Sötét Pillangó (+18) H.S. ff.

I.

Genevieve Wite vagyok , 17 éves és eddigi életem abból áll, hogy hatalmas hullámvölgyeken és traumákon mentem keresztül .

Apum még 7 evés koromban meghalt egy repülő zuhanásban . Anyukám azóta próbálja kiheverni ezt a veszteséget, de sajnos olyan dolgokkal amik nem mindennapiak . Droggal, itallal , férfiakkal. Mióta megtudta a hírt teljesen megváltozott, akkor láttam elősször részegen de nem utoljára.

Azóta kevés nap van, hogy ne legyen részeg vagy drogozott. Volt amikor próbált nekem is incselkedni velük , de köszönöm én nem kérek ebből.
Sokszor tálaltam a hálójában furcsa dolgokat . Füvet a földön, de nem azt a füvet amit kint a kertben tálalunk bárcsak arról lenne szó. Sajnos nem. Idegen fehérneműket, és nem csak férfiakét, olyankor kidobom vagy elégetem. Sokszor már nem bírom. Volt már olyan is , hogy akkor csinálták mikor a házban voltam, mit sem törődve velem. Elhagyva a házat sétálni indulok kiheverni mindent.

Soha sincs kétszer ugyanazzal a férfival.
Édesapám elhalálozása után megtanultam magamra vigyázni, de egyre többször jöttem rá , hogy nem csak magamra kell felügyelnem , hanem anyukámra is. Ami hatalmas felelősséggel járt.

Dolgozni se dolgozott soha de sokszor rejtélyes módon hoz haza pénzt amit persze, hogy magára költi el. Néha félek neki szólni, hogy nincs itthon étel és be kéne vásárolnom . Volt amikor felpofozott emiatt , de rájöttem semmi értelme, így beálltam dolgozni egy kávézóba.
Anyukám is tudja és sokszor volt az , hogy pénzt kötelezett tőlem, ha meg keveset adtam nemsokára rá a szobám felfordulva tálaltam.

Az iskoláról nincs mit mondanom nincsenek barátaim, mindenki kigúnyol, hisz volt egy lány akiben régebb megbíztam és minden titkomat elárultam neki, ő meg tovább kürtölte. És azóta senkiben sem bízom meg , csak én vagyok és a titkaim, sérelmeim.
A belső érzelmeimet már egy kivételében mindent elmondtam, de azt az egy tényt hagyjuk utoljára . Most meséljek valamit a külsőmről is. Tükörbe nézve mindig elszörnyedek, ki nem állhatom a testem . Szemem és hajam színe semmi különös csak sötét barna.
Egy időben dépresziós is voltam ami miatt fogytam, a kilókkal nem nagyon van bajom hisz csak 56 vagyok és magasságra 1.66 vagyok. De akkor is rühellem magam.

Az emberek engem kevésszer látnak nem sanyvadt képpel. A kávézóban is sokszor megszólnak ezért. Ott is sokszor kigúnyoltak már , a munkatársaimmal sem egyezek a legjobban.

A kezemen is régebbről vannak jelek amik kimutatják mien is vagyok valójában . Egy törékeny lány aki csak szeretetre vágyna, de azt senkitől sem fogja megkapni.

És most elértem ahoz a mély ponthoz ahol elmesélem az egyik legnagyobb traumám .

Minden egy nyári napon történt mikor jöttem haza. Elérve a bejáratot anyát pillantottam meg aki sietett ki a házból, de hozzám se szólt csak elhúzta a csikót. Bementem az előszobába mikor hatalmas zajt hallottam meg anyu hálójából.
Nemsokára egy férfi jött ki onnan egy szál alsóban. Megijedtem, de mielőtt bármit is tehettem volna a férfi elkapta a csuklóm. Éreztem, hogy nem voltak túl jó szándékai. A szemei korom féketék voltak amit én egy veszélyeztető jelnek tituláltam. Durván a falnak nyomott és megfogta torkom , úgy, hogy lábaim már nem érték a talajt.

- Megfizetsz annak a nő tettei miatt te kis ribanc ! - ordította az arcomba.

Szívem már szökött volna ki a helyéről a félelemtől. Hirtelen taperolni kezdett mindenhol , míg meg nem állt a pólóm végénél. Próbáltam kimenekülni szorításiból de sehogysem sikerült, mindenemet közrefogta. Miután leszedte rólam a felsőm, kaján vigyor jelent meg az arcán, elengedte a csuklóm és a melltartómat akarta leszedni, de én azzal a nagy lendülettel belé ütöttem férfiasságába.
Feljajdult és hátrébb húzódott , így esélyt adott nekem a menekülésre.

A pólóm nélkül menekültem el a házból. Szaladtam ahogy csak tudtam, de a felsőm hiányában takarnom is kellett magam. Elmentem az erdő szélére, ahol leültem megnyugodni és átgondolni az egészet, kisebb-nagyobb sikerrel. A könnyeim záporoztak már , azt hittem akkor akasztom fel magam, de e cselekedeteimből egy hang zavart meg .

-Hé, te ott! Mit csinálsz? - megijedtem és fejemet abba az irányba fordítottam. - Ne sírj! Mi történt? - mondta, de én meg mindig féltem.

-Kérlek , ne bánts! - szakadt ki belőlem mégjobban a sírás.

Közel jött hozzám és rám adta felsőjét, beszippantva így mély férfias illatát. Nem volt rosz. Megfogott és karjaiba vett úgy nyugodtam meg egy idő után.

Miután elcsitultam megismerkedtünk. Dereknek hívják és csak két évvel nagyobb mint én , jó vele elbeszélgetni de ő se tud olyan sok mindent az életemből . Azóta már négy hónap telt el mi meg olyanok vagyunk, mint a testvérek , csak annyival , hogy nem tud mindent pontosan rólam. Azt tudja, hogy apukám meghalt , dolgozom és hogy anyukám egyedül van , akivel nem mellesleg ha egyedül hagyom őket nagyon kijönnek sőt túlságosan is.

Nem bízom meg benne annyira mint amennyire ő hiszi, de mit is lehet képzelni rólam hisz én senkiben sem bízok meg.
Egy pesszimista kiben is bízhatna meg ?

Anyukám , ha nevezhetem így, nem tudja, hogy mi történt miután engem egyedül hagyott azzal a férfivel. De nem is hiszem , hogy valaha megszerzi ezeket az információkat.

----------------
Húúú ... nahát nem gondoltam volna , hogy valaha én ebbe is belekezdek ... Na de itt az első rész... ha szeretitek komi és csillag 😉😙