Romeo és Júlia

Második rész; Harmadik fejezet

Viggo barát cellája. Viggo barát jön kosárral

VIGGO Nevet az éjre a kékszemű reggel, bevonta a felhőt fénypikkelyekkel. Mint részegek, dülöngenek az árnyak, mert tűzkerékkel jön már a titán Nap. Amíg nem nyitja ki tüzes szemé s bő harmatokba csordogál a rét, teleszedem e szilfaág-kosarkám mérges gyommal, virággal tömve tarkán, a Föld mindennek anyja s síriboltja. Ha életet szül, később ki is oltja. S kik méhéből fakadtak, végtelen-sok magzatja az emlőjén egy tejet szop. - Mindegyikének más-más célja van, különböző mind, egy se céltalan. Ó, mennyi áldott és ható varázs van a fűben, a kövekben, a virágban. Mert nincs a Földnek oly silány szülöttje, amely ne hozna áldást is a Földre. És nincs olyan jó, mert ne lenne céda, ha félreferdül, balra tör a célja. Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül, s egy tettől a bűn is széppé dicsőül. Lám itt e kis virágnak zsenge, sima kérgében méreg van és medicína. Szagold s az illatja bűvölve száll, ízleld s az életed, szíved megáll. Két ellenséges király hadakoz emberben, fűben - a Jó és a Rossz. S ha a gonosz győz, a szívén találva halálra hervad ember és palánta.

Hablaty jön

HABLATY Atyám, jó reggelt.

VIGGO Benedicite! Mily kora nyelv köszönt, hogy jössz ide? Fiam, zavart-rendetlen főre vall, hogy ily korán kel, aki fiatal: Az agg szemében a gond lesve ül, s hol gond tanyáz, az álom elrepül, de hol ép ifjúság, hever az ágyon, frissen-vígan, ott leng az aranyálom: Tehát azért ébredtél ily hamar, mivel a lelked csupa zűrzavar, vagy - s azt hiszem: ez lesz itt a való - Még ágyba sem voltál ma, Hablaty.

HABLATY Nem én. De mégis édesen nyugodtam.

VIGGO Uram bocsá, Rózánál. Csak nem ottan?

HABLATY Rózának már varázsa nincs felettem, nevét atyám, s az átkom elfeledtem.

VIGGO Derék. De hol voltál, mondd nékem el.

HABLATY Beszélek én, még kérdened se kell. Ellenségemnél tartották a bált s ott valaki a szívemen talált: De őt is én: mindketten arra kérünk, adj gyámolítást, titkos írt minékünk. Nem gyűlölet vezet, kegyed esengem, segítsd meg ellenségem s ezzel engem.

VIGGO Gyónj nyíltan és ne szólj rejtvénybe folyvást, mert rejtvényben adom meg a föloldást.

HABLATY Akkor tehát kimondom kereken: A dús Hofferson lányát szeretem. A vágy erős kötése van közöttünk, de kösd meg azt, amit mi megkötöttünk, a szent frigyet, s elmondom rendre, meglásd, hogy hol, mikor jegyeztük el mi egymást. Hát jöjj velem, kérésem volna nagy, hogy véle engem még ma összeadj.

VIGGO Ó, szent Ferenc, micsoda változás! Hát Róza, kit szerettél, a csodás, feledve van? Hiába, ifjuember nem a szívvel szeret, hanem a szemmel. Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt hány könny locsolta bús orcáidat, hogy a szerelmed fűszerezze-sózza, s most meg se ízleled s már sutba Róza! Még sóhajod ködöl a táj fölött, öreg fülemben még jajod zörög, itt képeden vén könnyed régi mocska, sápadt nyomát a víz még le se mosta. Te voltál, te, te voltál bánatod, te és bánat Rózáért voltatok: S most vége? Ha a férfi ily pogány, hát hogyne bukna el a gyönge lány.

HABLATY Mindig szidtál, hogy Rózát szeretem.

VIGGO Mert bálványoztad, drága gyermekem.

HABLATY Azt mondtad, hogy temessem el szerelmem.

VIGGO De nem, hogy a sírból egy új teremjen.

HABLATY Ne feddj: ez a leányka nem gonosz. Jóságot ő jósággal viszonoz, nem mint a másik.

VIGGO Mert az tudta, hogy mint lobogsz, hűséged egyre fogy. No, jöjj velem, te ifjú szélkelep, hát üsse kő, én megteszem neked. Családotok haragja, e viszály itt talán e friggyel szeretetre válik. -

HABLATY No hát gyerünk, segíts, hamarosan.

VIGGO Lassan: megbotlik az, aki rohan.

Elmennek

Hát ez egyszerűen nagyszerű! Hihetetlen, milyen jól megy a net. Szóval ezt is fel tudtam nektek rakni. Remélem még tudok jönni a héten....