A kötél elszakadt, én pedig egy nagy puffanással és egy fájdalmas nyekkenéssel a földre estem. Nem értettem miért szakadt el a kötél, hisz elég erősnek tűnt ahhoz, hogy megtartson. Értetlenkedve néztem a fán lévő szakadt kötélre.
-"Mintha elvágták volna"-gondoltam, mire valaki elém lépett, előre kaptam a fejem. Lassan lentről végignéztem az illetőn. Egy viszonylag magas, kopott, szűk farmert és egy fekete kapucnis pulóvert viselő fiatal, mégis nálam valamivel idősebb fiú volt. Bőre sápatag, akárcsak az enyém. Fekete, kócos tincsei vörösen villogó szemeibe lógtak. Kezében egy vörös nyelű ollót szorongatott, tekintetét rám szegezte.
Feltűnően végigmért, majd széles vigyorra húzta a száját, amitől belém hasított egy kicsit a félelem. Kis idő múlva ráeszméltem, nem veszítek vele semmit, hogyha meghalok. Csak szívességet tenne nekem vele, ha megölne. Mégis valahogy féltem tőle.
Vigyora lehervadt szájáról, majd megszólalt.
-Mért akarsz meghalni?-hangja nem volt olyan mély, kicsit rekedtesnek mondanám, mégis kellemes volt. Nyugtató.
Eljutott tudatomig a kérdése, mire lehajtottam a fejem.
-Mert...-kezdtem bele-Minden okom elveszett arra, hogy éljek...-mondtam egyszerűen.
-Úgy érzed megfosztottak a boldogságodtól? A céljaidtól?...Az életedtől?-guggolt le hozzám. Tekintetéből nem tudtam kiolvasni sok mindent, egyvalamit mégis...Mindent tud.
Pislantottam egyet, tekintetem a földre szegeztem.
-Én...Nem érzek semmit...-mondtam halkan, mire a fiú meglepetésemre elmosolyodott, közelebb lépett hozzám, lassan levette a nyakamból a kötelet, majd szemembe nézett. Mikor tekintetünk találkozott, egy hatalmasat dobbant a szívem, szám résnyire tátva maradt, azon kezdtem sűrűbben venni a levegőt. Arcunk közt egyre csökkent a távolság, félresöpörte rakoncátlan szemeimbe lógó szőke tincseim.
-Biztos?-a fiú szemeiben a hazugságot meg nem tűrő láng vöröslött. Szemei ugyan úgy lángoltak, mint az otthonom, és a bent ragadt életem. Ezek a lángok mégis...mintha egy új kezdetet jelentettek volna...egy új életet...egy új reményt. Éreztem, hogy arcom felhevül, szívem pedig egyre hevesebben dobog. Elpirultam.
-N-Nem...-félrenéztem. Valamit elindítottak bennem azok a lángok...
Azok a lángok...
"Azok a lángok rabul ejtették a szívem..."
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Code: Error 404
Romantizm-Nem érzek semmit... -Biztos?-arcomhoz hajolt, majd félresöpörve egyik szemembe lógó rakoncátlan szőke tincsem, szemeimbe nézett, mire elpirultam és félrenéztem. -N-nem...
