Sötét Pillangó (+18) H.S. ff.

VIII.

         A macit szorongattam a kezemben. Azt sem tudtam mit teszek. Kimerülten éreztem magam, de még bírtam. Csak haza akartam menni. De nekem most nem volt otthonom. Nem volt egy olyan hely aminek azt mondhattam volna, hogy az otthon. Nincs egy biztonságos hely, nincs egy védelmező burkom. A múltamat törölni akartam de a jövőt halasztani . Nem voltam kiváncsi arra, hogy mi lesz a döntéseim következménye. A hatalmas elgondolkodásomból Harry hangja ébresztett fel.

- Most haza megyünk ahol felpakolod a ruhákat és szépen berendezel, majd megnézzük, hogy mi szükséges neked. Rendben? - vezetett óvatosan, én meg csak úgy léteztem ott a székben, mint egy nagy darab szemét.

- Nekem megfelel. - válaszoltam röviden, majd kémleltem az ablakon túli tájat.
Hisz már estefelé tartott az idő és a nap hamar lement csak az emberek alakjait láthattam akik az járdán sétáltak. Nem volt valami érdekes elfoglaltság, de az idő hamar eltelt. Akkor észleltem fel amikor Harry már parkolta a kocsit a ház elé.

Miután Harry nyitotta az ajtót, hamar a táskát a hátamra dobtam és indultam is fel a szobámba . Ha szobámnak nevezhetem azt a helyiséget.
A szatyort az ágyra dobtam, majd nyitottam a szekrény ajtaját. Óriási volt a gardrób és majdnem üres. Csak a vállfák sokasága és egy-két ruhadarab töltötte meg. Kipakoltam minden ruhámat amim volt, majd szépen összetürögetve elhelyeztem a szekrénybe, de az még mindig kongott az ürességtől.
A macimat az ágy közepébe helyeztem, majd az egyetlen cipőt is betettem az egyik szertárba. Mikor már kész voltam Hazza lépett be a szobába.

- Segítsek? - ajánlotta fel.

- Nincs miben, már mindent kipakoltam. - válaszoltam, mire szemei, mint a teniszlabdák akkorára nőttek.

- Rendben, akkor meg is van a következő program. Elmegyünk bevásárolni, de most. - ment a gardrób felé majd megnézte mi hiányzik. Vagy mi nem, jobban mondva. - Jó sok mindent be kell szereznünk. Na indulás le. - parancsolta, majd előre bökött, hogy induljak. Mikor elhaladtam mellette megsimogatta a hátamat, majd elé engedett. Elhagytuk a házat és újra a kocsiba ültünk, mint pár perce. Esküszöm többet vagyunk az autóban mint a házban. Nevetségesek vagyunk.
A jelzőlámpa pirosra váltott mire Harry rám vezette tekintetét. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit.

- Szeretnél valamiről beszélni? - kérdeztem meg, mikor túlságosan is belemerült a bámulásba.

- Nem most. Hazaérünk és fel kell neked vázoljak pár fontos dolgot. - mondta, de olyan hangsúllyal, hogy a testemet átjárta a félelem. Bólogattam, bár a kíváncsiság eluralkodott rajtam.

- Mien dolgok ? Miről lenne szó? - érdeklődtem.

- Kivárod amíg hazaérünk. - válaszolta egyenlőre nyugodt hangon.

- De mi lesz a téma? Ha zavarok nyugodtan elmondhatod . - néztem Harry smaragdzöld szemeibe, amik már kezdtek sötétedni.

- Bírd ki ez a pár órát, Genevieve . És nyugodj meg, senkit sem zavarsz, sőt, ellenkezőleg. - válaszolta szavakat magamba folytva. Nagy csönd vett körül minket, e mellett az út is hosszadalmasnak tűnt. Tartottam magam, nehogy olyan dolgot mondjak ami Harryt felhergelné. Időm van elég. Biztos valami szabály a házzal kapcsolatosan, hogy tisztában tartsam, meg ha ő dolgozik ne zavarjam. Mi más lenne?

Mikor elértünk az óriási bevásárlóközponthoz, hosszadalmasan de találtunk egy üres parkolót. Kiszálltunk a kocsiból és hirtelen megcsapott a hideg. Megdermedtem a hidegtől amit a mellettem levő is észrevett.

- Egy meleg kabát. Rendben, fenn van a listán. - jegyezte meg, majd hozzám vánszorgott hátulról megölelt. Kicsit meghökkentem a tettétől, de teste melegséget árasztott ami engem is felmelegített. Kicsit furán nézhettünk ki, bár csak egy szimpla ölelés volt azért, hogy szét ne fagyjak itt helyben.
Harry levette mancsait rólam majd a bejárat felé kísért. Egy óriási helyiség volt tele emberekkel. Nagyon rég voltam egy plázában, de nem is hiányoltam. Az a tömérdek ember ami ott volt és ide-oda szaladgált, hogy a legjobb árucikket megvegyék, borzasztó. Körbenézve a sokaságon mindenfajta embert láttam kezdve a hancúrozó gyerekektől, az idős bácsikig és nénikig. De mind közül a plázacicák a legidegesítőbb. Tényleg rég voltam ilyen helyen, de ezek a kicicomázott lányok mindenhol megtalálhatóak. Ahonnan az iskolát se hagyjuk ki. Már megismertem ezt a fajt. Nem értem miért kell vakolatot tenni az arcra. Nem arról beszélek aki felvisz egy korrektort hanem aki már tizenkét évesen sminkeli magát és úgy néz ki mint egy huszonéves. De ez ellen senki sem tehet semmit.