsékul focizok. Hátul elleszek valamivel. A csapatom nem nagyon jár jól velem.
Blake csapata (piros csapat) felment a lelátóra és helyet foglaltak. Mi Logan csapata (zöld csapat) ellen játszottunk. Mi a kék csapat voltunk.

***

5-3- ra vezet a zöld csapat.
Mindenki a fülembe orfibált, hogy vigyázzak a labdára, mikor a lábamhoz gurult a labda. Nem tudtam, hogy kinek passzoltam, de nem egy csapattársamnak az is biztos.
Majd egy kis ordibálás, hogy ,,Jajj Sarah de béna vagy!" vagy ,, Ezt nem hiszem el" de a legbosszantóbb az a
,,Nem lehet cserélni?" mondat volt.
Pont a labdára néztem, ami tökéltesen a szememet találta el és úgy ment be. A földre estem, fogtam a szemem és könnyeztem. Nem vagyok egy gyenge lány, de ez most fájt.

A lépcsőről gyors lépteket hallottam, mintha valaki futna. Gondolom Alice, Chloe, Mandy vagy Alisa az.
Még pár másodpercet nyöszörögtem és máris Blake, Jason, Brendon valamint Donald guggolt körülöttem.
Felsegítettek, kérdezgették, hogy jól vagyok-e.
-De biztos, hogy jól vagy?- kérdezte Donald.
-Fiúk!  Ezerszer elmondtam, hogy igen!- mérgelődtem.
Felmentünk a lalátóra és Alice mellé ültettek. Alice, Alisa, Chloe és Mandy kérdezgettek még ezt azt. Veronica-val azóta nem beszélek, higy flörtölni kezdett Blake-kel.
-Na muti!- rángatta el a kezem a szemem elől Mandy.
-Jujj!- mondták szinte egyszerre.
-Ennyire rossz a helyzet?- kérdeztem. Láttam, hogy a távolban lévő Brendon, Blake és Donald is elszörnyedve néz.
Leszaladtam gyorsan a lenti tükörhöz, belenéztem. Nem kellett volna. Jó, az tény, hogy alig bírom kinyitni a bal szemem, de nem számítottam ennyire nagy borzalomra. A szemem körül nagy lilás folt, maga a szemhéjam pedig a tízszeresére dagadt.

A tanár hazaküldött. Jason ragszkodott hozzá, hogy elkísérjen, azzal az indokkal, hogy ő volt a csapatkapitány, nem lett volna szabad egyedül hagynia. Én próbáltam győzködni, hogy nem ő volt, de annyira erősködött.... Inkább ráhagytam...

-Sarah! Ezzel a lila folttal a szemeden, hasonlítasz egy boszorkányra!- nevetett.
-Kössz!- mosolyodtam.
-Na és amúgy.... Van valami köztetek Blake-kel?- kérdezte hirtelen.
-Öhmm.... Nincs! Miért?- éreztem, hogy a fejem egyre vörösebb lett. Inkább a járdára néztem.
-Jaj nemár! Tisztán látszik, hogy fülig szerelmes vagy belé!- nevetett.
-Ez teljesen hibás meglátás!- ráztam a fejem.
-Akkor ez azt jelenti, hogy szabad vagy nem?- kérdezte, majd dinoman nekilökött az egyik ház kerítésének.
Bekövetkezett az, akit Jason-ből. Megcsókolt. Pár perc után feleszméltem és ellöktem magamtól a fiút.
-Jason! Te teljesen megőrültél?- kérdeztem idegesen.
-Sarah! Én sajnálom! Nem akartam.... Csak.....- itt abbahagyta a mondatot.
-Csak?- kérdeztem.
-Csak szerintem aranyos vagy!- mondta.
Ez a kijelentése megdöbbentett. De barom vagyok.... Végre egy fiú azt mondta, hogy cuki vagyok ( főleg a suli egyik legmenőbb fiúja) erre meg teljesen idiótán ellököm magamtól, és leszedem a fejét az idegességtől.
Na ezt hívják úgy, hogy IDIÓTA....

Sziasztok! Kisebb-nagyobb csúszássál, de itt van a következő rész is. Remélem tetszett! ^^