Sötét Pillangó (+18) H.S. ff.

V.

-Honnan tudsz te ennyi mindent?- ez volt az első kérdésem melyre remélkedve, az igazi választ vártam.

- Ezt hogy érted? - dörmögő hangja a veszteségbe kergetett.

- Honnan ismered a múltam? Eddig egy szóval sem említettem, hogy ki az a titokzatos személy, mely ekkora lyukat fúrt a szívembe, de te már rá is vágtad. Honnan? Mit titkolgatsz előlem? Könyörgöm igazat mondj. - esedeztem.

- Talán túl kíváncsi vagy. - nevette el magát kínosan.

- Talán titkolgatsz valamit előlem vagy mi? - arcom komolyságot sugallt, mire az ő arca is elkomorodott.

- Ennek nem most van itt az ideje.- ejtette ki a szavakat.

- Hanem mikor ? Mondd Harry mikor ? Én semmit sem tudok rólad és erre most kiderül, hogy te rólam meg mindent . Ez, hogy lehet? - törtem ki, nem bírva ezt a sok kérdőjelet .

- De akaratos vagy . Ezt nem most akartam elmondani, későbbre tartottam de akkor most fogom elmondani. Kicsit emlékezz csak vissza 10 évet...

*****10 évvel ezelőtt*****
(kicsi Genevieve szemszög)

Valami nincs rendben, anyu nagyon halk és teljesen elgyengült az utóbbi napokban . Apu két hete elment már nagyon hiányzik. Azt mondta, hogy a napokban jönni fog de még nem tette.
A telefon csöngött mire anyu hamar szaladt és felvette .

- Igen én vagyok .... De ön ki? .... Hogy mi történt?! .... Nem az nem lehet ! .... Ellenőrizzék könyörgöm le mégegyszer, ilyen nem történhet. - esedezett anyu a könnyeivel küszködve.

Nem tudtam mit higgyek. Csak remélkedni tudtam a jóra. Anya lecsapta a telefont majd a szobájába rohant nem tudtom mi ez a hamari fellángolása de utána kéne járjak. Mármint én is kéne tudnom valamit.
Lábaimat lógatva ültem le a kanapéra mikor a szüleim hálója kicsapódott és anya jött ki piros szemekkel és dühösen trappolva.

- Anya mi törtét? - kérdeztem meg, mert a kíváncsiságom már az egekben volt. Választ nem kaptam.
- Anyaaa? - néztem rá felhúzott szemöldökökkel. - Miért nem válaszolsz?

- Nem tudod befogni azt a csiripelő szádat, legalább most ! - ordított rám.

- Miért? - kérdeztem rá újra.

- Akarod tudni? Akkor most elmondom . Apád meghalt ! Most boldog vagy ?! Az Isten szerelméért is , lezuhant az a szar gép. Több száz ember súlyosan megsérült és apád teste is ott fekszik a többi között! - ezekre a szavakra csak bőgni tudtam .

/Nem tudtam feldolgozni, hogy is veszíthetek el egy embert , valójában mi is az a halál. Hogy soha többet nem láthatom vissza a szerettemet akit elrabolt a halál. Még mostanra se pedig már nem vagyok egy kis gyerek. Mégis minden emléke fáj. Főleg ha ezekre a pillanatokra vissza kell gondoljak. A hideg is kiráz, a torkomban hatalmas csomó.\

- Na tessék erre egy bőgőmasinát kapok. Másra legalább hasznos vagy? Eredj el a szemem elől. - fojtatta az ordibálást, de nekem ennyi kellett rohantam is ki a házból.
Szerencsére kint meleg volt így nem kellett féljek. Nem tudtam hova szaladok de csak előre rohantam amerre a lábam tudott.
Nem tudtam mit higgyek csak annyit tudtam hogy nagyon fájt. Még hallottam, hogy az emberek meghalnak de sohasem fogtam fel. Vajon még láthatom az apukámat ?