Barátságnak indult (B. G. fanfiction) /SZÜNETEL/

Mi baj van velem?

-Szia anya!- köszöntem, amint belépetem a házba.
-Úristen! Mi történt a szemeddel? Megvertek?- szaladt hozzám anya. Pff kössz, hogy köszöntél.
Anyának mindent elmagyaráztam. Még ilyen teljesen felesleges dolgokat is.
-Holnap bemegyek az iskolába és beszélek az osztályfőnököddel, Johnson tanárúrral.- mérgelődött anya.
Inkább nem mondtam semmit, felszaladtam a szobámba, gyorsan megcsináltam a házim és ezután már csak pihentem és lazultam.

Március 22. Péntek
Reggel az ébresztőm szörnyű rikácsolására keltem. De nem a megszokott lágy kis madárcsicsergésre, hanem valami hülye rock zenére. Ez van ha a telefonom Alice- nél landol. Kikapcsoltam, és gyorsan visszafeküdtem. Aludni nem tudtam, viszont feküdni öt percig annál inkább. Kikászálódtam az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt.

-Sziasztok!- köszöntem az éppen reggeliző szüleimnek.
-Szia! Hogy aludtál?- kérdezték egyszerre.
-Itt a reggeli!- nyomta a kezembe anya a csirkét.
-Öhm.. Köszi anya! Biztos finom lehet, de nekem rohannom kell az iskolába. Majd valamikor jövök!- mondtam, és azzal a lendülettel kirohantam a házból.
Igazából nem kell sietnem. Sőt még van fél órám, de most nem bírtam volna megenni azt a csirkét. Nagyon rosszul voltam. Ahányszor magamra néztem a tükrömben, elkapott a hányinger. Nem valami szép látvány most a szemem. Próbáltam sminkkel menteni, de sajnos semmi nem változott. Max csak annyi, hogy még nagyobb folt volt ott.

Csak sétálgattam össze-vissza a városban, amikor összefutottam Rose-al és Alisa-val. Nem hittem volna, hogy valaha együtt látom őket... CSÓKOLÓZNI??? Mivan?

Semmi félreértés ne essék. Semmi bajom a lezbikusokkal. Californiában is volt meleg barátom. De ezen azárt NAGYON meglepődtem. Odamentem a két lányhoz.
- Szi... Sziasztok!- köszöntem. Nagyon zavarban voltam. A két lány gyorsan elvált egymástól.
-Szia!- köszöntek egyszerre. Mindketten rózsavörösek voltak.
-Figyelj! Mennyit láttál belőle?- vakargatta a tarkójàt Rose.
-Eleget ahhoz, hogy tudjam a dolgokat!- mondtam.
-Jó! Senkinek egy szót sem! Oké?- kérdezte Alisa, amire természetesen bólintottam.
Nem vagyok az ilyen árulkodós fajta amúgy sem. De egyszer biztos mindenki meg fogja tudni. Na mindegy.

Egy komoly beszélgetés után elköszöntem a lányoktól, és az iskolába indultam.

Pár perc múlva már a kapu előtt is álltam ahol Alice, Chloe és Mandy már vártak.
-Hali!- öleltem meg egyessével a lányokat.
-Szia!- köszöntek egyszerre.
-Nem hiszitek el mit láttam.....!- itt a kondatot félbeszakítottam, ugyanis nem tartottam jó ötletnek, hogy elmondom. De bennük megbízhatok. Hisz ők a legjobb barátnőim.
-Na mit?- jött egyre közelebb Mandy.
-Alisa és Rose csókolóztak a szemem előtt!- mondtam ki végül.
A mondat hallatán mind a négy lány tágra nyílt szemekkel, ledöbbent arccal nézett rám. Négy lány? Miiii?
Annyira beszéltem itt a lányoknak, hogy közben észre sem vettem, hogy itt van szinte mellettem Maggie.
Ajjaj.....

Egy kis gondolkodás után elhívtam Maggie-t.
-Figyelj! Ezt neked nem szabadna tudnod, és amúgy is csak vicceltem a többieknek!- reméltem, hogy elhiszi.
-Na persze.... Ezt a dumát ki hiszi el? Ez már óvodás duma. De valahogyan meg tudom oldani, hogy senki más ne tudja meg!- egy kicsit gonoszan mosolygott. Szinte már vicsorított.
-És hogyan?- kérdeztem irtóra kíváncsian.
Maggie épp nyitotta volna a száját, de beszélgetésünket félbeszakította a csengő. Ahelyett, hogy bementünk volna a terembe, Maggie megragadta a karom és kirángatott a suli elé.
-Nem mész többet Blake közelébe! Nézd már milyen cukkkiiii!- mutatott fel a telfonján egy nemrég posztolt insta képet.

blakegray