Sötét Pillangó (+18) H.S. ff.

X.

    Elkezdtem mindent kipakolni. A gondolatok csak suhantak az agyamban, mint mindig. Egy kopogás zavart meg, majd egy ajtónyitás. Harry megállt az ajtóban és oda támaszkodva nézett rám.

- Miért jöttél fel? - kérdezte. Az igazat nem akartam megmondani, hisz akkor váratlan dolgok történhettek volna.

- Csak ki akartam pakolni. - mutattam körbe. - Van mit. - ezzel nem hazudtam sokat, de nem így szólt az igazság.

- Megnézted már őket?

- Nem, még csak alíg jöttem fel.

- Akkor felhozom a pizzát és bemutatót tartassz nekem. - mosolygott pimaszul, majd el is tűnt. Nem telt sok időbe és már az ágyon fetrengett a pizzával. - Válssz ruhát és öltözz. - tettem amit mondott így egy kis kutakodás után kezemben egy fekete bőrnadrággal, a fekete fehérneművel és egy testhez lapuló katonamintás zöld pólóval indultam meg a fürdőbe. - Hé... - szólalt meg Harry de már késő volt, hisz én már zártam az ajtót. Gyorsan felvettem a ruhákat és indultam is a hálószobába. Nem volt valami nagy szett, de még így is kínosan éreztem magam. Harryre néztem, majd a tükörképemre. - Rendeben akkor most én választok.

Harry megindult a sok csomag felé és egy-néhányba belenézett. Kutakodott addig amíg a keze ügyébe nem került egy piros koktélruha. Átadta nekem, de mielőtt elmentem volna megállított. Tovább keresett valamit, majd mikor megtalálta elvigyorodott. Kihúzta és akkor láttam meg, hogy mire van az a nagy mosoly az ajkain. Jobban mondva perverz mosolya. Kezei között tartotta a babarózsaszín szettett. Remegő kezekkel vettem volna át a fehérneműt Harrytől, de ő szorosan fogta a hatalmas tenyerében. Szemeibe néztem amik a vágy miatt csillogtak. Szó nélkül kihúztam kezéből a ruhadarabot és indultam a fürdő felé.
Eleinte kételyeim voltak, de felvettem a fehérneműt. Nagy nehezen becsatoltam, majd a tükörbe néztem. Testem felső részét láttam csak de már így takargatni kezdtem magam. Gyorsan felvettem a ruhát is, de mikor megláttam, hogy milyen rövid és milyen nagy a dekoltázsa elámultam. Megborzongatott az a tény, hogy most Harry elé kell lépnem.

Kibújtam a fürdőszobából, majd mielőtt beléptem volna a szobámba erőt véve magamon megszólaltam.

- Ez most muszály?- hangom megremegett a mondat közepén.

- Még szép, sőt, ez kötelező.

- És ha nem akarok? - gondoltam meg magam.

- Ahogy látom nagyon kínálkozik a büntetés. Szeged meg a szabályaimat amit nem veszek jó néven. Lekéne nyugodni Babygirl. - Harry hangja a mellett, hogy miket mondott, nyugodt maradt. Én mégis megrémültem. Bementem a hálóba és próbáltam kerülni Apuci tekintetét. Elég nehéz hozzá szokni, hogy más néven szólítsam a megszokottnál, főleg akkor mikor egy kisebb sebet bont fel.  - Ennyire nem akarsz szemkontaktust felvenni? Nézz rám! - fenyegetett.

Nagy nehezen felemeltem a tekintetem és belenéztem smaragdjaiba, de azok már sötétek voltak. Nem tudtam kivenni, hogy pontosan mitől, a vágytól vagy a méregtől. Meg sem tudtam szólalni. Levettem róla a tekintetem majd az egész alakos tükörbe néztem. Megbántam, hogy bejöttem Ha..Apucihoz. Mindenem kilátszott ebből a ruhából. Azon kívül, hogy minden porcikámat megmutatta, kegyes pillantásokat kaptam Apucitól. Feltápászkodott az ágyból megkerült és az ajtó elé állt szembe velem. Jól szemügyre vett, én meg éreztem ahogy elsüllyedek a szégyentől. Apuci csak pimasz mosolyát mutatta, de mozdulni még egy millimétert sem mozdult meg.

- Most már átvehetem?- mondtam mire kérdőn felemelte egyik szemöldökét, vettem a lapot és megtoldtam mondatomat.- Apuci? - A szemben levő nagyot sóhajtott.

- Ki nem enged téged, baba? - mondta komoly hangon, mire mogorván rá néztem.

- Átengednél ? - kezdtem nyugodtan, de tudtam, hogy nincs kivel.

- Itt is megteheted amit akarsz. - folytatta.

- Akkor menj ki, előtted nem fogok átöltözni, már bocs. - mire kimondtam késő volt. Megbántam a következmények miatt, de ezt megérdemelte.

- Te akartad. - mondta fenyegető hangon. Félni keztem, amit ő is észrevett. - Van is mitől félj Babygirl, elhiheted nekem.

Megremegtem, hátra kezdtem lépndelni, de nem volt lehetőségem megmenekülni. Belenéztem a szemeibe melyek már feketék lettek a hatalmas vágytól.

- Ugye nem bántasz? - kérdeztem miközben egy nagyot nyeltem.
Kérdésemet hanyagolva megmarkolta a karom, majd az ágy felé húzott. Leült, majd engem a lábaira dobott. Felhúzta a ruhát úgy, hogy az egész fenekem csak egy tanga bugyi takarta, bár az se sok ideig. Az alsónemű két szélét megfogta, majd azt is lehúzta, mely a földön landolt.
Késznek titulált, így simogatni kezte a fenekem.

- Mondd meg Apucinak, hogy jó kislány voltál-e? - kezdett bele.

- Ne..nem Apunci, ne..nem voltam jó kislány.- dadogtam a félelemtől.

- A rossz kislányok büntetést kapnak!
Most a szép kis formás segged megbánja, hogy rosszul viselkedtél. - mondta, majd hatalmasat csapott az óriási kezével. Éreztem, ahogy bizsereg az a hely, ahol a csapás ért. Tudtam, hogy jó sok ideig nyoma marad. A fájdalom élénkült, mikor egy másodikat is rá csapott. - Számold baba.

- Kettő... -Tettem amit mondott. Tudtam ha ellenkezek annak rossz vége lehet. Majd egy újabb csapás ért ami már egy égető érzést hagyott maga után. -Három..- mondtam a fájdalommal küszködve. - Né..négy..- folytattam a számolást, bár a hatodik ütés után már nem éreztem semmit a hatalmas fájdalomtól. A csapások száma tízig tartott. Ekkor Harry simogatni kezdte a vérvörös területet.

Mielőtt bármit is tehettem volna, rám vigyázva, felemelkedett az ágyról, majd engem a közepébe helyezett.

- Várj egy kicsit, mindjárt jövök. - mondta mielőtt elhagyta volna teljesen a szobát.

Magamra maradtam. Újra én és a gondolataim. Mindent olyan elkerülhető volt. Minden egyes fájdalom amit pár perce kaptam az élettől. Az élettől ami ide sodort engem. Az élettől ami tele van még rejtélyekkel. Tudom, hogy itt nem maradhatok. Nem maradhatok örökké bántalmazva. Még pár hónap és elmehetek, hisz akkor már senki sem állhat az utamba. Új életet fogok kezdeni és minden rosszat magam után hagyok. Akkor már megtehetem, hisz már nagykorúnak tekintenek.
Nem tudom mit fogok itt megélni, de innen is minél hamarabb szabadulnom kell. Ki tudja mik vannak még Harry fejében, mit akar még velem művelni. Igazi vakmerő voltam mikor igent mondtam. Lehet tényleg csak megvédeni akar, mint ahogy kiskora óta megígérte magának, de nem bízhatok benne. Sőt senkiben sem bizhatok már, talán még magamban sem.

Hirtelen Apuci jelent meg az ajtóban, kezében valami dobozkával, majd már is ott termett az ágy mellett. Kényelmesen leült, majd egy kenőcsöt szedett elő a kis dobozból. Szépen elkezte masszírozni a fájdalmas területet. Kicsit felszisszentem a fájdalomtól.

- Tudom, hogy fájt, de nem tehetek azért amiért nem fogadtál szót. A szabályokat nagyon jól tudod és fel voltál készülve, ha megszeged őket, büntetést kapsz. - felment bennem a pumpa és a fejéhez vágtam volna, hogy mégis ő okozta ezt a fájdalmat és, hogy a szabályai egy hülyeség, de nem tettem. Nem akartam rosszabbat. Most az ő karjai alatt vagyok és azt csinálhat velem amit akar.
Tovább simogatta a fenekem, majd egy puszit nyomott és késznek is titulált.

——————————————————
Tudom rég volt már új rész és ezt nagyon sajnálom. Mostantól várhatóak a részek jó bőséggel. Amióta nem írtam már a 6k is meglett amit nagyon de nagyon köszönök. Hatalmas örömöt okoztok nekem! Ha tetszett az új rész akkor fejtsétek ki véleményeteket kommentben vagy egy csillaggal. És ha bármi ötletetek van, legyen az szó bármiről a könyvel kapcsolatban azt is írjatok meg. Köszönöm... a következő részt ígérem minél hamarabb hozom.