Barátságnak indult (B. G. fanfiction) /SZÜNETEL/

Titkos érzelmek

-Én csak körül akartam nézni!- dadogtam.
-És azért kell belenézni a naplómba? Hm?- kérdezte nagyon feldúltan.
Erre nem bírtam válaszolni. Annyira kiabált, és annyira ideges rám, hogy félek válaszolni.
-Sarah White! Megkérdezhetném, hogy miért nézett bele a naplómba?- kiabált.
-Hát csak.....- nem tudtam válaszolni.
-Ennyire rohadék embert mint te! Más ember magánéletében kutakodsz. Tévedtem. Azt hittem, te normálisabb vagy mint a többi platinaszőke lány. Nagyon nagyon tévedtem!- csóválta csalódottan a fejét.
-De......- nyögtem ki végül ezt a szót. A hangom elcsuklott. Megbántottak a szavai.
-Nincs semmi de Sarah. Ki tudja miket olvastál el benne. Ki tudja hány titkot kutattál ki benne.- egyre halkabban beszélt.
-Blake! Legalább hallgass meg!- mondtam.
-Nem Sarah! Nem! Nem hallgatlak meg. Nem érdekel a te hülye véleményed!- mondta.
Könnyes szemmel kimentem a szobájából.

***

Egész nap nem szólt hozzám. A kérdéseimre nem válaszolt. Most pedig este van. Blake utánam bement a fürdőszobába zuhanyozni.
Pár perc után dörömbölni kezdtem az ajtón. Már vagy öt perce keresem a telefonomat, valószínűleg a fürdőben hagytam.
-A fenébe is Sarah. Zuhanyzok!- ordibált ki.
-De kérlek. Bent hagytam a telóm.- dörömböltem továbbra is.
-Ja vagy úgy.- kinyitotta az ajtót.
Egyetlen egy melegítőnadrágban állt előttem. A telefonomat a kezében tartotta.
-Alice azt üzeni, hogy ő sejt valamit, velem kapcsolatban!?- ő is meglepődött ezen.- Ti rólam beszéltek? Sarah! Nem elég a napló, még ki is beszéltek egy CSOPORTBAN!- egy kicsit túl idegeskedi ezt a dolgot.
Nem válaszoltam. Csak kikaptam a kezéből a telefont, és visszabújtam a takaró alá.

Blake nem sokkal később feküdt be mellém.
-V...Várj! Ugye nem mondod komolyan, hogy én egy ágyban fogok veled aludni!- förmedtem rá. Én egy fiúval egy ágyban egy ilyen borzasztó veszekedés után? Na nem!
-Tőlem akár aludhatsz lent a nappaliban is.- kacsintott.
-Ott is fogok!- megfogtam egy párnát, egy pokrócot és már mentem is le.

Hajnalban a szemeim kipattantak.
Valaki motoszkált a konyhában. Lassan, álmosan felültem. Körülnéztem, de senki nem volt ott. Oké, lehet, hogy csak hallucinálok, mert álmos vagyok, de én nem tudok itt visszaaludni. Fel kell mennem Blake szüleinek hálószobájába aludni egy kicsit.

Próbáltam minél halkabban felosonni a nyikorgó lépcsőn. Igazán kicserélhetné.
-Sarah! Hajnali egy van! Miért mászkálsz még itt kint?- kérdezte Blake.
-Van valaki a konyhában!- mutattam a konyha irányába.
-Ne butáskodj! Mégis ki lenne ott?- nevetett fel hangosan. Konkrétan a pofámba röhögött.
-Hát mit tudom én! Te házad!- mondtam felháborodottan.
-Jól van, megnézem! Te addig feküdj le!- mondta, és már le is ment.

Oké. Blake szobájába én tuti nem megyek. Kinyitom a szülei szobájának ajtaját. Blake szobájához képest, ez egy kész palota. Bekuckóztam az ágyba, és lehunytam a szemeimet.

Március 24. Vasárnap
Reggel a hidegre keltem. Mellettem az ablakok tárva-nyitva voltak. Vajon ez egész este így volt?
Kikeltem az ágyból, majd rögtön becsuktam az ablakokat.

Blake szobája ajtaján kopogtam, ugyanis itt vannak a ruháim. Blake egy igen félét kiabált.
-Bemehetnék öltözni?- kérdeztem.
-Gyere!- kiabálta.
Kinyitottam az ajtót. Blake egy melegítőnadrágban állt előttem. Eddig észre sem vettem, hogy milyen izmos. De miket gondolok? Dehogy izmos. Biztos csak fáradt vagyok.
Kikutattam a táskámból a ruhákat.
-Khmm...- köszörültem meg drasztikusan a torkom.
-Mi van?- kapta felém a tekintetét.
-Esetleg.... Kimennél?- mutattam az ajtóra.
-Nyugi! Láttam már ilyet!- kacsintott, majd kiment.

Megforgattam a szemem. Sóhajtottam egy nagyot, majd felöltöztem.
Ruhám:

Direkt lassan öltöztem. Tudom, nem szabadna, de engem nagyon érdekel az a napló. Itt az idő kihasználni, hogy Blake kint van.
Elkezdtem kutakodni. Blake éjjeliszekrényében találtam meg.

31. fejezet
Nem tudom to

A lap ki van tépve. Egy szakadás felezi meg a szöveget. Fenébe.
-Elég sok ideje bent vagy már. Esetleg én is mehetnék?- dörömbölt az ajtón Blake.
-Egy pillanat!- kiabáltam. Még csak az kéne, hogy újra lebukjak.

Visszatettem a helyére a kis naplót, majd kimentem. Blake félreállt, hogy ki tudjak menni a szobából. A konyhából nagyon finom illatok szálltak. Nem is tudtam, hogy Blake tud főzni. Blake a szobába sietett. Mintha keresett volna valamit. De nem nagyon foglalkoztam vele. Csak mentem a konyha irányába.

***
Hát a kaja illata jobb volt, mint az íze. Nem volt rossz, csak ehetetlen. Nem hittem, hohy egy egyszerű csirkét így el lehet rontani.

-Úristen! Rám írt Rose!- ölelt meg szorosan Blake.
-És?- kérdeztem, majd ellöktem magamtól. De azt, hogy miért, azt még én sem értem.
-Pizsamapartira hívott minket!- ugrándozott, mint egy lány.
-Biztos, hogy nem megyek! És amúgy is... Téged miért hívnának el egy ilyen helyre? Te...- belém folytotta a szavakat.
-Mert az egész osztályt meghívta!- magyarázkodott.
Addig győzködött, hogy végül beadtam a derekam. Egy pizsmaparti úgy, hogy holnap iskola? Még én sem vagyok biztos benne.

***
📱
-Szia! Te elmész arra a hülye bulira?- kérdeztem Alice-t. Eddig két lányt kérdeztem meg... Mindketten igent mondtak.
-Szia! Ha te is mész akkor én is. Amúgy tervben van, igen!- hallatszik a hangján, hogy mosolyog.
-Jó! Akkor ott tali!- mondtam, majd le is tettem. Igazából semmi kedvem menni.

Blake a nappaliban játszott. Én pedig szedtem össze a cuccaimat.
-Hova mész?- kérdezte.
-Hát haza! Nem lakok nálad Blake! Amúgy is, bármelyik percben itt lehetnek a szüleid. Mit gondolnának arról, hogy itt egy lány?- nevettem. De nem igazi nevetés volt. Inkább zavarodott nevetés.
-Azt mondanák, hogy de csinos barátnőm van.- nevetett ő is.
Tuti azt hinnék, hogy együtt vagyunk. De persze ez nem igaz.

Elköszöntem Blake-től,és mivel a szülei pont velem szemben sétáltak, valószínűleg észrevettek.
-Szia!- köszöntek szinte egyszerre.
-Jó napot!- köszöntem én is.
Szerencsére nem tartottak fel. Nem kérdeztek semmit. És nem is gyanakodtak.

***

-Hol voltál kisasszony?- kérdezte dühösen anya.
-Hát ti engedtetek el Blake-hez. Ott aludtam!- mondtam meglepetten.
-Igen, de arra számítottunk, hogy reggel már itthon leszel!- mondta apa.
A pizsamapartiról már meg sem kérdeztem őket. Úgysem engednének el. Miért fáradozzak?

Sziasztok! Végre új rész! Nagyon régen volt. Nem tudom mi van velem! Nagyon nagy szünetek vannak a részek közt!...