Sötét Pillangó (+18) H.S. ff.

VI.

     Az emlékek csak a úgy törtek be az elmémbe. Nem akartam, hogy előtörjenek, de már késő.
Tehát Harry mindvégig tudta, hogy ki vagyok. Gondolhattam volna, hisz valahogy mindigis ismerősek voltak ezek a göndör fürtök, de nem is mertem ilyenre gondolni. Az, hogy tudja a múltam, kicsit megváltoztatta a véleményét velem szemben. Nem szeretem ennyire kiönteni mindenkinek az életem, de most nem is kellett, hisz a hét éves én már megtette. Emlékszem, hogy miután anyukám eljött utánam, Harry nagyon figyelmes lett, és minden mozdulatot felmért. Anyám a szokásos mogorva és fenyegető énjét küldte felém. Nem tudom neki milyen véleménye lehetett, hisz hirtelen túl sok mindent mutattak smaragdzöld szemei.

- Megígértem akkor magamnak, hogy keresni foglak, de nem tettem. Nemsokára rá elköltöztünk és minden emlék eltűnt. Most is egy üzleti út miatt vagyok, de végleg ideköltözök. Mikor behajtottam a városba eszembe jutottak a régi emlékek... és te. Utánad kerestem és megtudtam, hogy a kávézóban dolgozol. Eleinte csak figyelni akartalak, majd bementem a kávézóba és tudtam, hogy segítenem kell rajtad. Majd mikor sírva szaladtál ki a házból elszakadt a fonal. Vigyázni akarok rád. - öntötte ki nekem a lelkét őszintén, szemembe nézve.

- Nagyon köszönöm az őszinteséged, de azért nem kell engem mindentől megóvni. - a szituáció kezdett furcsává válni. Tudom, hogy nem vagyok a világ legszerencsésebb embere, de azért nem kell engem polyázni.

- Meglehet, hogy még mindig a kicsi és törékeny Geneviveként nézek rád. - nevette el magát a kínos szituáció miatt.

- Hát az meglehet, de egy dolog biztos. Ha most nem indulok el az iskolába el fogok késni. - böktem ki. - És hát ruhám sincs más ezen kívül. - mutattam a magamon lévő tegnapi holmikat.

- A ruhához van ötletem és akkor elviszlek az iskolába én. Várj itt.- mondta, majd el is tűnt a konyhából.

Megittam a maradék kávét mire Harry is megérkezett. A kezében egy fekete sportosabb melegítő és egy fehér pulóver volt. Mind a kettő női ruha volt ami megdöbbentett. Vajon van barátnője? Vagy talán felesége? Akkor nem is kérdés, hogy nem maradok, hisz csak útban lennék. A mai nap után Harryt nem fogom többet keresni, hisz eleget segített. Kell neki egy kis magán szféra.

- Ezeket vedd fel. Lehet, hogy nagyok rád, de egy napért megteszi. - nyomta a holmikat a karomba.

- Szerintem semmi baja, hogy hogyan néznének ki rajtam, de a barátnőd biztos nem értékelné, hogy az ő ruháit adod nekem. - mondtam és adtam volna vissza neki őket mire elnevette magát. Furán néztem rá mire belekezdett.

- Ez nem a barátnőm ruhái és nem fog haragudni nyugodj meg. - Ha nem barátnője van, az azt jelenti, hogy félesége, tehát hamar tipli van ebből a házból. Tényleg nem akarom őket zavarni. Hadd éljék az életüket.

- Akkor a feleséged. - hadartam, mire mégjobban elnevette magát. Az arca grimaszba torzult, de gyönyörűen nézett ki. A gödröcskéi előtörtek és mutatkozott gyönyörű fogsora. Egyszerűen tökéletes. De miket képzelek én itt? Hisz van már aki örülhet az Ő tökéletes személyiségének.

- Ezek a ruhák a nővéremé. Mindig itt hagyja őket ha nálam alszik. Nincs féleségem. - kacagott újra.

- Most nagyon hülyének érzem magam. Bocs. Nem tudtam, hogy van nővéred. Én nem kutattam utánad. - vettem a viccesre a dolgot.

- Na de nem kéne húzni a szót, menj fel és öltözz addig elkészítem a reggelit . Szereted a gofrit? - kérdezte, én meg csak bólintottam és szaladtam fel, hogy minél hamarabb elkészüljek.
Bementem abba a szobába ahol az éjszakát is átaludtam, majd felvettem a ruhákat. Érződött rajtuk, hogy frissen voltak mosva. Miután késznek tituláltam magam beálltam a tükör elé. A ruhák tényleg nagynak viszonyultak, de tűrhetőek, sőt nagyon is kényelmesek. Azokat a ruhákat amiket lehámoztam magamról pedig szépen összefogtam és betettem a táskám aljába, könyveket pedig rá.  Szerencsém, hogy még munka közben elvégeztem a házi feladatokat. Legalább azzal nem kell foglalkoznom most.
Megkerestem a fürdőt, majd jól megmostam az arcom, hogy ne nézzek ki annyira szörnyen. Ezek után a táskámmal leballagtam a konyhába. Harry épp a gofrikat sütötte. Nagyon jól dolgozott a konyhában, már csodáltam is. Megköszörültem a torkom mire felém emelte tekintetét. Elvett egy kész gofrit, majd belemajszolt.

- Finom lett, gyere vegyél te is. Nem engedlek üres gyomorral tanulni. - mondta ravaszul.

- Nem kell többször kérleltetni. - válaszoltam, mire közelebb mentem. Harry megelőzött és számba rakta az enyhén meleg gofrit. Nagyon finom volt, rég nem ettem úgy, hogy más főzött nekem.
Befejezte az utolsókat is majd egyikbe beleharapva, teli szájjal elkezdett beszélni.

- Én most felmegyek és gyorsan átöltözöm majd indulunk is. - majd újra egyedül hagyott.
Még megettem egyet és elmosogattam. Mire az úriember leért az utolsó tányért töröltem.
Késznek tituláltam magunkat. Felhúztam a cipőm, felvettem a kabátom és indultam is ki a házból, Harryvel a nyomomban.
Kinyitotta az én felemen az ajtót ahova be is szálltam. Megkerülte a kocsit, majd ő is beült a kormány mögé. Indította a kocsit, majd az utat kémlelte. Benyomta a rádiót ahol a Nirvana - Smells Like Teen Spirit szám volt nagyban. Elkezdtem dúdolgatni, hisz mi tagadás ezt a számot mindenki imádja. Sohasem fog megöregedni ez az ének örökké egy tökély  marad. A refrénnel már nem bírtam tovább magam tartani és elkezdtem énekelni.

- Nem gondoltam volna, hogy szereted ezt a számot. - vigyorgott majd ő is elkezdett énekelni.

- Én sem, hogy te ismered. - majd mindketten torka szakadtából énekeltünk.
Annyira beleéltük magunkat a dalba, hogy észre sem vettem, hogy már megérkeztünk, csak amikor Harry már parkolt. Lezárta a motort, majd kiszállt az autóból. Kinyitotta nekem is az ajtót.

- Mi a mai programod? - kérdezte.

- Kettőig vagyok az iskolában, majd hatig dolgozom a kávézóban.

- Akkor kettőkor itt a parkolóban megtalálsz. Elviszlek a kávézóhoz és majd utánad jövök. Jó? - vázolta fel a programot .

- Nekem megfelel. - majd megölelt, így én is vissza öleltem. Jól esett a melegség amit a teste árasztott.

- Akkor ...szia! - köszönt el.

- Szia! - majd szaladtam is be az iskola melegébe.
Még volt pár percem csengetésig, úgyhogy elindultam az első órámra. Helyet foglaltam a leghátsó padban és vártam, hogy megérkezzen a tanár.

Az órák nagyon lassan teltek én meg egyikre sem tudtam odakoncentrálni. Mintha az agyam a fellegekben lett volna. Mindenen elgondolkodtam kivéve az anyagot. Mégis a legnagyobb gondom forrása Harry volt. Megőrjít és nem tudom mit akar. Talán csak szórakozik velem és tényleg olyan vak vagyok, hogy nem veszem észre.

-------------------------------
Remélem tetszett ez a rész is, ha igen csillagozzátok és kommenteljetek, hogy lássam , van értelme folytatni a könyvet.

Köszönetet is kell mondanom, hisz eddig is írtatok, hogy szeretitek a storyt. A könyvem már a 11. a #hungarian ranglistán amit nagyon köszönök. Lehet, hogy ez nem valami nagy siker, de nekem ez hatalmas boldogságot okoz.