Barátságnak indult (B. G. fanfiction) /SZÜNETEL/

Félresikerült buli!

Felöltöztem. Kisminkeltem magam, a hajamat pedig begöndörítettem. Még van sok idő, de mindig szeretem azt tudni, hogy nem kell sürgetnem magam.
Ruhám:

Sminkem:

Leültem az ágyamra, és vártam, hogy Alice itt legyen. Lementem a konyhába, hogy ne éhgyomorral menjek. Egy szendvicset dobtam össze.
-Hű de csinos vagy! Csak nem randira mész?- kérdezte mosolyogva apa.
-Dehogy! Lesz egy ott alvós kis buli Rose-nál. Kb hajnalban jövök!- mondtam, apa reakciójára várva.
De apa csak bólintott, és elment. Pár perc után anya jött, nem épp a legkedvesebb arckifejezéssel.
-Már megint nem leszel itthon? És a házit ki fogja megcsinálni? Majd én?- kérdezte anya.

Szerencsére nem kellett semmit sem válaszolnom, mert Alice csöngetett.
-Szia...Sztok?- amikor kinyitottam az ajtót, láttam, hogx nem csak Alice áll előtte. Mellette Chloe, Jason és Donald állt.
-Gyere már!- mosolygott Alice.
Értetlenül néztem rájuk.

Apa felajánlotta, hogy elvisz kocsival, de be se férnénk, meg amúgy is leégetne, úgyhogy inkább a gyaloglást választottuk.

***
Rose házától pár háztömbnyire már lehetett hallani a zenét. A buli elkezdődött.

Beszenvedtük magunkat az ajtón. Nem volt teltház. Csak az osztály. Épp elég ennyi.
-Sziasztok!- köszönt Veronica.
-Szia!- intettem vissza neki.
-Ha Rose-t keresitek, elment pezsgőért.- kacsintott, majd visszament.
Megvontam a vállam, és Alice-el elváltunk a fiúktól. Ketten mentünk és nézelődtünk. Senki nem táncolt. Mindenki beszélgetett, nevetett, vgay éppen aludt. Én nem vagyok alkohol kedvelő. Nem szoktam inni. És a hányást sem bírom. Itt pedig lesz mind a kettő.

Brendon mosolyogva átkarolta Mandy derekát, majd elkezdte simogatni.
-Ti....- ledöbbenten néztem Brendonra.
-Dehogy!- tolta el magától Mandy  a fiút.- Csak totál részeg!- nevetett.
Oké. Tehát Brendon már bepiált, és még csak fél órája vagyunk itt. Ez tök rendben van, nem?

Fel akartunk menni az emeletre, ahol egy kicsot csendesebb van, de Edward elénk állt.
-Ide nem mehettrk fel! Főleg te nem!- mutatott rám.
-Mi? Miért? Nincs megtiltva senkinek sem.- morogtam, és arrébtoltam.
Edward megvonta vállát és alment a lépcső elől.

Az egyik szoba ajtaja előtt megálltunk. Itt már halkabban hallottuk a zenét, ezért tudtunk normálisan beszélgetni.
-Logan nincs itt! Miért?- kérdezte Alice.
-Valószínűleg újra kerül!- forgattam meg a szemem.
-Az kondjuk lehet. Az a sztori elég durva. Nem csodálom, hogy nem szeretne veled összefutni.
-Én nem szeretnék vele!- mondtam.
Az egyik szoba ajtaja kinyílt. Rose és Blake lépett ki rajta. Konkrétan Rose-on alig volt ruha. Egy fekete combközépig érő, pánt nélküli ruha, aminek a háta a a derekáig ki van vágva. A legrosszabbra gondoltam.
-Gyere, menjünk inni!- ragadtam meg Alice kezét, aki ugyan úgy meglepődött, mint én.

Leültünk a poharakkal együtt egy-egy székre. Egyből emgittuk az egészet.
-Szerinted mi van köztük?- kérdeztem csalódottan.
-Őszintén? Fogalmam sincs?- mondta együttérzőn Alice.
-Nekem sincs!- néztem a földre.
-De miért érdekel?- szegezte hirtelen felém a kérdést.
-Ja semmi!- vágtam rá rögtön.
-Sarah! Nekem mindent elmondhatsz!- mosolygott Alice.
Megráztam a fejem.

Felálltam a székről, de amint a lábaimra nehezedtem, megszédültem és a hányinger kerülgetett. A többi már homály.

***

Egy széken keltem. Mindenki körülöttem állt, és aggódóan bámult.
-Jól vagy? Ne vigyelek el?- kérdezte Donald!
-Nem kell kössz! Megvagyok!- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Viszont még kindig hányingerem volt. Azt hittem, mindjárt iderókázok.
Alice-hez sétáltam. Elkezdte nyugtatásképp simogatni a hátam.
-Ha valami baj van hazamehetünk!- mosolygott.
-Inkább egy kiadós alvásra lenne szükségem!- mondtam.

Rose bólintott, majd felvezetett a szobájába. Becsukta mögöttem az ajtót. Én ahelyett, hogy rögtön lefeküdtem volna, körülnéztem.
Nem valami izgalmas a szobája. Nagyon fájt a fejem, ezért inkább lefeküdtem.

Március 25. Hétfő
Reggel ajtócsapódásra keltem. Még mindig Rose-nál vagyok? Ez lehetetlen. Ha innan haza szeretnék menni, akkor egy órát tuti lekések.
-Jó reggelt!- nyitotta ki az ajtót Rose anyja.
-Jó reggelt!- köszöntem.
-Rose már elment. A szekrényében van olyan ruha, ami talán rád is jó lehet!- mosolygott, majd magamra hagyott, hogy tudjak nyugodt körülmányek között öltözni.
A fejem még mindig fájt. Egyszerűen nem akart abba maradni. Azt hittem sikerül majd kialudni, de nem ment.
Ruhám:

Indulás előtt ittam egy pohár vizet, majd felvettem a kabátom, és alindultam. Rose anyukája igen kedves.

***
-Szia!- köszönt mögülem egy hang.
-Mi a? Jézusom William! Megijesztettél!- fordultam hátra.
-Bocsi!- nevetett fel.
-Nincs gond!- mosolyogtam.
Majd a mellettünk lévő kerítésbe kapaszkotdtam, ugyanis nagyon megszédültem.

Sziasztok! Próbálom visszahozni az elmaradásom! Ezért ez már a mai napon a második rész!